Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

562. országos ülés 1896. február 18-án, kedden. 5? követelményeknek. Én, t. ház, erre röviden azt jegyzem meg, hogy fölöslegesnek tartom, és pedig azért, mert ez az előkészítő osztály semmivel sem vinné előbbre az ügyet, csak hátráltatná egy évvel a talán tudományos pályára készülő ifjaknak az életbe lépését. Tudjuk azt manapság, hogy az a fiatal ember körülbelül 26—27 éyes, a mikorra állandó kenyérkeresethez juthat, sokszor 29 — 30, sőt 33—34 lesz, a mikorra anyagilag mégis annyira megerősödik, hogy olyan állást foglalhat el, hogy családot alapíthat, és ily körülmények közt már egy év is nagy különbség arra a fiatal emberre nézve. (Igaz! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint tehát felesleges nekünk a tanulmányokra szánt éveket kinyújtani, hanem intenzivebben foglalkozzunk a tanítással az iskolákban. Túltömöttségről panaszkodunk évek óta; túltömöttségről panaszkodott itten a miniszter úr is tavaly is, az idén is, tóltömöttségről beszélt Hock János t. barátom tegnap, és Sághy Gyula t. barátom a közoktatási vita megkezdése alkalmával. Mindegyikük arról győződött meg, hogy a tanárok módszerében van a hiba és kevésbbé a tantervben. De a tantervben is látnak hibái, maga a t. miniszter úr is ezt az állást foglalta el. Nem akarok vitatkozni a felől, hogy melyikünk álláspontja a helyesebb; én azt tartom, hogy igenis, legelső sorban a tantervben és a tanrendszerben van a hiba. A tanterv túlságos széles keretekkel bír, sokat ölel fel és a sokból — hiszen tudjuk a közmondást: »a ki sokat markol, keveset fog« — igen kevés fog maradni a tanuló fejében. Mindenekelőtt tehát a tantermet kívánnám megváltoztatni és olyan tehetség, mint a t. miniszter úr, a ki egy évi működése alatt arról győzte meg az országot, hogy lépten-nyomon alkot, dolgozik, tehát ügyszeretettel mozog tárczája körében és keretében, mondom, hogy ez a tehetség arra született, hogy nagyobb konczepcziójú terveket alkosson, létesítsen a középiskolai oktatás reformja terén. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Eddigi működésében igen sokat tett, de nekem úgy tetszik, hogy az inkább ötletszerű volt. Mindegy. A népiskoláknak az Ugye teljesen méltó az ő munkaszeretetére ; ajánlom, hogy ne méltóztassék azt úgy tologatni távolabb jövőbe, hanem minél előbb méltóztassék ehhez hozzáfogni; méltóztassék kezdeni pedig a népiskoláknál és folytatni a középiskoláknál. A középiskolák tantervét én, ha a t. miniszter úr helyében volnék, vagy ha engem megkérdezne, (Halljuk.

1 Halljuk/) következőkép tartanám megoldandónak. (Halljuk! Halljuk!) Ma a gimnáziumi oktatás, első perczétől kezdve, valóságos kínzó kamrákká alakítja át KKPVT. NAPLÖ 1892 — 97. XXX KÖTET. az osztályokat; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) a latinnyelvi grammatizálásfc kezdjük akkor, a mikor a gyermek még saját anyanyelvét kellőleg nem birja, (Úgy van! a szélsőbalon.) kellőleg nem ismeri; a mikor az annak alakjaival tisztában nincs, s akkor egy új nyelvvel kezdjük az oktatást, egy új nyelvvel ismertetjük meg és csodálkozunk akkor, hogy mikor az évvégi klasszifikáczió eljön, majdnem fele kihull azon növendékeknek a rostán. Azt tartanám tehát, hogy a latin nyelvi nagyon is bő grammatizálás helyett többet fordítanának a gyakorlati czélra. A gyakorlati czél pedig az, hogy a mint a lehető alapelveket elsajátítja az ifjú, minél többet fordítana latinból magyarra és nem magyarból latinra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert mi képezi ma is a modern nyelveknél annak a csakugyan nagy sikernek az alapját, a mit ezek tanításánál elérnek? Az, hogy az anyanyelven kezdik őket tanítani mindjárt, nem pedig, hogy magyarból fordítsanak idegen nyelvre, hanem az idegen nyelvből magyarra. Ha így többet foglalkoznak az idegen nyelvből az anyanyelvre való fordítással, az idegen nyelvnek nyelvi sajátságait, annak szellemét hamarább el fogják sajátítani és sokkal több haszna lesz ebből az ifjúnak, mint azokból a mondattani különlegességek gyűjteményéből, a mit kényszerítve vannak összeírni, összetanulni és összemagolni. (Helyeslés bal felől.) És itt mindjárt felemlítem, t. ház, hogy a latin nyelvnek oktatását nem kezdeném az első osztályban, (Hélyeslésa bal- és szélső baloldalon.) hanem az első osztályt teljesen a magyar nyelvnek szentelném; mert az igaz, hogy az elemi intézetekből hiányos képzettséggel jönnek ide fel, tehát itt kell helyrehozni a hibákat és a gimnázium első osztályának lenne ez csakugyan a feladata. Különben, t. ház, az egész latin nyelvi oktatásunkat szűkebb keretekbe kellene összeszorítani. Hiszen, ha már arra fektetjük a fősúlyt, hogy gyakorlati czélt érjünk el, tudniillik megtanítsuk azt a gyermeket annak a nyelvnek használatára, hogy legalább olvashasson és a mit olvas, azt megértse; ha megtanítjuk arra, hogy meg • értse azokat az írókat, a kiknek mííveit olvassa, ha bevezetjük azoknak a szellemébe, megismertetjük az ókori klasszikus irodalom szellemével és műveltségével, akkor ezt a gyakorlati czélt hamarább elérjük a folytonos olvasás által, de sohasem töredékesen, hanem lehetőleg mindig végig kell olvastatni egy klasszikus művet vagy lehetőleg annak egy önálló részét, nem pedig kikapkodni egyes részeket, mert így van ugyan fogalma anuak az írónak, annak a klasszikusnak sajátos stíljéről, de nincs fogalma annak a szelleméről. (Helyeslés balfelöl.) És t. ház, a mit itt 8