Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-584

J5<J &84. orteágos ülés 1886. márczins lé-én, szombaton. szőlődézsmaváltság (Halljuk! Halljuk!) és az úrbéri természetű kölcsönöknek mi az alapja ? Alapja az, (Halljuk! Halljuk!) hogy az illető telekkönyvben foglalt birtoknak csak birtokosa volt az illető fél 6 azon birtokon heime foglaltatott azon teher az úrbéri szolgálmányok alakjában, a mely tehernek csak számszerű fixirozását képezte az a bekebelezett, illetőleg bejegyzett dézsmaváltság vagy úrbéri tartozás. Ámde most ezen kölcsönöknél azon a birtokon semminemű hallgatólagos teher nem volt. Ezeken a sxőlőkön nem volt sem az ellenszolgáltatásnak az a kötelezettsége, melyet a szőlődézsmaváltsági törvény első §-a rendelt megváltani; nem volt semmi úrbéri más teher, tehát erre a szőlőtalajra az illető jelzálogi hitelező jóhiszemííleg szerzett jogot és ezen hitelező jogszerzésének a flagrans kijátszását fogja ez a törvény maga után vonni. De, t. ház, még az úgynevezett vízszabályozási vagy talajjavítási kölcsönökkel szemben is van egy — g a mi nagyjelentőségű különbség — a vízszabályozási és talajjavítási kölcsön, magának annak a jelzálogilag lekötött birtok állagának, talajának megjavítását, magának annak a birtok állagának és talajának értékemelkedését jelentette. Tehát maga az a birtok azzal a kölcsönösszeggel értékben emelkedett. . . . Erdély Sándor igazságugyminiszter: Ez mi?! Issekutz Győző *. - . . és így nagyon természetes, hogy a már bekebelezett jelzálogi követelésnek biztosítékául szolgált annyiban, a menynyiben ott megmaradt az alapérték, mert hát az új előnyössé tett kölcsön által elvesztett jogát visszanyerte magában az állam értékének emelkedésében. Ezzel szemben azt a kérdést méltóztattak felvetni, hogy ez mi? Feleletem az, hogy nem a talaj értékének az emelkedése; nem a jelzálogilag lekötött ingatlan állagának értékemelkedése; ez abban az esetben, ha a rekonstrukezió beválik, jelentheti legfelebb a föld hozamának az emelkedését. Ezzel szemben annak a sok esélynek kitett szőlő, mert ha például a rekonstrukezió nem fog sikerülni, ha nem fogja a szükséges fejlődési képességet elérni, ha nem fog jövedelmet hozni, ha elpusztul még a törlesztések megkezdése előtt, abban az esetben ugyan kérdem, hogy annak a korábban szerzett zálogjognak biztosítására mi marad, hogy ha azon teljesen elpusztult szőlőbői az adandó kölcsönnek kamata és törlesztési összege a régi hitelezőt meg fogja előzni. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, ennek jogi tekintetből nagyon is nagy jogosultsága van, hogy ezt a kérdést én felvetem. (Halljuk! Halljuk!) És épen ezen jogosultságánál fogva van meg az a jogom, hogy a t. igazságügyi kormányt kötelezettnek tekintsem arra, hogy igazságügyi tekintetből a kormány álláspontját fejtse ki. De, t. ház, most már rájövök arra, hogy a javaslat 12. §-ának első és második bekezdése egymásnak teljesen ellenmond és itt először is megjegyzem, hogy vagy van értelme annak, hogy az 1. bekezdésben az 1868. XXIX. törvenyezikk 9. §-a idézve van, vagy nincs. Ha van értelme (Halljuk! Halljuk!) a mit hiszek, mert nem hiszem azt, hogy a javaslatban értelem nélkül való dolgokat írjanak le, akkor ez azt jelenti, hogy tehát a kormánynak álláspontja az, hogy minden más hitelezőt megelőz, ezen bejegyzett szőlő-kölcsön. A második bekezdésben hivatkozott 1881 : 60. törvenyezikk 184. és 189. §-ai, értelme pedig az, hogy a szőlőkölcsön három évi hátraléka előnyös vételt fog képezni, az árverés után esedékes rész pedig az új vevőre átmegy. Már most méltóztassanak megmagyarázni, mondjuk, hogy a szőlő 2000 forintot hajt be árverés esetén, mondjuk, kogy ezen szőlő 2000 forintot meg is ér, moMdjuk, hogy erre a 2000 forint értékű szőlő 1500-2000 forint szőlő kölcsön adatott, elárvereztetik ez a szőlő, a javaslat 125. §. első bekezdése szerint minden más bekebelezett terhet, ezen bank követelés megelőz, a 2000 forint vételárt meg fogja kapni az illető hitelező bank, a javaslat második bekezdése szerint pedig az árverés után lejárandó részletek az 1881: LX. tör?ényczikk 184. §-a alapján az új vevőre fognak áttolatni. — Itt az imminens tévedés abban áll, hogy az igazságügyi kormány ezt a javaslatot, mint ezt az igazságügyi tárczánál voltam bátor érinteni, nem méltatta figyelmére, hogy az 1868: XXIX. törvenyezikk 9. §-ára »zttkség volt azon törvényezikkben azért, mert a 7. §-bau csupán a hátralékok tekintetében adott elsőbbséget, azonban nem volt szükség és nincsen szükség jelenleg, midőn az 1881: LX. törvenyezikk 184. §-a intézkedései folytán, és ennek idézése által kimondva van, hogy más, hasonló nemű kölcsönökre, például a szőlődézsmaváltsági követelésekre megadott azon előny, hogy az árverés után levő hátralékos részletek áttolatnak az új vevőre, ezen kölcsönöknél is alkalmazást talál, — A javaslat elfogadása esetén, ha azon módosítás nem történik, így fog alakulni a helyzet, hogy ha ily szőlő elárvereztetik, akkor nagyon természetesen az 1881: LX. törvenyezikk 184. §-a alapján a vevő, számot fog vetni azzal, hogy midőn a vételárat lefizeti, egyúttal a vételáron felül meg kell hogy fizesse, illetve el kell, hogy vállalja a hátralékkövetelést is. Tehát nagyon természetes, hogy árverés esetén, de nemcsak árverésen, hanem szabad eladás esetén is át fog menni az ívj vevőre a hátralék és így tehát nincs semmi értelme annak a törvényes