Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

583. országos ülés 1896. márczlus 13-án, pénteken. 127 hó 15-ikén egy krajczárt az adópénztárba befizetni, már az első évi befizetés 1,300.000 frt leend, minek évi kamata 65.000 frt. A biztosítási díjszámítás igen könnyíí; minden négyszögöl után 1 krajczár, a kivetést könnyen végzik az adókivetést teljesítő közegek, ugyanezek be is szedik az adókkal együtt, így ez költségbe nem kerül. Könnyű és biztos számítás okából a kár kétféle legyen: teljes kár, midőn az egész termés megsemmisül s ezért kap a biztosító száz °/o-ot, vagyis minden négyszögöl után 1 forint 60 krajczárt, kataszteri holdankint 160 forintot; és részleges kár, ha kisebb baj történik s ekkor kap a biztosított 25°/o-ot, vagyis katasz • téri holdankint 40 frtot, a miből a kölcsönöszszeg kamatai és törlesztési hányada feltétlenül kikerül s így az állam rizikója sokkal kisebb. A kárbecslést elvégezhetnék a hegyközségek elöljárói, vagy a hol ilyen nincsen, a községi elöljáróság a borászati szakközeg, vagy ÍIZ Agrárbank alkalmazottja elnöklete alatt, mely utóbbiaknak a kultúra állapotáról úgyis évenkint meggyőződést kell szerezniök, így azután ez is ingyenes, vagy legalább igen csekély költségbe kerülő munka volna, s az ellenőrzés igen könnyű, mert szüret előtt a teljes, vagy részleges kárról egyszerű megtekintés által meggyőződés szerezhető. Ilyen módon csalásoknak sem lehetne kitéve az állam; rizikója pedig határozottan kevesbednék s az évi biztosítási díjösszegekből eoy évtized alatt oly hatalmas alap képződnék, mely közgazdasági életünknek egyik leghatalmasabb tényezőjévé válnék. Válnék pedig különösen akkor, ha a kevesebb koczkázattal járó s így sokkal több és nagyobb jövedelmet biztosító tíízkárbiztosítás is állami kezelés alá vétetnék. Midőn ezek után ismételten a legnagyobb örömmel járulok hozzá a törvényjavaslathoz, kérem a t. kormányt, szíveskedjék az állami kötelező jégkárbiztosítás megvalósításához szükséges előmunkálatokat elrendelni s erre vonatkozó javaslatait — legalább a szőlők biztosítására nézve — mielőbb a t. ház elé terjeszteni. (Helyeslés jobbfélől.) Hévizy János jegyző: B. Andreánszky Gábor! B. Andreánszky Gábor: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Nagy sajnálatomra nem reflektálhatok a t. előadó úr beszédére, mert azt ide nem hallottuk, hanem igenis reflektálni kívánok mindenekelőtt Jókai Mór t. képviselő úr előadására. Első sorban is nagy köszönetet mondok a t. képviselő úrnak, hogy e fontos ügyet oly lelkesen felkarolta. Nagyban és egészben azt, a mit előadott, el is fogadom, mint helyeset, csak egy-két kérdésre nézve van elvi eltérés közöttünk. A képviselő úr pl. leginkább csak egynéhány általa megnevezett híres szőlőhegyet akar í-ekonstruáltatni. Akkor mit szól ahhoz a mi vidékünk, azon kerület, a melyet én vagyok szerencsés képviselni, a melynek főkereseíe épen a szőlőművelés volt és a mely most keresetétől teljesen elesett? Jókai Mór: Akczeptálom! B. Andreánszky Gábor: A második kérdés, a melyet el nem fogadhatok : a közös piuczekezeléa ; mert honnan veszszük a pinczemestert ? Hátha épen a legnagyobb korhelyt tesszük pinczemesterré? Faluhelyen ez nem gyakorlati. Másként el kell ismernem, hogy azt, a mit a t. képviselő úr a szőlőművelésről mondott, a legnagyobb élvezettel hallgattam, mert látoui előadásából, hogy gyakorlati férfi beszélt és én csak előadásának végkonkluzióját nem fogadhatom el. 0 t. i. a törvényjavaslat első fejezetét, mint olyasmit fogadta el, a mely határozottan hasznot hajt, de a másodikra nézve határo zottan a várakozás álláspontjára helyezkedik. Az én meggyőződésem az, hogy ebben van a fő veszedelem és az a strages — a hogy a képviselő úr mondotta, — melyet a filloxera okoz, épen a második fejezet által még sokkal veszedelmesebbé válhatik. (Igás! Úgy van! a sgélsobaloldálon.) Gr. Festetits Andor volt földművelésügyi miniszter múlt évben, gondolom, január hóban egy szőlőszeti ankét elé terjesztett egy szőlőregeneráczionális törvéayjavaskti tervezetet. Az ankét, egy-két felszólalást kivéve, nagy elismeréssel fogadta és helyesnek és jónak ismerte el a törvényjavaslati tervezetet, a mely azon elvből indult ki, hogy az állam oszsza fel az egész országot egyes borvidékekre és minden ily bori vidék ezentrumában állítson fel egy-egy államszőlőtelepet, a melynek kettős feladata lett volna. Az első feladata az lett volna, hogy olcsó szőlővesszőt termeitek volna elégséges mennyiségben, — mert a szőlők regenerácziójának nyitja az olcsó szőlővessző termelésében van, a második pedig az lett volna, hogy alkalmat nyújtott volna a vidéken a népnek arra, hogy a szőlőművelés ismereteit elsajátíthassa. A jelenlegi törvényjavaslat nagyban és egészben véve sajnosán eltér amattól. Maga az első fejezet annyiban tér el, hogy míg azon törvényjavaslat meg is nevezte azokat a helyeket és minden ilyen területen állami telepek felállítását kontemplálta, addig a jelen törvényjavaslat egészen a kormány belátására bízza azt, hogy hol látja jónak ezeknek a felállítását, más helyeken pedig ezt át akarja engedni az