Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

70 562. orazágog ülés 1896. február 18-án, kedden. de a tényleges valóságban senki a világon nem képzeli és nem is kívánja, hogy a kultuszminiszter vagy 800 érettségi vizsgáról a jelentést elolvassa, megfontolja és rendelkezéseket tegyen; sőt minden valószínűség szerint, egyet sem lát, hiszen csupán csak ezeknek az elolvasása a miniszternek egész idejét betöltené. Az ilyen ügyet tehát a hivatalnokára kell bíznia. Úgy szintén, azt hiszem, hogy a vizsgabiztosok kinevezéséről sines tudomása, hiszen ez is kisebb ügy, mint hogy magát terhelje vele. Ezt onnan gondolom, hogy párszor én is kineveztettem ilyen biztosnak, de nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy elfogadhassam; a miniszternek pedig sem a kinevezésről, sem az el nem fogadásról nem volt tudomása; elintéztem az illető osztályfőnökkel. Itt tehát a formai felelősségtől eltekintve, a tényleges felelősség azt a hivatalnokot terheli, a ki ezen ügyeket intézni szokta, tudniillik a gimnáziumi osztály főnökét, Klamarik miniszteri tanácsos urat. (Igaz! Ügy van! a szélsőbal felől.) Klamarik és Sehwicker! Mindkét úr a Bach-korszak kreatúrája és maradványa. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kétségtelen, hogy mind a ketten bírják azt a tanultságot, a mely funkcziójuk végzésére megkívántatik; de az is bizonyos, hogy azt a nemzeti érzést, mely nélkül Magyarországon közfunkcziót senki sem végezhet, közülük sem az egyik, sem a másik sem most nem bírja, gém soha nem bírta. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Rajtam kivűi alig ismeri már valaki e házban azt az irodalmi munkásságot, melyet Sehwicker úr ezelőtt 25—26 évvel folytatott tanügyi folyóiratokban. Valósággal ingerelte vagy még helyesebben fejezem ki magamat úgy, hogy mesterségesen inzultálta hirlapi czikkeiben az egész magyar nemzetet hazafiat lan nyilatkozataival; míg aztán később elhallgatott, hogy egyszerre csak mint a magyar kormány képviselője bukkanjon fel az érettségi vizsgákon. Azon régi szereplése után öt a magyar kormány képviseletével csakis egy Klamarik bízhatta meg. (Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! Az illető tanácsos úr 30 évig szolgált mint professzor; tehát kiszolgálta az egész kapitulácziót; azután már 15 év óta vagy közel annyi, hogy mint tanács szolgál a minisztériumban. Míg fiatal volt, jobban tudott ügyelni magára, hogy ily érzelmei ki ne pattanjanak; úgy látszik, az öregkor gyengesége már bekövetkezett nála, a mi nagyon természetes és úgy gondolom, hogy a jól megérdemelt nyugalom az, a mely ily tények után már méltán bekövetkezhetik rá. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ajánlom ezt az ügyet a t. miniszter úr figyelmébe. Lits Gyula: Hát Schwickeirel mi lesz? Kovács Albert: Soha sem nekem, sem senkinek — biztosíthatom a t. miniszter urat -legtávolabbról sem jutott eszébe, hogy mint a miniszter úr tényét hozzuk fel ezt az ügyet és vádoljuk a minisztert vagy államtitkár urat miatta. Tudjuk, hogy nincs semmi részük benne. A felelősség itt csak jövőre terheli a miniszter urat, hogy a bekövetkező megoldást szokott erélyével és szokott bölcseségével intézze. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Halljuk Schtvickert!) Perczel Béni jegyző: Sehwicker Henrik! Sehwicker Henrik: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy nem voltam jelen, a mikor Kovács Albert t. képviselő úr ellenem felhozta azt, hogy én a pécsi reáliskolai és gimnáziumi érettségi vizsgálatok alkalmából (Halljuk! Halljuk!) tett jelentésemben kifogásoltam némely dolgozatokban előforduló Sima Ferencz: Hazafias érzületet! Sehwicker Henrik: . •. Bocsánatot kérek — állításokat. Én a tételek ellen nem tettem kifogást, hanem azt mondtam, hogy a tételek kiválasztásánál óvatosan kell eljárniuk a tanároknak, mert lehetséges, hogy az ilyen tételek könynyen félrevezetik a fiatalságot, (Mozgás és nyugtalanság a bál- és szélsőbaloldalon.) a kik esetleg nem a történeti igazság szerint készítik a dolgozatokat. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, a mi ezt illeti, én ezt bebizonyítottam, felhoztam az egyes állításokat és a többi között ez volt mondva: (Halljuk! Halljuk!) »Mikor megszabadult hazánk a külföldi ellenségektől, jött egj sokkal veszedelmesebb belső ellenségünk: a Habsburg-ház uralkodásai Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy ez a felfogás hazánkban semmiképen sem helyeselhető és mint monarchikus államban első kötelességünk épen a monarchikus elvet és elemet támogatni és ápolni. Várady Károly: S gyerekeknél keresi? Sehwicker Henrik: Éz semmiféle nemzetellenes ideából, vagy nem tudom micsodából nem történt. Én azt konstatáltam, hogy ebben az országban a monarchikus elvet és elemet nem szabad elhanyagolni és nem szabad épen ilyen törvényellenes és igazságtalan tanokat hirdetni. (Egy hang a szélső baloldalon : Olt is politikái csinálnak !) Kovács Albert képviselő úr még azt is, felhozta ellenem, hogy én már 25 év előtt tudja Isten micsoda irodalmi működést fejtettem ki. Hát igaz, hogy már 30 év óta csakugyan mű-