Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

J32 583. országos ülés 1896. márczius Í8-án, pénteken. mert a régi jobbágyokat halhatatlan királynénk Mária Terézia pátense megvédelmezte a földesúr túlkapásai ellen, míg az eladósodás a szabad­elvüséghez hiába fordul védelemért, az maga sem egyéb, mint a gazdag rabszolgája. De egyet a merkantilizmus még sem birt elérni : a szabad költözködésnek meggátlását. A kölcsönök rabszolgája lerázhatja a békókat, ha ott hagyja birtokát és hazáját és a ten­geren túl keres menedéket. Hontalan lesz, de szabad és szabad munkájának gyümölcse nemezisként megjelenik terménypiaczainkon és ott saját terményeink fölött győzedelmeskedik. Sokkal ijesztőbb a szoeziálizmus réménél a ten­gerentúli konkurrenczia réme, és ha mi ezt némileg is akarjuk csak paralizálni, vissza kell tartanunk itt a munkás kezeket, nem erőszakkal, nem zsandárral, hanem azáltal, ha megóvjuk minden rabszolgaságtól és nekik adósságmentes otthont biztosítunk stb. (Úgy van! balfelöl.) Ez, t. ház, a helyes agrárpolitika, és nem az, hogy kölesönöket koldulni és érette lekötni minden boldogulást. Ezen törvényjavaslat második fejezete ezen helyes politikának teljes ellentéte. Ennek ered­ménye nem lehet egyéb, mint az, hogy elébb az uzsora karjaiba kergeti a szegény szőlő­mívest és aztán őt kész szőlejéből kidobja, és birtokából és mindenéből kiakolbólítja, és mun­kája gyümölcsét másnak adja. Azért én, midőn a törvényjavaslat első részét, mint helyeset és jót elfogadom, és erre nézve bízom a t. minisz­ter úr személyében, de egyéb földmívelési po­litikáját nem tartom helyesnek, mondom, míg a törvényjavaslat első részét igen hasznosnak tar­tom, addig annak második részét, mint a mely csak terhekkel akarja megróni a népet, nem fogadom el, hanem bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot ajánlani elfo­gadás végett. (Olvassa.) »Határozati javaslat. A ház elfogadja jelen törvényjavaslat I. fejezetét a részletes tárgyalás alapjául. A II. fejezetet el nem fogadja, de utasítja a kormányt, nyújtson be még a jelen ülésszakban egy törvényjavaslatot, mely az 1894: XII. tcz. intézkedései alapján létrejött hegyközségeknek kiterjesztésükhöz mért minta­szőlőtelep felállítására szükséges mérsékelt osz­szegíí kamatmentes állami kölcsönöket, minden pénzintézet kizárásával, biztosít és azonkívül a szegénysorsú szőlőbirtokosokat ingyenes szőlő­veszszöhöz segítse.« (Helyeslés balfelöl.) Molnár Antalj egyzö : Zichy Jenő gróf! Gr. Zichy Jenő ; T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, melyet két részre kell osz­tanunk, én örömmel üdvözlöm; főleg első részét, mert az felülemelkedve minden területi vagy vidéki működésen, egy egészet akar teremteni, I melynek feladata lenne ezen hazánkban most nehezen ránk súlyosodó csapást orvosolni. Ez a törvényjavaslatnak első része. A másik része foglalkozik a financziális kérdéssel. Ezen má­sodik részszel szemben, megvallom őszintén, ag­gályaim vannak, a mint voltam bátor azt már a miniszter úrnak előadni. Ennek következtében előre kell bocsátanom, hogy az itt előttem szólott t. képviselőtársam határozati javaslatát elfo­gadom. (Helyeslés balfelől.) De nem fogadom el azon túlfeketének látszó aggályait, a melyekkel ő egész szőlőmívelésünk és szőlőtermelésünk jövőjével foglalkozik. Uram Istenem! Ha ez így állana, a hogy ő mondja, akkor nem szólhatnánk azon kincsről, a melyet elveszítettünk, a mely az országnak egyik leggazdagabb jövedelmét képezte. Mert hiszen a természetben új nem történik; azok az esélyek, csapások, mint az elfagyás, jégverés, mind, régebben is léteztek, és a szőlőtermelés az egyes gazda munkájának gazdag nyereségét megadta és megfogja adni jövőre is. Nem hiszem azt sem, hogy alapos azon aggodalom, a mely azt tartja, miszerint az Alföldön vagy immúnis talajban nagyban létesített szőlők oly bort ad­nak, a mely nem volna sem jó, sem kivitel­képes ; azt, nem hiszem, sőt merem állítani és tudom is, mert ilyen borokat, melyek a legutóbbi időben termeltettek és azok mustráit láttam és ittam és ha a szőlőfajok jól meg lesznek vá­lasztva a talajhoz, igen jó minőségű, kivitelre is képes bort szolgáltatnak. (Helyeslés.) Az az észrevétel merült itt fel, a melyet t. barátom, Bernát Béla tett, hogy észszerűen kell ebben is, mint mindenben eljárni. Vizsgálni kell a talajt, tisztában kell lenni a talaj minőségé­vel, és az eredmények szerint a megfelelő tőkét a megfelelő talajban kell applikálni, s akkor nem fognak történni oly anomáliák, a melyeket t. barátom, Bernáth Béla felemlített. Nagyon igaz és helyes az, a mit t. bará­tunk, Jókai Mór, elmondott, és ha sok időnk volna, nagyon helyes volna az, hogy most nem csinálunk itt a pénzügyi műveletből semmit sem és: te kormány, állj neki és tűzzel-vizzel sza­porítsd 3-4 éven át a szőlővesszőket s azokat majd bizonyos évek múlva osszuk ki, lehetőleg ingyen. Én azt tartom, hogy ehhez ma már időnk nincs; lett voloa idő hozzá ezelőtt 5—6 évvel, mikor ezt több izben szorgalmaztuk, gon­dolom, Bethlen gr. volt akkor a miniszter. Akkor nagy nehézséget okozott az a betegség, melyről előttem szólt t. képviselőtársam szólt, az úgy­nevezett fekete rothadás, mely minden borter­mést a szőlőhegyekben lehetetlenné tett, oly annyira, hogy épen nem volt szőlővessző. Talán őt esztendő előtt magam is, mikor felszólítottak, — 8—10 éves szőlőtelepem lévén — összes

Next

/
Oldalképek
Tartalom