Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

582. orsz4gos"filés 1896. m&rezíus 12-én, csütörtökön. -' mondotta a saját maga által aláírt rendeletben. Most, hogy ez azután okos dolog volt-e, vagy bolond dolog volt-e? a felett én nem nyilatkozom. Hanem a felett igen is nyilatkozom, hogy még egyszer megmagyarázzam a képviselőház előtt a miniszter úrnak, hogy ebhez a rendelethez neki joga nem volt. Itt van az 1894: XXXI. t.-cz. vagyis a házassági jogról szóló törvény, a melyre a miniszter úr rendeletében hivatkozik. Az ezt mondja a 136. szakaszban: >A házassági ügyekben való bíráskodás a kir. bíróságok hatásköréhez tartozik, a szentszéki bíráskodás megszfíntettetik«. Hogy melyik bírósághoz, azt nem mondja ki a törvény. Miért? Mert egy eljárási törvénynek tartotta fenn a törvényhozás, meghatározni, hogy a váló perekben általában véve, tehát a köteléki perekben is, a melyek vegyes házasságból származnak, melyik bíróságot fogja illetékesnek megállapítani és hatáskörrel felruházni. Már most, t. képviselőház, ez egy latens kérdés marad. Itt van a 137. szakasz, a melyre a miniszter úr hivatkozik'; ez azt mondja: »A folyamatban levő házassági és eljegyzési perek az illetékes kir. bírósághoz teendők át.« Melyikhez, megint nem mondja, mert ez egy materiális törvény, a mely — sub intelligitur — várja az alaki törvénynek a megalkotását és életbeléptetését és természetesen ahhoz a bizottsághoz fogja majd utalni a materiális törvény, a melyet az alaki törvény maga majd illetékesnek fog kijelentem. Már most a miniszter úr úgy okoskodik, hogy azt mondja rendeletében, hogy a házassági perekben az 1868: LIV. t.-cz. 36. §-a szerint a törvényszékek az illetékesek. A t. miniszter úr nyilvánvalólag tévedésben van, vagy pedig félreérti, — mert nem akarom azt állítani, hogy meg nem érti — a törvényt. Az a 36. §. szól szószerint a következőleg: (Halljuk! Olvassa.) »A római, latin és görög szertartású katholikusok, valamint a keleti szertartású keresztények házassági viszonyból származó minden perei, melyekre nézve a szentszékek eddigi illetősége megszüntettetett« — tehát azon perek, a melyekre nézve a szentszékek illetékessége megszűnt, azok utaltattak a törvényszékek hatáskörébe, tehát a végrendeletek érvénytelenítésére és a gyermekek születésének törvényességére vonatkozó kérdések azok, a melyeket a 36. §. a törvényszékek hatáskörébe utal, tehát nem a köteléki pereket. A köteléki perekre nézve a római-, latin és görög szertartású katholikusokra nézve ugyanazon törvénynek 22. §-a intézkedik. Az pedig megállapítja, hogy ezek az egyházi bíróságok, tehát a szentszékek elé tartoznak. Már most, t. képviselőház, a házassági KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXI. KÖTET. jogról szóló törvény megszüntette a szentszéki bíráskodást, de új törvényszéket a római-, latin- és görög szertartású katholikus és unitárius egyházi bíróságok helyébe nem restituált; ezt egy alaki törvénynek tartották fenn. Hogy ez így van, t. képviselőház, ezt tegnap bebizonyítottam, nemcsak az igazságügyi bizottság jelentésével, de hogy kész is volt már az a törvényjavaslat, a mely ezt a törvényt "megalkotni czélozta és minthogy az 1869: IV. t.-cz. 21. §-a nem is engedi meg ezt rendelettel szabályozni, hanem csak törvénynyel, most már mindenki előtt nyilvánvaló lehet, váljon törvényes dolog volt-e az, mit a miniszter úr csinált akkor, a mikor megszüntette a szentszéki bíráskodást s helyébe a perrendtartás 36. §-ára való utalással a törvényszékeket jelölte ki illetékes bíró ságokúi? Hogy ez törvénytelen volt, az nyilvánvaló dolog, t. ház ; hogy a rendelet ki van bocsátva, az még világosabb: ennélfogva én nagyon sajnálom, de ha a t. miniszter úr, nem fogja rektifikálni a saját tényei felett kimondott Ítéletet, a t. miniszter úr ilyen sxílyos vád alatt maradna, mint a milyet önmaga felett kimondani helyesnek tartott. Ez csak példa legyen arra, t. képviselőház, hogy abban a miniszteri székben kissé több flegmával kezeljék a kérdéseket, még akkor is, ha nem flegmatikus emberekkel állanak szemben, mint a milyen én vagyok. A miniszternél valamivel több higgadságra van szükség és olyan közbeszólásokkal, hogy: »én ilyen bolondot nem mondtam,« azt a miniszteri széket ne bántsák, mert hisz maguk a miniszterek is emberek. És én nem csak azt tapasztalom, hogy a miniszter úr szokott mondani olyat, a mit meg kell bánnia, hanem írásban is szokott mondani olyat, hogy igazán meg áll az embernek az esze, hogy honnan kerül az elő. Méltóztassék például a mostani igazságügyi költségvetést a kezükbe venni és mit tapasztalunk? Én ma reggel néztem meg és csak véletlenül böngéztem benne és azt láttam, t. képviselőház, hogy kezemben van egy igazságügyi költségvetés, a melyben a királyi táblai elnöki titkárnak 200 írttal magasabb fizetés van rendszeresítve, mint a kúriai elnöki titkárnak. Hát ugyan kérdem t. képviselőház, hol hallott a világ ilyet, hogy egy második fórumon 200 írttal nagyobb fizetése legyen egy titkárnak, mint a legmagasabb fórumon? Ott van a budgetben. Tessék megnézni, a kir. táblák »Személyi járandóságok* tételei között a 11-ik tételnél: két elnöki titkár: az első 2200 frt fizetés és 600 frt lakbérrel, a kir. kúriánál az elnöki titkár 2000 frt fizetéssel és 600 frt lakbérrel. Tehát 13