Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

j ,JQ 583. országos Ülés 1896. márczius 12-én, csütörtökön. tud kijönni, és póthitelből kell utólag az áremelkedést fedezni. Azután a t. előadó úr említi, hogy Bécsben drágasági pótlékok czímén az ottani tisztviselőknek fizetését emelni kellett. Hát lehet, hogy Bécsben jónak látták e czímen a tisztviselők fizetését emelni, de én csak annyit tudok, hogy most az ezredéves ünnepségekre a fővárosi tisztviselők, tekintettel az előrelátható nagyobb kiadásokra, drágasági pótlék iránt kérelmeznek, de nekünk erre pénzünk nincs, Bécsben azonban e czímen a közös-ügyes kiadások rovatában a ránk eső részt emelni igenis lehet. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azután felemlíttetik, hogy szükséges a póthiíel a katonai épületeken elemi csapások által okozott károk és egészségügyi óvintézkedések fogytán felmerült költségek fedezésére. Hát, t. ház, ez nem olyan egy-két forint ám, hanem néhány százezer frtra megy az emelkedés. Én nem tudom, vájjon a delegáczió, midőn megállapítja az évi költségvetést és midőn az illető miniszter urak azt előterjesztik, mire alapítják előterjesztéseiket és a delegáczió mire alapítja hozzájárulását? Mert az, hogy költségvetés készíttetik és mégis sok ezerre meuő, sőt mint most konstatálom, több mint két millióra rúgó póthitelre van szükség, azt mutatja, bogy vagy az illető miniszter urak, vagy az illető delegátus urak talán nem járnak el elég hűségesen a számok meghatározásában és a tételek megállapításában, hanem nagyon felületesek és azt gondolják magukban, hogy ha a költségvetésből nem telik, majd fedezik a szükségleteket póthitelből. Ezt csak futólag akartam megjegyezni és nem akartam belebocsátkozni ezen részletekbe, de mégsem lehetett elhallgatnom azt, hogy itt folytorosan póthiteleket, meg drágasági pótlék és áremelkedés czímén is állnak elő akkor, mikor Magyarországon a panasz a gazdaközönség részéről általános és a terményárak folytonosan lejebb és lejebb szállnak. Ezt kívántam megjegyezni és kijelentem, hogy részemről ezt az egész törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy pár szóval én is hozzá akarok járulni ahhoz, a mit Szederkényi Nándor t. barátom elmondott. (Halljuk! Halljuk.') Én sem találom megérthetőnek, hogy a legénység élelmezésére miként lehetett elkölteni az előirányzott összegnél 2,250.000 írttal többet akkor, midőn az élelmezési czikkek ára lejebb szállt az egész országban, továbbá azt sem tudom megérteni, micsoda sürgős szükség volt oly fegyvergyakorlatokat vinni véghez, a melyek 442.000 "írttal többe kerültek az előirányzattoknál, így szinte azt sem tudom megérteni, mért hívtak be a megszabottnál nagyobb számmal póttartalékosokat? Talán valami háború fenyegetett? Tudtommal nem. Én azt hiszem, t. ház, hogy bár a hadügy a nemzetnek és a nemzet nevében az országgyűlésnek egyik legszentebb, legfőbb jogát képezi, úgy az ujonczszolgáltatás, mint a hadsereg létszáma és a hadügy költségei dolgában, ha ezt a jogot úgy ki lehet játszani, mint. a hogy a törvényjavaslat bizonyítja, akkor valóban ez a jog nagyon keveset ér. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért részemről és azon párt részéről, melyhez tartozom, azt kívánom kijelenteni, hogy nem fogadom el e törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök-' Kíván-e még valaki szólani? Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csatlakozom az előttem szólótthoz, és nagyon természetes, hogy a közös hadseregnek az élelmezés kérdésében követett azon eljárását nem tudom helyeselni, hogy az a költségvetés keretében nem marad meg, hanem azt túllépi, annál is inkább, mert a csapatok czímén a delegácziókban megszavazott és a közös hadügyi kormány részére folyósított összegekben a virement meg lévén adva, nagyon könnyen érheti el a közös hadügyminiszter úr, hogy, ha valamely tételnél többet kellett is kiadni, mint a mennyi elő volt irányozva, azt a másik tételnél megtakaríthassa. A katonaság élelmezése kérdésében, hogy ha a hadügyi kormány a legkisebb mértékben akarja a költségvetési jogot respektálni, akkor könnyen megteheti azt, mert ha a harmadik szolgálati évben lévő, különösen a gyalogságnál szolgáló előbbi korosztályú állományt egy pár héttel előbb bocsátja haza, már akkor is jelentékeny megtakarítást eszközöl. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De annál is inkább eszközölhet megtakarításokat, mert összes táplálkozási anyagunk, különösen a gabonaneműek 1893. évben is jelentékeny árhanyatlásban voltak, úgy, hogy a kenyérnél a legkevésbbé indokolt az élelmezés megdrágulását felhozni. A mi pedig talán arra vonatkozhatik, hogy a hús drágult volna meg, e tekintetben hivatkoznom kell a magyar delegáczió több rendbeli határozatára, a melyben a hadügyi kormányt felhívta arra, hogy a hadseregnek juhhússal való táplálkozása kérdését tegye megfontolás tárgyává és tegyen ez iránt intézkedést, mert a juhhús csak 17 százalékkal bír kevesebb táperővel, mint a szarvasmarha húsa, azonban a beszerzési ára körülbelül 40 százalékkal, tehát sokkal kevesebbet tesz ki, mint a marhahúsnak ára. A had-