Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

gg 5fi2. országos illés 1896. ténő áthelyezéseknek sűrű egymásutánját a közadminisztráczió minden terén s így a közoktatás terén is. A t. miniszter úr azt mondja, hogy szükség van ezekre az áthelyezésekre, mert ha valakit tényleg át kell helyezni, akkor a helyébe mégis csak kell valakit hozni. Csakhogy ez nem egészen így áll, mert én azt kérdezem, hogy mi történt a bíróságnál, a hol a& áthelyezés nem a miniszter önkényére, hanem a bírói határozatra van bízva, ha egy bíró áthelyezése fegyelmi úton kiinondatik? Gondoskodnia ked a miniszternek a helyettesítésről. Ha az igazságtigyminiszter már most azt tenné, hogy egy másik bírót önkényesen akarna annak helyére tenni, akkor nem cselekednék helyesen, mert ezt a törvény tiltja. A kultuszminiszter úr ugyanezt teszi, midőn így helyez át, mert azt kérdezem, mire alapítja ezt az áthelyezési jogát, törvényre nem, mert törvényben nincs bent, sőt az 1883-iki törvény 36. §-ában azt mondja, a midőn a fegyelmi eljárásnál alkalmazható büntetéseket állapítja meg*, tudniillik rosszalás, pénzbüntetés, hivatalvesztést, hogy (olvassa): »A két elsővel kapcsolatosan más tanintézetekbe való áthelyezés is elrendelhető«. Tehát csak fegyelmi úton rendelheti cl az áthelyezést. A midőn tehát a törvény világosan megmondja, hogy csak az a) és b) pontokban kimondott fegyelmi ítélettel sújtottakra alkalmazható az áthelyezés, annak az az értelme, hogy a kikre fegyelmi ítélet ki nem mondatott, azokra az áthelyezés nem alkalmazható. (Ellenmondás a jobboldalon) Mert ha alkalmazható volna, akkor az egyenlő lenne annak a büntetésével, kit fegyelmileg sújtanak, ez pedig sem méltányos, sem igazságos, sem jogos nem volna.- Addig is tehát, míg a fegyelmi és szolgálati viszony szabályzata megalkotva nincs, kötelességemnek tartottam ezen megjegyzésekkel a miniszter úr figyelmét felhívni. Valahányszor tehát az áthelyezéshez nyúl a t. miniszter úr oly férfiakkal szemben, a kik fegyelmileg e tekintetben érintve nincsenek, akkor ahhoz joga nincs, hogy azt végrehajtsa és ha mégis végrehajtja, azt törvénytelennek tartom, és azon férfiak, a kik ezt elszenvedik, törvénytelenül szenvedik el, mert a t. miniszter úrnak ezen törvényben erre a jog megadva nincs. Minthogy konkrét esetből indult ki ez a kérdés, és a t. miniszter úr indokolta, hogy a maga részéről miért kell igénybe venni az esetleges áthelyezést, és mivel én hivatkoztam az egri reáliskolánál fenforgó esetre, nehogy félreértessék az ügy, nehogy úgy magyaráztassék, hogy azon Egerből áthelyezett, tiszteletreméltó tanférfiak talán fegyelmileg érintettek volna, vagy pedig a nyakukba a »szolgálat érdeke«, ez a nagy titok, akár erkölcsi, akár tanügyi szempontból bizonyos hátrányt nyomhatna, kérem a február 18-án, kedden, t. miniszter urat, hogy ha forogtak fenn akár tanügyi, akár erkölcsi nehézségek, a melyek az áthelyezést indokolták, azokat ezennel mondja el, mert ilyenekről szó sem lehet. Én nem kivánom itt a ház előtt ennek az áthelyezésnek részleteit és azt a >szolgálat érdeke* alá rejtett titkot tovább feszegetni, hanem azon méltatlanul érintett férfiaknak érdekében kötelességemnek ismerem kijelenteni, hogy mi sem ott, sem szűkebb, sem tágasabb körben oly körülményt, mely ezen férfiaknak elhelyezésére indok lehetett volna, nem tudunk. Igaz, a t. miniszter úr azt mondotta még, hogy valahonuan csak át kell helyezni valakit, mert a helyet be kell tölteni. Tehát esetleg, hogy oly férfiakkal történik az áthelyezés, a kik méltatlanul érintetnek; elismeri ezt a t. miniszter úr. Hát ennek is van aztán egy érdekes háttere, a beregszászi reáliskolai igazgatónak azután Egerbe való áthelyezésévei, a kinek bizonyos mértékben botrányos történetét én itt a ház előtt sem feszegetni, sem ismertetni nem kívánom. De hit mért kellett a beregszászi igazgatót Egerbe áthelyezni? Itt ismét a »szolgálat érdeke* szerepel, ez a nagy titok, és ha ezen szolgálati érdeknek leplét kicsit széjjel lebbentjük, kitűnik alóla a lóláb, a főispáni politika beavatkozásának működése. Ezeket szükségesnek tartottam azért felemlíteni, mert végtére is azok a férfiak, kiket sorsuk, hivatásuk a magyar közművelődés élére állított, kik a tanügy terén töltik életük legszebb részét, a kiknek jutalmuk nagyon szűk körben szabatik meg, és a kik legfeljebb pol gártársaik elismerésében találhatják legszebb jutalmukat, mert hiszen, mint most is kifejtetett, az ő előmenetelük és anyagi jutalmuk köre nagyon szűk, hogy midőn oly események forognak fenn, milyenekről ón is megemlékeztem, azon városból, a melyhez engem képviselői kötelesség füz, az esetet úgy adjam elő, hogy az őket ért méltatlanság világos legyen, s abból akár a t. miniszter úr, akár jövendője oly preczedenst ne állítson, a melynek kárát csak a magyar közművelődés és magyar tanügy szenvedi. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Kíván még valaki szólani ? Senkisem kíván. A vitát bezárom. Felteszem a kérdést. Elfogadja e a ház az állami reáliskolák személyi kiadásait a dologi kiadásokkal együtt 748.597 forintban: igen, vagy nem? (Igen.') A ház megszavazza. A bizottság ajánlja az átruházási jogot az állami gimnáziumok és reáliskolák között. Elfogadja a ház a bizottság javaslatát ? (Igen!) Az átruházási jog megadatik. Gr, Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Bevétel 226.29í frt.