Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

583. országos ülés 1896. márcrins 13-án. pénteken. 131 oltás sokkal hatásosabb, mintha különféle speczieshez tartoznék. így például a gyümölesészet • nél a magonczba oltott alma sokkal tartósabb, mint a doucin vagy paradisba oltott alma, ép úgy a magonczba oltott körte sokkal tartósabb, mint a birsbe, vagy galagonyába oltott körte. De hát tegyük fel, hogy mindezeket a szirteket elkerüljük, tegyük fel, hogy kitűnően sikerül az adaptaczió, hogy betegség nem jelentkezik, hogy a termés jó, a bor ára nem esik és a tőke Matuzsálem korát éri el, egy bizonyos, hogy minden tíz évben legalább két évben elfagy és akkor az az ember, a kinek nincs egyéb vagyona, kénytelen ingyen bedolgozni más évekre való tekintetből a szőlőjét, rá van utalva a hitelre. Hát igen jól tenné a t* kormány, ha már most mindjárt, gondoskodnék egy másik bankról, mely majd a rátákat kölcsönzi, (Derültség balfelől.) mert borzasztó drága a mostani hitel. Hiszen mikor a kereskedelmi tárcza tárgyalása alkalmával a zálogházakról volt szó, felemlíttetett, hogy kézi zálogra 18—20 — 25°/o ra adatik. Hát itt, a hol még kézi zálogot sem adhat az illető, képzelhető, hogy milyen nagy lesz a kamat. Az első esztendőben megfizeti; de akkor már lefoglalja borát a hitelező, második esztendőben pedig ^a szőlőből kidobják; ott hagyhatja a szőlejét, más szedi a gyümölcsét. És miért, mit vétett? Azt vétette, hogy egyszer a magyar állam atyai gondoskodását igénybe vette

. (Ügy van! Úgy van! baloldalon.) Tessék elhinni, t. ház, egész komolyan mondva, hogy ilyen koczkáztatott jövővel szemben a népet ilyen nngy adósságba belelovalni több, mint könnyelműség, ezt én határozottan lelkiismeretlenségnek nevezem. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Azt állítják, hogy nem lehet a regenerácziót máskép létesíteni. Hát Jókai Mór t. képviselőtársunk megmondta, hogy tessék olcsó szőlővesszőt ültetni, a népet a zöldoltásra megtanítani, akkor nem kellenek ezek a nagy kiadások. Mert nézzük, mi kell a szölőtiltetéshez? Voltaképen pénz egyenesen, direkte nem kell; kell megfelelő talaj, kell szőlővessző, kell a munkának tudása és ismerete és kell a munkához erő. Talaj van elég, szőlővessző is; gyakorlati útmutatást adjon az állam, mondja meg az állam — és erre sok szakértőre lesz szükség, — hogy minden vidéken minden hegyen milyen szőlőfajt ültessenek, milyen alanyokat, a többi pedig abban kulminál, hogy gondoskodjék olcsó vagy ingyenes szőlővesszőről, (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) ha pedig egyáltalában kölcsönt akar adni, és azt véli, hogy e nélkül nem lehetséges mindent megtenni, akkor tessék ott, a hol megalakultak, a hegyközségnek egy kis mintatelepre kölcsönt adni és pedig kamatmentesen, hogy ott láthassa az ember az eredményt. A legfőbb e kérdésben a remény, a teljes bizalom. Én nem oszthatom azt az optimisztikus felfogást, hogy a nép nem fog oda járni, azt a kölesönt igénybe venni, a mint azt már hallottam. De milyen kecsegtető ez a kölcsön! Egy kölcsönt kapnak, melynek kamatait csak a jövő században kell fizetni, mikor fog az ilyesmi ismét előfordulni. (Derültség a bal- és ssélső baloldalon.) Nos igen, mert 1900-ban kezdődik el a fizetés. De még azonkívül, a mint olyan nagyon eufemistikman kifejezi az indokolás, ezen »mozgékonyabb« pénzintézetek vigéczei odajönnek, s rá fogják beszélni, hogy hiszen öt esztendeig nem is kérik ezt a kölcsönt; öt esztendő múlva lesz sok boruk, megadják; ha nem lesz, elmúlik az az adósság is, mint a hogy elmúlt a szőlődézsma. Nagyon tessék tehát erre figyelni, mert ez így lesz; ezzel fogják becsapni a népet. És mi biztosítja az államot arról, hogy ezt a pénzt j a nép csakugyan szőlőre és nem egyébre fogja ! fordítani. Az, hogy a pénzintézet felügyelete alatt történik, nem jelent semmit; hiszen annak mindegy, akár az állam fizet, akár az illető kölcsönvevő. Erre azzal az ellenvetéssel élnek, hogy csak egy rátát kapnak előre. Igen, de ez az egy ráta, ez az első ráta, az egész kölcsönnek oroszlánrésze lesz. Ebből az első rátából kell venni a drága ojtványokat, a drága karókat. Mert a karókat mindjárt oda kell illeszteni a szőlőtőkéhez, mert mikor a gyönge hajtásokat ide-oda ezibálja a szél, ezt nem lehet úgy hagyni, mindjárt oda kell kötni a karókhoz, már azért is, hogy egyenesen nőjjenek, hogy a nedvet könnyen befogadhassák. Ez az első ráta az oroszlánrészét teszi a kölcsönnek, talán az egésznek háromnegyed része lesz, hatszáz forint. Be nagyszerű' útipénz lesz ez Amerikába. (Derültség. Úgy van ! balfelől.) Mert e kölcsönöket nem csak az kapja, a kinek birtoka van, a kinek szolid, rendezett vagyona van, hanem, ha nincs is egyebe, mint csak a szőlője, annak is adnak; adnak annak is, a kinek van ugyan birfoka, de el van adósodva, adóssággal túl van terhelve annyira, hogy ennek azután teljesen mindegy, akár az állam, akár a hitelezők Hezitálják el birtokát. Ezzel a kölcsönnel azután mehet Amerikába. (Úgy van! balfelől.) Olcsó vessző és gyakorlati útmutatás az i állam részéről és természetesen kisebb kölcsön: és áldásossá válik a regeneráczió. De adósítsák í el vele a népet, és az átokká válik. (Helyeslés. \ Úgy van! balfelől.) Mióta 1848-ban a jobbágyságot eltörölték, a merkantilizmus folyton azon fárad, a földbirtokot kölcsönökkel újra lekötni és jobbágyságba keríteni. Sokkal kegyetlenebb jobbágyságba; 17*