Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

5«2. országos ülés 1896. felíruár 18-án, kedden. 50 például a fénysarkítás ? Mi haszna lesz ebből a praktikus életben? Hisz ha e szakmára lép, később úgyis megtanulja, míg a gyakorlati fizikának az élet minden körülményei között hasznát láthatja. A mathematikáná] felesleges a gömbháromszögtant oly terjedelemben tanítani, és az elemző mértant egyáltalában ki kellene hagyni a tantervből. A filozófia úgy, a mint ma tanítják, semmit sem ér, mert ma legnagyobbrészben csak szórói-szóra azt tanúitatják meg a gyermekkel, a mi a könyvben van. Igaz, hogy két óra alatt nem is lehet többre menni. Én ezt összeszorítanám; ha már egyszer beemlézni kell, akkor emléztessék be az, alaptételeit, elméleti tételeit annak a filozófiának, nevezetesen a lélektannak és logikának, és az itt megnyert órát alkalmazhatjuk ismét a magyar nyelv és irodalom, vagy a történelem oktatására. T. ház! Az érettségi vizsgálat képezi koronáját ma a középiskolai tanulmányoknak 5 ezek az érettségi vizsgálatok azok a középiskolai tanúlókra nézve, a mik a szigorlatok az egyetemi ifjakra nézve. Hogy kenyeret nem adnak, annyi bizonyos, de adnak jogot, hogy az egyetem falai közt továbbképezhessék magukat, a hol már kenyér-tárgyakat tanúinak, hanem valósággal a fiatal emberek továbbhaladásának útjában egy nagy gátat képeznek ezek az érettségi vizsgálatok. Nyolcz osztályon keresztül ugyanaz a tanár vesződik ugyanazokkal a növendékekkel, belát a lelkükbe, belát a szellemükbe, s tudja, hogy mennyit érnek, mennyit dolgoztak; az a tanár legjobban meg tudja bírálni, a ki őket vezette. Az az egy óra, a mely egy-egy maturáns megvizsgálására jut, nem elég arra, hogy kitűnjék, hogy mennyi van a középiskolai tanulmányokból az ő fejőkben, úgy, hogy előfordul nagyon sokszor az az eset, hogy például a főigazgatók, a kik kötelesség szerint csak abból az egy órából akarnak meggyőződni és vesznek informácziót a tanulók szellemi képességéről és tanulmányairól, abban a véleményben vannak, hogy egyik-másik maturáns nem felel meg a követelményeknek, tehát elbuktatandó, igen sokszor kellemetlen helyzetbe jut a szaktanár, mert ellenvéleményével kénytelen a főigazgatóval szembeállni és körömszakadtáig bizonyítani előtte, hogy ő tudja, hogy ez a növendék többet tud, hogy az egész évben szorgalmas volt, és nemcsak abban az évben, hanem a gimnázium minden folyamában, de az érettséginél idegen embert, idegen arczokat lát, és így bizonyos elfogultsággal áll Lírái elé, a mikor a legutolsó lépést teszi gimnáziumi tanulmányai befejeztével, s az a lelki izgatottság, az az elfogultság nagyon sokszor azt nem adja ajkára, a mit máskor fényesen elmondana, bizonyítana. Épen azért, t. ház, azt gondolnám, térjünk vissza oda, hogy a nyolczadik osztályú vizsga legyen az érettségi vizsga helyettesítője, és ez a nyolczadik osztályú vizsga legyen szigorúbb, mint most, mert bevallom, nekem is volt benne részem, hogy a mai nyolczadik osztályú vizsga nem állja ki azt a kritikát, a melyet kiállania kellene. Miért? Azért, mert a tanár urak úgy gondolkoznak, hogy egy vizsgálat alá úgy is alá kell még őket vetni, ott nem mireánk fog az ódium hárulni, hogy a tanuló megbukott, hanem hárul a kormány kiküldöttjére, és előáll sokszor az az eset, hogy revolverrel kerülgetik a tanárt is, azután meg azt a kiküldött főigazgatót is, míg ellenben, ha az a tanár a nyolczadik osztály vizsgán túl nem számít másik vizsgára, lelkiismereti kötelességének tartaná szigorúbban megrostálni a tudást és a tudatlanságot, és igazságot látna jobban és nagyobbrészt az a növendék annak a tanárnak ítéletében, ki őt nyolcz osztályon vezette és kiismerte. Szólanom kell még a Hock János t. barátom által felhozott egységes középiskoláról. Az egységes középiskola eszméje, mint már múlt évi beszédemben kifejtettem, nekem tetszik. Vannak képviselőtársaink között, kik más felfogásúak, kik a szakiskolák hívei. Tavaly is megmondottam, s most csak ismételhetem, hogy az egységes középiskolai oktatásnak azért vagyok híve, mert az a gimnáziumi tanuló sokszor még az érettségi vizsga letétele után sincs elhatározva, nem érzi a hajlamot magában, hogy melyik pályára menjen, melyik szakon érvényesítse magát, és így nyitva áll előtte valamennyi szak, mikor oly iskolát végzett el, mely minden pályára ke'pesít és a továbbképzésre utat nyit. Én ma is ezen az állásponton vagyok, és nagyon óhajtanám, hogy ez minél előbb érvényesüljön. A t. miniszter úr akadálynak mondotta a latin nyelvi oktatást. Az európai államok a humánus képzés alapjául mindenütt a latint tették, csakugyan nekünk nem szabad elszakadni a nyugat kultúrájától, de oly szűk keretekben kell tanítani, mint azt bátor voltam előadni. Ha így összeszűkítjük a tanítás kereteit a latin nyelvnél, azt hiszem, hogy az egységes középiskolákban nagyon is beférnek a reáliskolának tárgyai is. Különben is én teljesen azon az állásponton vagyok, hogy minden tantárgynak a tantervben ma bőséges anyagát szűkíteni kell, akkor az egységes középiskola, ha nem is teljesen a nyolczadik osztályig, de legalább az ötödik osztályig, a mint ma van, fennállhat és megalakulhat. A bifurkáczió, a trifurkáczió a felsőbb osztályokban szerintem megtűrhető; hiszen ma is, a görögpótló behozatala óta, bifurkáczió áll fenn a gimnáziumokban; tanúinak görögül, a kiknek tetszik; a kiknek nem tetszik, azok 8*