Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

58á. országos illés 1896. márczius 12-én, csütörtökön. 107 utasítást arra nézve, hogy előterjesztést tegyen ő Felségének. Ebben nincs határozathozatal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, megszavazza-e a személyjárandóság czím én-az 1,164,103 forintot. (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik megszavazzák, álljanak fel (Megtörténik.) Többség. A ház megszavazza. Következik a határozati javaslat. Kívánja a t. ház, hogy felolvastassák ? (Nem.) Kérem azokat, a kik a határozati javaslatot elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 1,401.580 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevétel 73.600 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Országos fegyintézetek, kerületi börtön közvetítő intézet és állami fogház. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 7. ezim. Kiadás. Személyi járandóságok 396.529 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 662.058 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevétel 193.367 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa) .• Büntetéspénzek országos alapja. Rendes kiadások : XXI. fejezet, VIII. czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 8. czím. Kiadás 471.426 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevétel 471.426 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Telekkönyv ezés. Rendes kiadások: XXL fejezet, 9. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 7.322 forint. Kóla János! Kola János: T. ház! A telekkönyvezésnél igen rövid pár szóval óhajtok szólani e tételnél, a mely olyan állami feladatot képez, s melyet hosszasan elodázni nem lehet, s a melynek megoldására bármily nagy áldozat sem sok. Azt értem ez alatt, hogy a midőn e tétel alkalmából felszólalok, a t. háznak s a t. igazságügyi kormánynak figyelmébe kívánom ajánlani, hogy negyven éve múlt, a mióta a telekkönyvi intézmény Magyarországon életben van. Azonban a telekkönyvek olyan használhatatlan állapotban vannak, hogy újból kellene őket készíteni ; pedig a telekkönyvek nagyon fontosak, mert a tulajdonjognak és a hitelnek biztosítékai. Ajánlom a telekkönyv kérdését a t. kormány figyelmébe, mert ismétlem, ez egyike a legfontosabb intézményeknek, azonkívül most kapcsolatba jön a polgári törvénykönyv megalkotásával. Röviden akarok reflektálni bizonyos körülményekre, a melyek a telekkönyvvel és a polgári törvénykönyvvel összeköttetésben vannak. Ismerem a telekkönyveket csaknem az egész országban. Ha bemegy az ember egyik, másik, harmadik megyének telekkönyvi irodájába és elővesz egy-két-három telekkönyvet, azokban nagykiterjedésű birtokok vannak bekebelezve, oly nagy kitérj ed ésűek, hogy egyikmásik egy fél megyét tesz ki; s ezek azután be vannak kebelezve, mint hitbizományok. Ha utána nézünk, hogy miféle hitbizomány az, akkor annak semmi alapját nem fogjuk találni, azok t. i. tervezett hitbizományok voltak, de a királyi szentesítést meg nem nyerték s még is egy negyed századon keresztül a telekkönyvben szerepelnek, mint hitbizományok. Nem kell magyaráznom, hogy ez egészen törvényen kívüli állapot, s kárára van az ország financziális, de különösen közgazdasági érdekeinek. A telekkönyv rendbehozására szükséges, hogy ezen abnormitások és törvényen kívüli állapotok megszűnjenek, szükséges különösen a polgári törvénykönyv megszerkesztése alkalmából, hogy hitbizományok rendezésére az igazságügyi kormány és a törvényhozás különös figyelmet fordítsanak. Elismerem én azt, hogy ez sokkal fontosabb kérdés, semhogy azt inczidentaliter tárgyalni lehetne, de még sem mellőzhetem el azt, hogy ennek fontosságát még tovább ne indokoljam. Az új polgári törvénykönyv szerkesztésénél azt hangsúlyozzák: semmi reczepczió, hanem alapjául szolgáljon hazai jogfejlődésünk, a nemzeti életből kifejlődött jogérzet és jogszabályok kodifikácziója. Hogy 1848 óta mily nagyszerű változásokon mentek keresztül különösen a birtokviszonyok, melyek a polgári törvénykönyv kodifikácziójánál első sorban lesznek figyelembe veendők, azt nem kell nekem fejtegetnem. 1848 előtt Magyarországnak rendi alkotmánya volt a nemesség ae ősiség jellemvonásaival. Ez nagy állainfentartó eszme volt, t. képviselőház, mert Magyarországon minden talpalatnyi föld a szent koronához tartozott és senki talpalatnyi földet sem bírhatott a szent korona jogán kívül és joga nélkül. Ezért mondom hogy ez egy államfentartó eszme volt, mert, a ki a Szent korona jogán földbirtokhoz jutott, az akár magyarul, akár németül, akár oláhúl, akár tótul beszélt, a magyar államnak testestül lelkestül hívévé és katonájává lett. No de ezek14*