Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-561
561. országos ülés 1896, február 17-én, hétfőn. 45 alkalmazkodui és bevégzett nevelést nyújtani a nemzet minden rétegének. Épen e czélra való tekintettel a középiskolák kedvéért a népiskolák általános hivatásuktól el sem térhetnek. A népiskolák mindig az ismeretek minimumát közlik a tanulók maximumával, holott a középiskolában az ismeretek nagyobb értékét közlik épen a nemzet ifjúságának kisebb részével. Ezért a népiskola mindig önálló hivatást teljesít és így a nemzeti érdekek általános sérelme nélkül nem alkalmazkodhatik tantervében a középiskolához. A népiskolának felsőbb osztályaiból a középiskolába való átlépés nem történik meg azzal a természetes simasággal, mi homogén természetű intézeteknél fennáll és előfordul. Ez az oka, hogy (Halljuk! Bálijuk/) a középiskolák és a felvidéki népiskolák közt nagyon hézagos az összefüggés, főleg azokon a vidékeken, a hol nyelvi nehézségekkel küzdenek. Az e'emi iskolát végzett fiú, ha a középiskolába bemegy, ott egy, sőt két évet úgyszólván csupán a nyelvi asszimiláczió végzésére kell fordítani, de még a városi elemi iskolákban is sok kívánni való forog fenn és midőn a legfelsőbb osztályból a középiskolába átlépnek, kellő értelmiséget, kellő készültséget nem visznek magukkal. Még a városi elemi iskolák sem nyújtanak alkalmas anyagot a középiskoláknak. Ezért kérem, mélztóztassék csak áttekinteni a t. miniszter úrnak a középiskolai jelentéseket s akkor szintén meg fog győződni, hogy a középiskolák alsó osztályaiban aránytalanul sok a bukott tanulók száma. Ezer közül 250—300 bukik el; miért? mert kellő alkalmas anyagot az a népiskola a középiskolának nem szolgáltat. Én magam is helyesnek tartom, hogy ha szigort alkalmaznak a tanulóval szemben, alkalmazzák azt mindjárt az első osztályokban, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) mert a ki nem arra való, az így még új életpályára léphet; az iskolában nem züllik el és becsületes kenyérkeresethez juthat a praktikus pályán is, de azért mégis aránytalanul sok a bukott tanulók száma a középiskolák alsó osztályaiban. Ismétlem, közel V 3 " a ' a m * azt mutatja és igazolja, hogy a népiskolák felső osztályai és a gimnázium között az összefüggés hézagos és csak nagy zökkenéssel történhetik meg az átlépés, mert a népiskolák érett anyagot a középiskoláknak nem adnak. Ennek szanáczióját, t. ház, csak az előkészítő osztályok felállításától várhatnám. Ha a középiskolákban igazán eredményt akarunk elérni, nekünk is szükséges visszatérnünk arra a régi bölcs álláspontra, hogy a középiskoláknak meg legyen a maguk előkészítő osztálya, a hol, kivált a vegyes ajkú vidékeken az anyanyelv paralizálását tartanák első feladatnak; bevégeznék a nyelvi asszimiláGZÍÓ munkáját és ekként a vegyes ajkú vidékeken az első két osztályban nem kellene csupán a magyar nyelvnek úgyszólván mechanikus elsajátításával törődnie a tanárnak, hanem foglalkozhatnék tárgyával is A nyelvi nehézségek akadályait csak az ilyen preparatórius osztály felállítása háríthatja el; hiszen ez azelőtt megvolt minden középiskolában. Francziaországban is szintén fel van állítva a classe preparatoire, a mi a classe primairrel szemben, a lycéek vagy collégek előkészítő osztálya. Németországban pedig megvan a Vorbereitungsschule, a 9 osztályú gimnázium vagy a 9 osztályú reálgimnázium, a melynek első osztálya előkészítő osztály. Már pedig ha azok a nemzetek, a hol nemzetiségi nehézségek nincsenek, szintén szükségét érzik annak, hogy a népnevelés alsóbb osztályait a középiskoláig áthidalják és egy átmeneti osztályt állítsanak közbe; mennyivel inkább szükséges ezt nálunk is kiegészíteni, a hol némely vidéken három-négy nyelv foly egymásba és a tanár csak a legnagyobb zavarokkal tudja az oktatást megkezdeni. Igaz, t. ház, hogy némelyek azt az ellenvetést tehetnék, hogy a 9 osztálya gimnázium csak megnehezíti a szülőkre nézve, hogy a gyermekeiket a középiskolába járathassák és taníttathassák. Hát lehet, ez megnehezítése ennek; de bajnak én ezt nem találom. Mert, őszintén megvallva, egy kis gyöngéd nyomás ily alakban nem ártana a szülőknek, hogy felvilágosítsa őket, hogy a középiskolák azt a szellemi túlprodukcziót idézik elő, a mely ellen nem sokára nekünk is védekeznünk kell és a mely szocziális kérdéssé válik. Minálunk a vidékeknek az volt az egyetlen politikájuk: adjatok ide gimnáziumot, adjatok ide középiskolát. És az állam fejlesztette is a középiskolákat annyira, hogy némely vidéken túl sok a középiskola. Egyes városokban kéthárom iskola küzd egymással, csonka intézetek, melyek úgyszólván a tanügyi igények leszállításával versenyeznek egymással, hogy prózelitákat szerezzenek. E csonka gimnáziumok nagyban hozzájárultak az értelmi proletariátus terjesztéséhez. Mert az a vidéki szülő a legjobb reméaységgel adja be fiát ebbe a csonka gimnáziumba, de ez a négy osztály kvalifikáeziót nem ad ; a mikor pedig a négy osztályt elvégezte a fiú, a szülő anyagi viszonyainál fogva nem tudja őt a felsőbb iskolába küldeni. Ez a gyermek annyira értelmes, hogy nem akar a gyakorlati pályára lépni, mert úgyszólván szégyennek tartja ezt a foglalkozást. És ez az oka, t. ház, hogy nálunk egész sereggel jelentkezik az a félig elzüllött osztály, a melynek összes reménye a díjnoki, írnoki állás, a melyből alig tudja magát tengetni és nagyon elmarad attól a becsületes iparostól, a ki családját