Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-562
562. országos ülés 1896. február 18-án, kedden. Ti ködöm az irodalom terén és erre büszke vagyok. (Egy hang a szélső baloldalon: Mi nem vagyunk!) Hivatkozhatom műveimre; méltóztassanak azokat elolvasni, ha van-e azokban hazafiatlanság, vagy a magyar nemzet elleni működés vagy támadás ? Én iparkodtam hazánk viszonyait a külfölddel megismertetni és megvan az elégtételem, hogy úgy hazánkban, mit a külföldön elismerték azt, hogy nekem vannak némi érdemeim. (Egy hang a szélsobalóldalon: Nem erről beszélünk!) A mi a tanügyi dolgot illeti, hogy én pellengérre állítottam a magyar nemzetetet és hogy a nemzet ellen ingereltem volna: arról nekem semmi tudomásom nincs és ezt be sem bizonyította Kováes Albert képviselőtársam. Várady Károly: A »Schulverein« tagja! Schwicker Henrik: Bocsánatot kérek, sohasem voltam és nekem semmi közöm nincs a Sehulvereinhoz. Ennyit akartam elmondani. Elnök: Felteszem a kérdést. Madarász József: Bocsánatot kérek. (Halljuk!- Halljuk!) T. képviselőház! A mit most itt Kovács Albert t. képviselő úr előadott, nemzeti ügyünkre nézve annyira nagy fontosságú, hogy úgy az ő előadására, mint a vádlott és itt felszólalt képviselő úr előadására természetes, hogy anélkül, hogy ezt az esetet bővebben megfontolva, minden tekintetben méltányolva, mondhatnók ki végítéletünket, arra több idő kell, mint ezen egyszeri felszólalás. Azért csakis a hallott vád ós a vádra történt felelet után azon benyomásra, melyet e tekintetben tapasztaltam, mégis kötelességem nyilvánítani azon meggyőződésemet, hogy ha való leszen az, — majd utána nézendünk és megfontolandjuk azon jelentésnek minden tételét — a mi itt a képviselő úr, gondolom, mint kiküldött vizsgáló biztos ellen előadatík; akkor a nemzet fogja megítélni, vájjon azon képviselő tett-e e hazának szolgálatot, vagy pedig oly galádul viselte magát, hogy e nemzet képviselői közt helyet a nemzet igazi érdekében nem foglalhat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fentartom magamnak és úgy hiszem a t. ház közönsége is fenn fogja tartani magának, hogy most e tárgyra nem terjeszkedvén ki, ítéletünket és véleményünket a jövő ülések valamelyikén kifejezzük. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést. A vizsgáló bizottságok 15.000 forintnyi összes kiadásait, azt hiszem, a t. ház megszavazza. (Helyeslés.) Josipovich Géza jegyző (olvassa): Bevétel 12.800 frt. Elnök: Megszavaztatik. _ Josipovich Géza jegyző (olvassa): Utazási ösztöndíjak középiskolai tanárjelöltek számára. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 18. czím. Kiadás 6.000 frt. Elnök : Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) .• A debreezeni ev. ref. kollégium részére az Apaffyalapítvány kárpótlásául 4.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovieh Géza jegyző (olvassa): Népnevelési tanfelügyelöségek. Rendes kiadások: XX. fejezet, 20. czím. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 263.344 frt. Hévizy János jegyző: Sima Ferenez ! Sima Ferencz: T. ház! Nagyon rövid kívánok lenni, azonban a tanfelügyelői tételnél mégis feltétlenül szükségesnek tartom a tanügyi kormánynak figyelmét bizonyos körülményekre, bizonyos jelenségekre felhívni. Nem akarok ezzel az alkalommal — mert hiszen más alkalommal már elégszer volt róla szó — arra a jelenségre rámutatni, hogy tanfelügyelőségi intézményünk, úgy, a mint az ma áll, mint az ma kreálva van, jórészben politikai szolgálatokat teljesít a tanügyi szolgálatok nemes hivatásának czímén és nem akarok arra rámutatni, hogy mindazok a tanfelügyelők, a kik e tekintetben érdemeket tudnak felmutatni, a kormánynak nagyobb és nagyobb mérvű elismerésében részesülnek. Hanem a tanfelügyelői intézménynyel kapcsolatban egy egészen komoly, politikai jelentőségű dologra kívánom a t. kultuszminiszter úr figyelmét felhívni, melyet bizonyára — meg vagyok róla győződve — ő orvosolni is fog. Méltóztatik azt tudni, hogy például a vidéki hírlajmk szerkesztői jórészben néptanítókA néptanítók, hogy politikai irányú lapot szerkeszthessenek, rendesen a tanfelügyelő előterjesztésére nyernek a kormánytól arra engedélyt. Azt nem állítom, hogy pusztán csak kormánypárti irányzatú és kormánypárti elvű néptanítónak ad a kormány engedélyt lap szerkesztésére, hanem egyáltalában óhajtandónak tartom azt, hogy a kormány lehetőleg korlátozza e tekintetben a tanítók szereplését a lapok Szerkesztése terén. Mert például csak a csongrádinegyeí állapotokra hivatkozzam, ott, hogy többet ne mondjak, a lapszerkesztők jobbára tanítók és a lehető legvadabb, legszemérmetlenebb támadásokat intéznek a lapban ellenzéki emberek, ellenzéki képviselők ellen; oly dolgokat írnak, a miket igazán jó ízlésű társaságban elmondani sem lehetne. Nagyon természetes, hogy az ilyen lapszerkesztők más lapok és más szerkesztők részéről hasonló megtiszteltetésben részesülnek. Micsoda erkölcsi hatással van ez a növendékekre és egyáltalában a közoktatásügy erkölcsére, ha a növendékek és maguk a szülők látják, hogy azok a tanítók, a kik az oktatást adják az iskolába járó gyermekeknek, állandóan pellengérezés tárgyai a hírlapírás terén.
