Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-583
128 583. országos ülés 1896. márczius 18-án, pénteken. u. n. magántevékenységnek, sőt a mint a t. miniszter úr a földmívelési bizottságban mondta, >ok helyütt ezen nagyon lukrativ üzletet állami segélylyel akarja támogatni. A miniszteri indokolás erről a magántevékenységről következőleg szól : »Az utolsó években kezdettek ugyan magántermelők is foglalkozni amerikai szőlő vesszőnek kereskedelmi czélokra való termelésével, de rendszerint oly árakat követeltek, bogy azokat még a vagyonosabb szőlőbirtokosok is csak kivételesen adhatták meg. Ennélfogva feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az amerikai szőlővessző, még pedig a legjobb fajtákból, oly nagy mennyiségben termeltessék, hogy azt minden szőlőbirtokos mindenkor és mindenütt könnyen megszerezhesse.« Feltétlenül igaza van a miniszteri indokolásnak, de ennek természetes konzequencziája az, hogy az állam maga termelje a vesszőt. (Helyeslés a baloldalon.) Arra nézve tisztában kell lennie a t. kormánynak, hogy kinek az érdekét akarta előmozdítani? Vájjon azon többnyire vagyonosabb teleptulajdonosnak az érdekét-e, hogy az méreg drágán tovább is árúihassa a, vesszőt ? vagy annak a szegényebb sorsú szőlőültető közönségnek az érdekét ? Azt az ellenvetést, hogy az állam drágán termel és nehézkes az ilyen dolgokban, én olyan frázisnak nyilvánítom, melyet épen a vállalkozók akarnak elhitetni az egész országgal! (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A kereskedelmi táreza tárgyalása alkalmával gróf Zselénski Róbert felhozta, hogy épen a viczinális vasút, melyet az állam épített mint hegyi vaspályát erdőkihasználásra, volt az egyetlenegy olcsó vaspálya, a mely létesült. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) De látjuk ezt más hasonló esetekben. Az állami faiskola, kitűnő minőségű, és igen olcsó gyümölcsfákat és csemetéket termel. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Gróf Bethlen András volt földmívelésügyi miniszter említette egyszer nekem, hogy kérdést intézett, hogy mibe kerül az államnak egy nemes gyümölcsfa-csemetének az előállítása? Azt mondták 8—10 krajczár. Tessék megnézni a katalógusokat, 50 — 60 kr. az ára a. csemetéknek a kereskedőnél, De ez természetes, mert az állam saját költségen adhatja, míg az a magánegyén sokat akar mellette nyerni, és azokat a konjekturákat, melyek a nagy kereslet és kis kínálat között vannak, rendesen kizsákmányolja. A mi pedig az oltványokat illeti, tökéletesen osztozom Jókai Mórt. képviselőtársamnak abban a nézetében, hogy az oltványok nagyon drágák, azokat a szegény ember ne ültesse, mert tönkre megy. Ezenkívül nz oltványok ültetése csak a lustaság és neinttidás dédelgetése volna. Hiszen annak, ki szőlőt akar mi vélni, meg kell, tanulnia az oltási műveleteket, mert máskép tönkre megy. (lgas! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Hogy milyen itt a különbség, engedjék meg, hogy éu azon számtételek szerint számolhassak, a melyek az indokolásban felhozattak, hogy mennyiért adhat az állam vesszőt. Ott az van, hogy egy hold anyatelep 40.000 első osztályú és 40.000 másodosztályú vesszőt terem ; vegyük 4 forintjával az első osztályú vesszőt, az 160 forint 2 forintjával a másodosztályút, az 80 forint; összesen tehát 240 forint, a szőlő művelése pedig 140 frt, még mindig marad 100 frt nyereség. Nagyon furcsa a mostani rendszer. Itt á magántevékenységgel oly nagyon gondolnak. A mikor a tenger- és folyamhajózási társaságnál a mágánhajósok kezdtek panaszkodni, hogy nem szabad a magántevékenységet elfojtani, nem gondoltak vele, hanem odadobták a nagy tőkének. Most pedig, midőn a gazdák érdekéről van szó, most azzal nem törődnek. Mindenütt csak a gazdagot segítik elő, a szegény ember nem való egyébre, mint adót fizetni és katonát állítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most áttérek, t. ház, a törvényjavaslat második részére és engedje meg a t. ház, hogy annak történetét, a mennyire tőlem telik, röviden megvilágíthassam. (Halljuk! Halljuk!) Az eredeti Festetits-féle javaslatban nem volt benne az a második rész. A hitel kérdése egyáltalán érintve sem volt. Ekkor beleavatkozott a pénzügyminiszter, kiküldte egyik miniszteri tanácsosát, ez tanácskozott az illetőkkel, megcsinálta azt a második részt, csinált egy nagyszerű üzletet egy itt meg nem nevezett pénzintézet javára, és mikor a törvényjavaslatnak vége volt, akkor az ezen alapon létrejött társaság, az Agrárbank megválasztotta igazgatójának. Ez furcsa világosságot vet az egészre (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és e mellett sokat megértünk a törvényjavaslatban, a mit eddig meg nem értettünk. Hát nézzük közelebbről azt az egész dolgot. Hazánkban ép úgy, mint Európaszerte, a birtokosok fülig el vannak adósodva és ez ellen mint egyetlen orvosságot, csak az új adósságcsinálást ismerik. Ez a hasonszerv gyógymód. De míg az orvostanbau a hasonszenvi mérget csak a legkisebb részekben alkalmazzák, addig itt nem alleopatikus, de lódoktorhoz méltó gyógyítást végeznek. (Derültség a baloldalon.) Én is úgy vagyok e trójai lóval, a nagy tőkével szemben, mint egy második Laokon és odakiáltom nekik: »Timeo danaos et dona ferentes.« Félek a bankoktól, de kétszeresen akkor, a mikor kölcsönöznek. üiU általában ily nagy kölesönök adását nem elkerülhetetlenül szükségesnek, de határozottan veszélyesnek tartom; de ha már egyszer
