Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-584

584. országos ülés 1896. m&rczins 14-én, szombaton. 137 Ugron Gábor: En szégyenkezve és pirulva kell, hogy fejemet lehajtsam, mert ez a válasz­tás azon tényeknek egyike, hol az a szegény tudatlan, tót nép állott az urna előtt. Mi a kül­földön el akarjuk hallgattatni azt a vádasko­dást, liogy Magyarországon nem, mindenki gyakorolhatja egyenlően jogát; és ime, ki va­gyunk téve annak , hogy néhány ember ön­kénye,* visszaélése, túlbuzgó szolgálatkészsége következtében az egész világ előtt mint durva, lelketlen emberek, mint barbárok állíttassunk oda! (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon. Igás! Ugy van! Gyalusat!) Mert a nemzetiségi izgatók ajkán ez arra fog átváltozni, hogy nem Magyarország választói, hanem a tót em­berek voltak 36 óráig fagynak, hidegnek, éle­lem nélkül, tűz nélkül kitéve i Én a házszabályok értelmében nem tehetek semmi indítványt, de sajnálatomat fejezem ki, hogy az a IV. bírálóbizottság a közszabad­ságok őreként nem lépett fel, a sziikkséges jelen­tést az ott tapasztalt hatósági visszaélésekről nem tette meg az országgyűlésnek. És sajnál­kozom és szégyenlem, hogy ily választást iga­zolhat és valaki e terembe ily mandátummal beléphet! (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a hal' és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Egy kijelentést kell ten­nem szabályaink értelmében; és ez abban áll, hogy lehet valaki egészen ellenkező, más véle­ményen, mint a bizottság Ítélete, de ne feledjük el, hogy a bizottság, mint bíróság jár el, (Zaj a bal- és szélső balon.) és a vélemények leg­nagyobb eltérése esetén is jóhiszeműségét nem szabad kétségbe vonni. (Zaj és ellenmondás a lál- és szélső baloldalon.) Gr.Apponyi Albert: Tisztelt ház! (Hall­juk! Halljuk!) Én is abban a tudatban szólalok fel, hogy a bírálóbizottság Ítélete a válasz­tások érvényessége felett végleges és a ház ha­tározatának tárgyát többé nem képezheti. Ezzel szemben áll az, hogy a stomfai választást ille­tőleg a közvélemény ítélete is végleges, és hogy a bíráló bizottságnak ítélete a közvélemény megállapított Ítéletén semmit sem módosított és semmit sem változtatott. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) En azonban azt hiszem, hogy azokban, miket hallottunk, foglaltatik oly részlet is, mely további eljárásnak tárgyát képez­heti, sőt kell is, hogy képezze. Már Ugron Gábor t. barátom kiemelte, hogy a bírálóbizottság íté­letének indokolásából és a felolvasott külön véleményből kiviláglik és hivatalosan a háznak tudomására jutott a választópolgárok alkot­mányos jogainak egy eddig megtorlás nélkül maradt durva megsértése, mely abból áll, hogy gondolom a malaczkai járás főszolgabírája nem csupán az egyik pártnak a választási mozgal­KÉPVH. NAPLŐ. 1892—97. XXXI. KÖTET. mak alatt pártgytílés megtartását törvénytele­nül megtiltotta, hanem, hogy azzal a hallatlan követeléssel lépett fel, a mely nevettető és ko­mikus volna, ha törvénytelenségénél és alkot­mányellenességénél fogva annyira felháborító nem volna, hogy a képviselőjelölt programmbeszéd­jét előzetes bírálat czéljából a hatóságnak be­mutassa és csak ezalatt a feltétel alatt akarta a programmbeszéd megtartását megengedni. (Mozgás a baloldalon.) Hát, t. uraim, micsoda országban és micsoda viszonyok között élünk mi ? (Felkiáltások a baloldalon. Gyalázat!) Azt hiszem, hogy a szólásszabadságért, az alkot­mányos szabadságért, a parlamentarizmusért, a népképviseletért folytatott annyi békés és vér­ontással egybekötött harcz után ide jussunk, hogy eltűrhető legyen az, hogy a nópkép­viseletnek tudomására jusson oly eset, a midőn egy programmbeszéd elmondását c?ak előzetes czenzura mellett akarták megengedni, és hogy a képviselőház ezt egyszerűen tudomásul vegye és semmit se tegyen: ez az én felfogásom sze­rint teljesen lehetetlen. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nekünk arról a tényről hivatalos tudomásunk van. Ez a tény engem, ki Pozsonymegye újabb közigazgatási állapotait ismerem, meg nem lep. Hiszen ez a dolog az alatt a megyei közigaz­gatás alatt történt, a melynek szelleméről fel­világosítást nyertünk egy teljesen autentikus és igaz eset alapján, a melyet, gondolom, Horto­ványi t. képviselőtársam hozott itt fel, és a melynek valóságáról én személyes meggyőződést szereztem: hogy t. i. a megyének alispánja, a megyének összes községi és körjegyzőihez kör­rendeletet bocsátott ki, a melyben őket felszó­lította, hogy adjanak jelentést arról, hogy az ő községükben és körzetükben kik az ellenzéki választók és különösen kik azok az ellenzéki választók, a kiket semmiféle módon nem lehet a kormánypártnak megnyerni! Rám nézve tehát ez a részlet nem volt meglepő, mert egészen megfelel az adminisz­tráczió azon szellemének, a mely 1 Pozsony­megyében most, sajnos, uralkodik. Tehát, ha ez az eset a háznak tudomására jutott, akkor fel kell kérnünk a ház t. elnökét, hogy a bí­ráló bizottság ítéletének és mellékleteinek azt a részét, a mely a malaczkai főszolgabírónak ezen alkotmánytsértő tényét tartalmazza, tegye át a belügyminiszterhez a megtorló hivatalos eljárás megindítása czéljából. Van szerencsém a t. ház elnökét erre tisztelettel felhívni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Azt hiszem, megméltóztatnak: megengedni, sőt ter­mészetesnek fogják találni, ha a felmerült inczi­dens alkalmából engedélyt kérek a háztól arra, hogy egy-két rövid nyilatkozatot tehessek. Nem 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom