Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

679. országos ülés 1896. márerius 9-én, hétfőn. 11 Erdély [Sándor igazságügyminiszter: Dehogy nem! Majd beszélek róla! Issekutz Győző : Bocsánatot kérek, akkor, , ha ezt méltóztattak kezelni, igenis kérném az igazságügyminiszter urat, méltóztassék annak tárgyalása rendjén az igazságügyminisztérium álláspontját megvédelmezni. igen t. képviselőház! Dr. Neumann Ármin képviselő úr ott annál a kérdésnél azt mondta, amidőn t. i. Okolicsányi László képviselő úrnak a felszólalásáról volt szó, hogy a pénztári jegyek tekintetében nem lehet semmi kifogása Ugron Gábor t. képviselőtársamnak és hogy ő, t. i. Ugron Gábor, tulajdonképen az egész el járást nem érti, mert ha értené, a pénztári jegyek ellen nem emelne kifogást; hisz a pénztárjegyek csak amúgy vannak biztosítva a zálogtárgyuk által, vagy a zálog-summa által és azonkívül az illető intézetnek egész alaptőkéje és vagyona által, mint a hogy biztosítva vannak a jelzáloggal foglalkozó intézeteknek záloglevelei. Engedelmet kérek, egy külömbség van. Ez a külömbség az, a melynek szíves megfigyelését kérem az igen t. igazságügyi kormánytól akkor, a midőn az erre nézve benyújtandó törvényjavaslatnak jogi tételét akarja és fogja elbírálni, és ez a külömbség t. képviselőház az, hogy a míg a zálogleveleknek biztosítékát képezi azon jelzálogtőke, amely a jelzálogtárgyra adatott ki, az teljes biztosítékot azért képezhet, mert a jelzálognak a tárgya az a föld, soha nincsen a hitelező pénztárnak a kaszszájában, a felett a hitelező pénztár soha nem rendelkezhetik, az nincs az ő birtokában, tehát az igenis teljes fedezetet, teljes biztosítékot nyújt mindig, annyival is inkább, mert a záloglevélben adott kölcsönöknek a jogi természete még a telekkönyvben is feljegyeztetik, olykép, hogy azok harmadik személyekre át nem ruházhatók, szóval t. ház, azon zálogleveleknek teljes és mindenkivel szemben megtámadhatlan joga a záloglevelek jogain birtokosainak biztosítva van. Nem így azonban a pénztári jegyeknél, a hol a pénztári jegyeknek biztosítékát képező alaptőke az illetőknek a kaszszájában van, de a pénztári jegyek biztosítékául szolgáló kölcsönösszegnek biztosítékát képező zálogtárgyak szintén a hitelező pénztárnak birtokában vannak. Hát ez mindenesetre egy nagyon lényeges és fontos és az illető harmadik személy jogai szempontjából nagyon is figyelembe veendő külömbség. Az eljárási törvények legvégére jövök, t. ház akkor mikor,*a bűnvádi eljárásról kívánok szólani. Hát e tekintetben az igazságügyi kormány nemcsak beváltotta igéretét, de elismerem, meg is erőltette magát, midőn a javaslat betj jesztését annyira siettette. Én már a javs bizottsági tárgyalásának megkezdése alkalmával bátor voltam a miniszter urat arra kérni, hogy e javaslatot a szakkörök bírálata alá bocsássa. Az igazságügyi kormány és a bizottság többsége ellenkező álláspontot foglalt el és elismerem, a többség akarata jogosult, parlamentáris szempontból kifogás alá nem jöhet. Én azt hittem, hogy a miniszter úr azért fejti ki ezt a lázas sietséget, mert talán napok, vagy hetek múlva biztosítva látta a javaslatnak a törvényhozásban való tárgyalását. Hát mióta e javaslat beterjesztetett — és ebben az igazságügyminiszter úr igazat fog adni nekem, — már annyi idő múlt el, hogy lett volna elég idő bevárni a szakkörök véleményét, vagy legalább annyit, hogy az ünnepi parlamenti szünetek alatt a javaslat bizottsági tárgyalása felfüggesztessék. Most a javaslattal foglalkozni nem akarok, csupán két szempont az, melyet a t. háznak figyelmébe és képviselőtársaimnak megfontolásra ajánlok. (Halljuk l Halljuk!) Az egyik az, hogy egy egész új intézmény beállítása az eddigi és a magyar felfogásnak megfelelő intézménynek, az ügyészi szervezetnek teljes megváltozását vonja maga után, midőn egy idegenből vett példa alapján az előny omozati eljárás rendjén annak az állami funkczionáriusnak, ki az ügyészi szervezeti törvény szerint egyfelől az igazságügyi kormánynak bizalmi férfia, másfelől a vádnak képviselője az előnyomozati eljárásban és így a bűnesetek legnagyobb részében vizsgálóbírói hatáskört akarnak adni. Hát, t. ház, ezt a mintát a kodifikátor urak Németországból vették, ami megfelelő lehet ott egyrészt azért, mert Németország politikai élete nincs annyira összeforrva a népnek az alkotmány és a közszabadságok iránti érzékével, mint ahogy össze van forrva nálunk, másfelől Németország politikai élete nincs annyira kitéve a parlamenti hullámzásoknak, a pártoskodások nyomásának, mint nálunk, (Igás! balfdöl.) és a harmadik, a mi a legfőbb: Németországban a kir. ügyészt soha sem a napi politikával összeköttetésben levő kormánynak az ajánlatára, hanem a napi politikától távol álló Bundesrathnak ajánlatára nevezi ki a német császár. Hát engedelmet kérek, idegenből vett példák alapján megszorítani a jogszabadságot, megszorítani a jogoltalmat úgy, hogy túlmenjünk e tekintetben még azon országon is, ahonnan azt példaképen átvettük: ezt a magam részéről veszélyes elvnek, veszélyes tendencziának tartom, (Helyeslés a baloldalon.) A második, t. ház, a mire t. képviselőtársaim figyelmét vagyok bátor felhívni: (Halljuk!) az esküdtszéki intézmény. (Halljuk! Halljuk!) yörtí érvvel, indokolással, a meggyőződéi erejével, a jogi képzettségnek egész tel-