Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-578

578. országos ülés 1896. márezins 7-án, szombaton. 455 tartott, hogy úgy mondjam, programmbeszédéből azt, hogy a tenger- és folyamhajózás érdekéből, milyen jövő politikát kivan folytatni, melyek azon tervek, a melyeknek keretében a tengerés folyamhajózás érdekei minden irányban kielégíthetők lesznek. A tegnapi napon egy egészen más tételnél, de idevonatkozólag Lánczy Leót, képviselőtársam igen nagyfontosságú kérdést említett fel, nevezetesen azt, hogy a tenger- és folyamhajózás érdekéből a fővárosnak, mint egyik legnagyobb forgalmi pontnak Magyarországon, sőt a Vaskapuszabályozás folytán mindenesetre kell, hogy emporiális hajózási központ legyen a Dunán, — hogy modnom — magának a fővárosnak dunaparti építkezése és berendezkedése nincs ágy szabályozva, hogy e tekintetben a kereskedelmi, politikai érdekek kellőképen a közel jövőben kielégíthetők legyenek és egyáltalában nincs semmi intézkedés téve a Duna- és Tiszafolyamhoz közel eső többi nagyobb vidéki városoknak olynemü berendezése iránt, hogy azok a hajózási kereskedelmi kívánalmaknak megfelelőleg fejlődhessenek. A mi Budapestet illeti, a t. miniszter árnak a belügyminiszterrel egyetértőleg kellene már most odahatnia, hogy a főváros építkezési szabályzata olyképeu rendeztessék, hogy a dunapart mindkét oldala legalább a közeljövőben, vagy akkor, mikor annak ideje elérkezik, olyképeu legyen berendezve, hogy ott a nagy kereskedelmi hajózásnak megfelelőleg raktárok, kikötők kellőképen elhelyezhetők legyenek. Rendkívül nagy hátrány az Budapest jövő fejlődésére, hogy az egész dunaparti építkezés olyképen áll ma, hogy szinte lehetetlenné vau téve, hogy a hajózási kereskedelem érdekének Budapest, mint központ, e miatt a helyzete miatt, kellőképen megfelelhessen. A t. miniszter úr beszédében, vonatkozással a tengeri és folyamhajózás érdekére, felemlítette azt, hogy gondoskodniuk kell az államvasiitaknak arról, hogy a magyar tenger-folyam hajózási társaság a vasutak útján minél nagyobb szállítási kedvezményben részesíttessék, nevezetesen az árúszállításnak egy része a hajózásnak át szolgáltattassék. T. képviselőház ! Hogy ez az államkincstár érdekeinek sérelme nélkül megtörténhessék, mert természetes dolog, ha a vasutak a maguk forgalmának egy részét áthárítják mindenütt, a hol könnyebb szerrel tehetik, a hajózási társaság javára, akkor az államvasutak jövedelme fog ez által csökkenni. Hogy azonban a kellő kiegyenlítés megtörténhessék, kell, hogy az állam maga intézkedjék arról, hogy úgy Budapestnek, valamint minden vidéki városnak, mely a Duna és Tisza partján eddig is hajózási központot, képezett, azon része, a mely a vízpartokra esik, állami gondozás alá vétessék és állami kézbe jusson. Kikötő például abszolúte sehol sincs Magyarországon, kikötő nélkül pedig nem lehet elképzelni egy fejlődött hajózási forgalmat. A kikötőket azok a városok maguk meg nem építik a magának az államnak az érdeke, hogy a kikötőkérdés rendeztessék. Ma például az az anomália áll fenn, hogy egyes városok és nagybirtokosok kezében vannak a rakpartok s oly magas rakpartdíjakat szednek, hogy e miatt szinte lehetetlenség a hajózási forgalom kellő fejlődése. Ha a vízpart ezen területeit az állam kisajátítja rakpartoknak, kikötőknek berendezi, a vasutak és a hajózási forgalom közt az Összekötő helyiérdekű kis vasutakat kiépíti, akkor természetes dolog, hogy meglesz a kellő organikus összefüggés a hajóvasúti forgalom közt és akkor ezek az áthárítások megtörténhetnek a hajózás ja vára anélkül, hogy az államkincstár megkárosíttatnék. Én tehát arra kérném a t. miuszter urat, hogy különösen a duna- és tiszamenti nagyobb városok kikötőkérdésével méltóztassék behatóbban foglalkozni és e tekintetben egy rendezett, a hajózási kereskedelem érdekének teljesen megfelelő állapotot statuálni; mert e nélkül a hajó- kereskedelemnek felvirágzása teljesen lehetetlen ! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki a tételhez hozzá szólani? Ha szólni többé senkisem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólani. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház! Csak röviden annyit akarok megjegyezni Lits Gyula t. képviselő úrnak, hogy igenis, azzal a kérdéssel, hogy a vidék Budapesttel hajózási összeköttetésben (részesüljön, komolyan foglalkozom és azt gondolom, hogy sikerülni fog a kérdést kedvező megoldásra juttatni. (Élénk helyeslés.) A mi pedig a Sima Ferencz t. képviselő úr által felvetett kérdést illeti, azt gondolom, hogy ez szoros összeköttetésben áll egy másik nagy kérdéssel, t. i. azzal, hogy hajózható folyóink rendeltetésüknek teljesen megfelelőkké tétessenek és hogy a folyamhajózás minél nagyobb kiterjedést nyerjen az országban. (Élénk helyeslés.) Ez nagyfontosságú kérdés, melyre nézve a magam részéről mindent el fogok követni, hogy minél előbb üdvösen megoldassák. (Helyeslés.) Kérem méltóztassék ezt tudomásul venni. Elnök : Ha szólani senki sem kivan, következik a szavazás. A tétel maga megtámadva nem lévén, kijelentem, hogy a 400.000 forint elfogadtatott. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A m»-