Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

442 577- országos ülés 1896. márezius ö-án, pénteken. rúlnak — hogy ők 24—30 százalékot tartoznak fizetni kamatban. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Ez a magán zálogintézeteknél van úgy! Visontai Soma *. Az állami zálogintézeteknél talán kevesebb, de azoknál, a melyek az államtól ilyen engedélyeket nyernek, igenis ma is, a mint kimutattam, 24—30 százalék a kamat. Én különben fontos szocziális problémának tartom azt, hogy az állam a zálogintézeteket kezéből ne adja ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Találkozunk ezen eszmével mindenütt, a leggazdagabb államokban is, a hol pedig könynyebben volna pénz szerezhető arra, hogy zálogintézeteket tartsanak fenn, s ott is az államok kezükben tartják; és találkozunk ott oly esetekkel, a mikor a társadalom nagyon megszorult helyzetében, vagy mikor a szegény emberek abba a kényszerhelyzetbe jutottak, hogy igenis az állam azon feladatainál fogva, a melyeket a helyzet reáró, ilyenkor ezen szegény társadalmat is segíteni képes. Már pedig én úgy olvastam és nagyon szeretném, ha eziránt a t. miniszter úr megnyugtatna, hogy midőn a terézvárosi takarékpénztár (Halljuk! Halljuk!) azt a 60 esztendőre kiterjedő konczessziót megkapta az egész országban ilyen zálogintézetek alakítására, hogy akkor a kormány azon eszmével is foglalkozott, hogy fokozatosan leszereli és feloszlatja a fennálló zálogintézeteket és hogy lassanként áttereli a terézvárosi takarékpénztár üzletkörébe. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Sőt olvastam és tudomást vettem arról is, hogy a terézvárosi takarékpénztár — most már mint budapesti takarékpénztár — egyes kerületekben már is ilyen, az állami zálogközvetítő fiókokat helyettesíteni hivatott intézeteket is állított volna. Nagyon kérem a t. miniszter urat, méltóztassék megnyugtatni aziránt, hogy„ először is az állami zálogintézeteket továbbra is fentartja, másodszor, hogy a zálogintézetekben ezen kölcsön kamatot leszállítja. Én egy határozati javaslatot is nyújtok be. Nagyon igazságtalannak tartom azt, hogy a midőn a társadalomnak egyes osztályai a pénzbőségnek a fluktuáeziója szerint olcsóbb vagy drágább kamat szerint élvezik a hitelt, akkor épen a legszegényebb osztály, a mely a zálogkölcsönökre van utalva, sehol sem élvezi, a hol az állam tartja kezében ezeket az ily intézeteket; és hogy az állam a saját legszegényebb polgárait uzsora útján megzsarolja. (Ügy van! balfelől.) Én tehát beadom azt a határozati javaslatot, hogy (Olvassa.) ilTtasíttatik a kormány, hogy az állami zálogintézetekben a kölcsönkamatot szállítsa le.» (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök*: Kíván még valaki ehhez a tárgyhoz szólani? Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy ez a kérdés a megvitatás rendjén nemhogy tisztult volna, hanem épen még zavarosabb lett. Nem tudom, honnan van a kereskedelmi miniszter úrnak joga, bárkinek is zálogintézetek felállítására akár hat, akar 60 esztendőre privilégiumot adni. Dániel Frnö kereskedelemügyi miniszter : Nem privilégium! Ugron Gábor: Hát mi ? Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : Engedély ! Ugron Gábor: Engedély?! Hát, t. ház, minden pénzintézet, a mely részvénytársasági alapon a kereskedelmi törvények szerint megalakídt, a zálogűzleteket a maga hatáskörébe felveheti és ebben őt semmi sem korlátozza, csak egyedül a kereskedelmi törvény és a kereskedelmi törvényszék. Nem tartom helyesnek, bárki legyen is az, hogy egyes pénzintézeteknek ilyen konczessziók adassanak, mert ugyan elmondathatik és elmondatik most, hogy kizárólagosság nem adatott, de ha az egyik már konezesszióval bír, akkor egy másik pénzintézetnek a konczessziö kérése nem bizonyos, hogy fog-e érvényesülni; és nem tartom semmiképen megengedhetőnek és helyesnek, hogy itt az országban monopóliumot akarjanak teremteni s ezen monopóliumok mesterséges úton támogattassanak és kormánytámogatással jöjjenek létre. (Helyeslés a szélsőbalon.) A pénzzel való kereskedés — történjék az akár kölcsönadással, akár személyi, akár jelzálogi vagy kézi hitelre — nem történhetik máskép, mint egyedül a konkurrencziának szabadsága mellett, mert ez nyújt biztosítékot arra, hogy a verseny le fogja nyomnia pénz árát és uzsorakamatokat nem fognak szedhetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Teljes mértékben méltányolom Visontai Soma és Okolicsányi László t. képviselő urak felszólalásait, akik azt tartják, hogy a zálogházaknak ügye nem egy egyszerű kis kérdés ; az a társadalom szegény rétegeinek megóvására, jobban tönkretételtől való megoltalraazására, kiszipolyozásától való megvédelmezésére szolgáló egyik eszköz kell, hogy Jegyen, nem pedig arra kell törekedni, hogy az állam konczessziókat adjon, hogy 15°/o-os pénz mellett azokat a szegény embereket, akiknek sem személyi, sem anyagi hitelük nincsen, minél jobban ki lehessen szipolyozni és ki lehessen használni. Más országokban az állam olcsó kamatozási eszközöket bocsát ezen szegény embereknek rendelkezésére és a gazdag jótékonysági