Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-579
579. országos ülés 18! nék. (Helyeslés a baloldalon.) Ép ezért én a magam részéről teljességgel nem vagyok hajlandó szó nélkül hagyni az e tekintetben mutatkozó késedelmességet, hogy az 1893 óta elkészítve levő perrend máig sem lett a ház elé terjesztve. A mezőrendőri törvény megalkotása alkalmával az akkori igazságügyi miniszter javaslatára mellőzte a tor vény hozás a birtokrendezési eljárás imperativ szabályozását azzal az indokkal, hogy amúgy is mielőbb törvényhozási intézkedés fog kikéretni. Különösen a felvidéken vannak teljesen rendetlen állapotok, melyek szükségessé teszik, hogy a birtokrendezési eljárás szabályozásával és keresztülvitelének kötelező módjával a törvényhozás foglalkozzék. De a telekkönyvvi betétszerkesztéseknek lassú menete sem alkalmas arra, hogy a jogrend és az ország jogviszonyainak erősbítéaére, helyesbítésére hozzájáruljon. E tekintetben csak az 1894-iki végeredmény áll rendelkezésünkre. E szerint 1894-ig 308 községben volt befejezve és t 120 községben volt folyamatba téve a betétszerkesztési munkálat. Ha ezt viszonyítjuk az ország községei számához, akkor 2, legfeljebb 3% a száma azon községeknek, a hol ma a telekkönyv, mint nyilvánkönyvnek fogalma és kelléke minden kritériumával együtt keresztül van vive, szóval, a hol a telekkönyvi állapotok rendezve vannak. E helyütt kell a t. igazságügyi miniszter úr figyelmét kikérnem arra a körülményre, hogy a tagosítási eljárások folyama alkalmából a tagosítási eljárás befejezte után az illető tagosított községek telekkönyvi átalakítása oly óriási időt vesz igénybe, hogy csakugyan lélekölő állapot az és csakugyan kiszámíthatatlan gazdasági és jogi hátránynyal jár az illető községi telekkönyvi birtokosra nézve, hogy éveken át, a legjobb esetben 3 — 4 éven keresztül birtokának telekkönyve tisztázva nincsen. Ennélfogva birtokát sem adás-vevés tárgyává nem teheti, sem pedig birtokát meg nem terhelheti; szóval, van neki^telekkönyve, van neki birtoka, de nincsen a magyar jogrend által éveken át abba a helyzetbe hozva, hogy a telekkönyvezett jogállapot konzekvencziáját a maga részére kihasználhassa. Tagosítási eljárásról lévén szó, t. képviselőház, — bocsánat, de az idő rövidsége sem engedi, hogy az egyes kérdések tekintetében kimerítő nézetkifejezésekbe bocsátkozzam — mégis egy pár rövid megjegyzést kívánok jelenlegi tagosítási eljárásunkról tenni. (Halljuk! Halljuk!) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Rossz! Issekutz GyÖzÖ: Nagyon örvendek, hogy I KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. XXXI. KÖTET. B. márcrius 9-én, hétfőn. 9 a t, igazságügyminiszter úr kezdetnényezőleg mondotta ki e tekintetben ezt, a mire nézve én talán kevésbé éles kifejezést kerestem volna. De mondjuk, hogy rossz, és ha e tekintetben a t. miniszter úrral egyetértek, akkor igen kell kérnem, hogy méltóztassék a t. igazságügyi kormány jogánál, de kötelességénél fogva is intézkedéseket tenni arra nézve, hogy a rossz helyett egy jobb tagosítási eljárásunk legyen. E tekintetben különösen a becslési eljárást ajánlom az igen t. igazságügyi kormánynak figyelmébe, a mely becslési eljárásnak jelen rendszere a földértékeknek helyes és valódi megállapítását nem garantirozza. (Ellenmondások jobbfelől.) Engedelmet kérek, nem mindenütt van oly földről szó, ahol az egész határ egy vagy két becsosztályba van sorozva. Hanem vannak az erdélyi részekben, de az anyaország területén is van akárhány oly vármegye, kölönösen a felföldi vidékeken, ahol egy határban, a szerint, amint kapáló, szántó vagy rét 8 —ÍO és a három művelési ágban együtt 20—30 osztály van. Ez a becslési eljárás jelenleg nem megfelelő ; sok visszaélés követtetik el, a becslőbizottság jelenlegi szervezeténél fogva. Én itt a becslő-bizottságról szólva, szükségesnek tartanám, hogy hivatalból kinevezett és hivatalból, szakemberekből alkotott becslő-bizottság állíttassák fel az ország különböző részeiben, melyek az országban keresztülviendő és folyamatban levő tagosításnál hivatalból eszközöljék a becsléseket. (Helyeslés balfelől.) Ezzel azután ki lehetne kerülni azt, hogy a tagosító bíró a becslési eljárás egész íolyamán jelen legyen. Miért legyen jelen ma, azért, hogy egyszerűen ott az idejét eltöitse anélkül, hogy ő a legtöbb esetben szakértelemmel bírna és a nélkül, hogy képes lenne a becslő-bizottság eljárását ellenőrizni, akár pedig, hogy neki más tekintetben abszolúte valami bírói funkcziója lenne? Ennek mi a következménye azután? Az, hogy egy, mondjuk 3 vagy 4 ezer hold határral biró község tagosításának becslése igénybe vesz 4—6 — 8 hetet, s ezen 4—6—8 hét alatt az eljáró bíró folytonosan ott, abban a községben kell hogy üljön és a más községekben esetleg folyamatban levő ügyek teljesen szünetelnek. Ez az oka, |hogy ma a tagosítás a legtöbb törvényszéknél a törvényszékek valóságos rémének nevezhető és ez az oka, hogy a tagosítási eljárásból legtöbb esetben elégedetlen felek kerülnek ki. T. képviselőház! Az igazságügyminiszter árnak a jelentése az igazságügyminiszterium tevékeny működését, valamint jogi életünk majdnem minden irányban való pezsdülését tünteti fel. Ha eredményt, vagy mondjuk, az Ígéreteknek helyébe kézzel fogható és az Ígéretek beváltására vonatkozó javaslatokat nem látok, ha azt s
