Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

OÄÍ. országos ülés 1896. február 17-én, hétfőn. 41 szülök gyermekeiket távoleső intézetekbe kénytelenek adni, addig azzal a város polgársága elesik a gyermekek elhelyezéséből eredő haszontól. De szenved a magyarosodás ügye is, mert az esetleg felvételre ott nem találó gyermekek oly vidékre vitetnek, hol oly tanítást, oly hazafias szellemet egyáltalában nem képesek találni. Pedig Temesvár városa, mely a magyar vidéki városok közt egyike a legszebbeknek, legműveltebbeknek, megérdemelné különben is, hogy köz- és magánépületeinek csínjával és szépségeivel összhangzásba hozandó gimnaziális épület emeltessék, mely azon vidék és város érdekének teljesen megfeleljen. Valóban nem értem, miért nem lesz ez az épület emelve, miután a tanulmányi alap tan- és fölvételi díjakból évenkint 12.000 — 16.000 forintot szed be, míg a gimnáziumra évenkint alig 7000 — 8000 forintot ad ki. Azt tudom, hogy már a boldogult Trefort foglalkozott ezen iskola kérdésével, arról is van tudomásom, hogy nagy érdeklődéssel viseltetett gr. Csáky Albin volt közoktatásügyi miniszter úr is, és hogy érintkezésbe lépett úgy a várossal, mint a csanádi püspökséggel; tudom, hogy a város a legnagyobb áldozatokra kész s nem akarom hinni, hogy a kultuszminisztérium, mely felismeri ezen gimnázium fontosságát, szűkkeblű akarna lenni ezen kérdés megoldásánál. De valóban nem értem, miért kell ezen gimnaziális épület építése kérdésének sujkon ügetnie; és épen ezért azt a kérést intézem a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, hogy azon haza- és ügyszeretettel, mely őt intézkedéseiben irányítja, szíveskedjék ezen épület mielőbbi létrehozásáról gondoskodni, mert ezen gimnázium jelen helyzete valóban szégyenletes, és nem felel meg a közoktatásügy érdekeinek. "A tételt különben elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Hévizy János jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. ház! A hosszas békekorszak természetes következménye talán egy téren sem észlelhető nagyobb arányokban, mint a közoktatásügy terén, a tanuló ifjúság köreiben. A középiskolák, ha nem is valami rohamos módon, de egyre szaporodnak s mégis folyton igen sok helyen érezhető azoknak hiánya. Midőii az iskolai év kezdetén a beiratások napirenden vannak, a szülők közt egész hajsza indul meg, gyermekeik elhelyezése dolgában. Nem ritka az eset, hogy gyermekének sorsa iránt érdeklődő apa városról-városra kénytelen vándorolni, míg a rendesen túltömöttséggel küzdő Ixözépiskolík valamelyikében a gyermek felvételét kieszközölni tudja. Ezen hátrányos, helyzetet még végzetesebbé teszi a szülőkre nézve azon visszás körülmény, — a mint azt a vallás- és közoktatásügyi miKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. niszter egyik beszédében felemlítette — hogy a középiskolák területi beosztása a lehető legszerencsétlenebb. (Igaz! Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Van az országban fejlődésre kevésbbé alkalmas város, mely — igényeinek épen nem megfelelőleg — túl van halmozva középiskolákkal, míg más, fejlődésre képes városok azt nélkülözni kénytelenek. Sőt gyakran egy nagy vármegye, vagy még nagyobb terület lakossága kénytelen messze földre vándorolni, ha gyermekeit középiskolai oktatásban részesíteni kívánja, míg más vármegyék és helyek a középiskolák dolgában — úgyszólván — saját zsírjukban fulladnak meg. Még inkább érezhető ez a körülmény a nemzetiségi vidékeken, hol a magyar állam egy nem egészen bevált hazafias eszme alapján egyre emeli a középiskolák fényes palotáit, míg a magyar elem elesvén ily tanintézetek anyagi előnyeitől, még kulturális haladása biztosításának érdekében is vagyoni viszonyaival arányban épen nem álló tetemes áldozatokra van kényszdrítve. (Igaz! Úgy'van! a saélső baloldalon.) Azt hiszem, már mások is, én azonban egészen határozottan állíthatom, hogy a múlt év folyamán szóvá tettem ezt a visszás körülményt, és felemlítettem, hogy gr. Csáky Albin volt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr e tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmából kijelentette, hogy a középiskolák czélszertí területi beosztásával komolyan foglalkozik. Akadt azután vármegyei törvényhatóság is, mely a helyzet tarthatatlanságát kimutatva, felirattal fordult az országgyűléshez, azt kérelmezve, hogy minden vármegye székhelyén egy középiskola állíttassák fel. Azonban más politikai események rohamos előtérbe lépése, és azt hiszem a bekövetkezett kormányválság is befolyással volt ami, hogy sem a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr terveit meg nem valósíthatta, sem a mostani, az ügygyei tüzetesebben nem foglalkozhatott. Minthogy azonban a középiskolai oktatás czélszertí fejlődése oly elsőrendű kérdés, melyet minden kitelhető módon előmozdítani kötelességünk, nagyon óhajtanám, ha a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tájékozást nyújtana az iránt, hogy a középiskolák czélszertí beosztása érdekében történt-e valami elöintézkedés, létezik-e valami terv, és egyáltalában a vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak mi ez irányban a nézete és szándéka ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Világosan nyilatkoztam erre nézve! Boda Vilmos: Azt hiszem, hogy ha a 6