Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

§62» országos ülés 1896. február r§-án, kedden. 69 Elnök: Megszavazta tik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolák segélyezése. Rendes kiadások: XX fejezet, 14. czím. Kiadás 403.700 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): A középiskolai internátusok, alumneumok és konviktnsok segélyezése. Rendes kiadások: XX. fejezet, 15. ezím. Kiadás 11.900 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Állami felsőbb leányiskolák. Rendes kiadások : XX. fejezet, 16. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 9. czím. Kiadás. Személyi járandóságok. Dologi kiadások 306.898 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Bevétel 114.000 frt Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Vizsgálati bizottmányok. Rendes kiadások : XX. fejezet, 17. ezím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 10. czím. Kiadás 15.900 frt. Hévizy János: Kováes Albert! Kovács Albert: T. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) Gsak egy pár perezre kívánom igénybe venni a t. képviselőháznak a türelmét, hogy a vizsgáló bizottságok kérdésével kapcsolatban egy meglehetős fontos és érdekes ügyet előtérjeszgzek. A legközelebb elmúlt érettségi vizsgálatok alkalmából a pécsi reáliskolához, úgy szintén a pécsi cziszterczita gimnáziumhoz kormánybiztosul ki volt küldve Schwicker képviselő úr, a ki a szokott módon a vizsgák xttán jelentéséi a minisztériumnak megtette. A reáliskolánál a magyar nyelvből kidolgozásra kérdésül volt feladva a következő: »Miért lehetett II. Rákóczy Ferencz a hagyomány hőse?« E tárgy felől az ifjak, úgy látszik, több hazafias nyilatkozatot írtak dolgozataikba, Schwicker úr pedig ezekről a következő jelentést tette a miniszterhez: »A történelmi tételre nézve is van némi megjegyzésem. Ilyen tétel kijelentésénél már igen sok tapintat és elővigyázattal kell eljárni, hogy a mindennapi pártpolitikai felfogás felülmúlja a történelmi igazságot. A fentemlített történelmi tétel II. Rákóezy Ferenczről könynyen félrevezethető téma, melynél a pártszempont, a politikai elfogultság, sőt mesterkélt anti- vagy szimpathia nem ritkán a döntő befolyást gyakorolják. így találjuk a dolgozatok egyikében, hogy a szaktanár maga a következő megjegyzést teszi: »E (tudniillik Rákóczy-féle) szabadságharezban legerőteljesebben jut kifejezésre a gyűlölet a német iránt, a ki nem egyszer nemzetiségünket, fajunkat akarta kiirtani.« Az illető tanuló pedig folytatja: »E gyűlölet már a Habsburg-ház trónrajntásánál kezdődik és fejlődik azok uralma alatt, mert az okok is mindig nagyobbak lesznek. A német befolyását mindig veszélyesebbnek tartották (tudniillik a magyarok) mint a törökét és ezért szövetkeztek inkább a pogány törökkel a keresztény német ellen . . .« Ily történelmi szellem és felfogás mellett nem csoda, ha mások dolgozataiban is minduntalan olvasunk: »a bécsi erőszakosságról«, hogy »a bécsi kormány zsarolni kezdé a magyar nemzetet*, hogy »enuek nem volt elég ereje, hogy az idegen uralmát lerázza« stb. Megvallom, hogy Magyarországon, e monarchikus államban az uralkodó házról ily szellemű és modorú nyilatkozatok meg nem engedhetők, legkevébbé pedig a tanuló ifjúság részéről. Igen sajnos, de egyszersmind veszedelmesnek találom a történelmi oktatásnak ezen eredményét. Hozzá teszem, hogy e tekintetben az illető tanárokat csak részben tartom gáncsolandóknak; a főhiba itt a megengedett és használt történelmi tankönyvekben rejlik.« Eddig terjed a Schwicker úr jelentése a reáliskolai dolgozatról. Hasonlóképen a pécsi cziszterczita gimnáziumnál a kidolgozandó magyar nyelvi kérdés a következő volt: » Miért ülheti meg a magyar nagy fénynyel az ezredéves ünnepet?« Erről az ifjak hazafias lelkesedéssel írtak és valószínűleg 18 éves emberhez illő szuperlati vusokkal fejezték ki hazafias érzületeket, a mi egészen természetes és helyes. Erre Schwicker úr hasonlóképen erős kritikát gyakorolt a jelentésében, a minisztérium pedig a Schwicker úr jelentéseit beküldötte az illető tanintézetekhez » miheztartás végette. Arról a hatásról, a mit ez az ügy a pécsi körökre gyakorolt, a következőket írják nekem : »A városba is kiszivárgott ez az ügy, a nemzeti kaszinóban a legkormánypártibb embert is elhagyta a higgadtság.« Rögtön táviratot akartak meneszteni Schwickerhez, melyben megvetésüknek akartak kifejezést adni, de meggondolták, hogy így nem érik el azt a czélt, mit mindannyian óhajtanak« — és így jutottak aztán arra a gondolatra, hogy itt a házban kívánták ezt az ügyet általam előterjeszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ha ebben a kérdésben világosan akarunk látni és eredményhez akarunk jutni, vegyük a dolgot úgy, a mint van. Tegnap a t. kultuszminiszter úr azt a nyilatkozatot tette, hogy az ő tárczája körűi egyedül őt kell felelősségre vonni mindenért, nem pedig a hivatalnokait. Ez, t. ház, formailag ugyan így van,