Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

44 661* országos ülés 1896. február 17-én, hétfőn. bői is az elemi iskolák revideálása, mert a régi népiskolai törvény nem felel meg a követelményeknek. Ezelőtt évtizedekkel alkották, s a mi jó volt az akkori viszonyoknak, az nem jó a mai viszonyoknak. Kinőtt a mi népoktatäsügyünk a gyermekezipőkből. Tényleg újabb reformokat, ezélszeríí beruházásokat követel úgy a külső, mint az iskolák belső berendezése tekintetéből. Évtizedek óta itt a házban csupán azt hangoztatták a mi kulturpolitikusaink, hogy vannak községek Magyarországon, hol az elemi oktatás biztosítására sincsenek felállítva iskolák. No hát, t. ház, én ezt az elcsépelt érvet felhozni nem akarom, mert azt hiszem, hogy a hol csak lehetséges volt, az iskolák már fel vannak állítva; legalább is a tanügyi kormány figyelmét ez az elsőrendű kötelesség ki nem kerüli, és ha van még egy pár község, a hol népiskola nincs, ott is inkább a községek helyzetében találhatjuk az okát, mert szétszórva fekszenek, s ott inkább az ambuláns tanítás módszerét akarták életbeléptetni és ezzel az elemi mulasztásokat pótolni. Tehát én nem a hiányzó iskolák ellen szólok; ez egy hangzatos érv, mely komoly szakembernek bizony nem igen imponál. De szólok az iskolák túltömöttsége ellen, mert a hogy az elemi oktatás évtizedek előtt be volt rendezve, azóta egyes községek nagyot haladtak, fejlődtek. Az iskolakötelezettség elvét is szigorúbban vitték keresztül; azóta egyes iskolákban 150—200 fiá van összehalmozva, s ott várja az osztálytanítás rendszerébe osztott egyetlen tanteremben a tanítást. No hát az lehetetlen, hogy egy tanító, a ki e mellett a kántori teendőket is végzi, egy iskolában az osztálytanítás rendszerével 140—150 összezsúfolt gyermeket eredinénynyel taníthatna. Mikor tehát mi az iskolák hiányáról beszélünk, nem aira kell súlyt fektetnünk, hogy vannak még szétszórt községek, a hol iskolák nincsenek, fő az, hogy vannak községek, melyek tanügyi eredményt az elemi oktatásnál egyáltalán felmutatni nem tudnak, mert az iskolák túltömöttségénél fogva lehetetlen a gyermekeket az írás és olvasás legelső mesterségére megtanítani. Azonkivííl, t. ház, az iskolák belső szükségleteire nézve is szükséges nekünk a reform, és azt hiszem, a népoktatási törvény revíziója erre alkalmas is lesz. A kik ezen ügygyei foglalkoznak, tudják, hogy a külföldön minő változáson mentek ezek csak rövid idő óta is keresztül. Belátták azt a pedagógusok, hogy annak az iskolának nem elég az elemi ismeretek világosságát nyújtani a gyermeknek, hanem szükséges a mellett az életrevaló, praktikus ismeretek elemeit is odaadni. Ez vezetett Svédországban és Dániában az oly nagy sikerrel gyakorolt slöjd és iskolai kézimunkák tanítására. Francziaországban is általában kötelezően életbeléptették a kézimunkát az enseignement elementaireben. Nálunk is történtek ez irányban lépések, de, miniszter úr, a mi nemzeti sajátságainknak jobban megfelel, hogyha a slöjd helyett a fősúlyt a földmívelési kertészeti és az agrikolismeretek tanítására fektetjük. (Helyeslés balfelől.) Igaz ugyan, hogy már vannak faiskoláink, de ezek, higyje meg a miniszter úr, a gyakorlatban nem érnek semmit, csak arra valók, hogy annak a faiskolalátogatónak a napidíjait törvényileg igazolhassák. (Derültség balfelől.) Magam tudom, mikor ezen faiskolalátogató megjelenik a községben évenkint kétszer, mert erre van jogosítva, hogy napidíjait a községi pénztárból felvegye, azt kérdi a tanítótól: Van-e fája ? A tanító azt mondja: Most hordattam be egy ölet. Nem ezt, a faiskolát értem! Kérem, — mondja a tanító — a faiskolának még helye sincs kijelölve. Erre beírja nevét a látogatási jegyzékbe, hogy ott volt, felveszi a napidíját, megteszi jelentését, de gyakorlati eredménye látogatásának nincs. Svédországban, Dániában vagy azon vidékeken, a hol agn'kultur foglalkozások nincsenek, rá vannak utalva, hogy esetleg slöjddel, kézimunkával tartsák fenn családjukat. Itt az elemi iskolákban ezt a gyakorlati ismeretet kell megadni a gyermekeknek. Nálunk bizony, a mi áldott Kánaán földünkön, a hol a föld köti le a gyermeket, a legtöbb magyar ember nem fog babrálni a kézimunkával az Alföldön, azért legokasabb elemi iskoláinkban az agrikol gyakorlati ismeretekre, a méhészedre, kertészetre és ilyesfélékre fektetni a súlyt. (Helyeslés balfelől) Abban igaza van a t. miniszter úrnak, hogy a mely vidék területi vagy helyi viszonyainál fogva inkább megfelel a svéd viszonyoknak, ott tessék a slöjdöt életbeléptetni; de ott is szükséges a gyümölcsészet és agnkultur ismeretek terjesztése. Különben, mint tudom, a felföldön éppen egy katholikus pap is ilyen gyermekjátékkészítő tanműhelyét állított fel és ezen irányban is iparkodott kenyérkereseti módot adni a fiatalságnak és ifjúságnak. Mindezek a szempontok, t. ház, szükségessé teszik az elemi oktatás revízióját tantervileg és szervezetileg is; de szükséges a népoktatási törvény alapos revíziója, a középiskolák és népiskolák kapcsolata szempontjából is. Mert tekintetbe véve az elemi iskolák általános hivatását, melyek a népnevelés általános szükségleteihez tartoznak alkalmazkodni, ebből kifolyólag a középiskolák előkészítő iskolái nem is lehetnek. Szükséges azért feltenni azt a kérdést, hogy nem volna-e helyes épen a közoktatás sikerére való tekintettel, a felsőbb elemi osztályok tantervét újra rendezni. A népoktatás feladata a népnevelés általános szükségeihez