Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

577. országos ülés 1896. márczlus 6án, pénteken. 443 gyünk, a konczessziók minden nemét öntsék kegyeltjeikre, és mikor aztán télen visszajövünk, mindig ilyen kellemetlen ügyeket kell tárgyalnunk, szellőztetnünk és feltárnunk az ország előtt, hogy megvédelmezhessük a közérdeket és az ország pénzintézeteinek érdekét. (Helyeslés a szélső baloldalon) Elnök : Kíván még valaki szólani ? Sima Ferencz: T. ház! Én nem szólaltam volna fel, mert azt gondoltam, hogy a t. miniszter úr azon körülményekre, melyeket Okolicsányi, Visontai és Ugron t. képviselőtársaim felhoztak, mindenesetre válaszolni fog és alkalmat nyújt a háznak, hogy ezen kérdést megnyugvással tárgyalhassa. így azonban a miniszter úr hallgatása csak alkalom arra, hogy a legnagyobb elégűletlenséggel foglalkozzék e tárgygyal a ház minden tagja. En ezt oly fontos kérdésnek tartom, — mert nem pusztán a fővárosnak, de az országnak is érdeke, mivel az ország minden városában hasonló i intézeteket találunk, — hogy ehhez alaposan kell hozzászólani. Ennélfogva kérem a t. elnök urat és a t. házat, hogy ezen tárgyban beszédemet holnap tarthassam meg. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Az idő különben is már előrehaladván, a tanácskozást holnapra halasztjuk. A holnapi ülés napirendjén lesz a kereskedelmi tárcza és azután az igazságügyi tárcza költségvetése. Schóber Ernő jegyző: Bánffy Dezső báró miniszterelnök ! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Van szerencsém beterjeszteni az állami számszék jelentését (írom. 1054) a Magyarország és Horvát-Szlavonorszägok között az 1893. évre eszközölt leszámolásról. Kérem a t. házat, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni s tárgyalás és jelentéstétel végett a számadási bizottsághoz utasítani. Elnök : A beadott jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni s tárgyalás és jelentéstétel végett a zárszámadási bizottsághoz utasíttatik. Az ülést bezárom. urak, akik nálunk grófságot és báróságot vásárolnak, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) ott azzal szokták a köztiszteletet megszerezni, hogy az egy és két frankig elzálogosított portékáknak kiváltására 50 vagy 100.000 forintot bocsátanak a városi hatóság rendelkezésére. Minálunk szabadon nézik, hogy a fővárosban miként szaporodik a szegénység és miként gyűl fel a nyomor. Mikor aztán az útczára kilép és követelni fogja a maga jogát, akkor előállanak és gondoskodnak a segédeszközökről, miként kelljen azt meggátolni, miként kellene azt elnémítani és elhallgattatni; de a maga idejében, mikor a békés és csendes törvényhozásnak ideje van, nem történik intézkedés, hogy azok a szegény emberek az állam törvényhozása és az állam kormánya által oltalomban részesüljenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hová jut el a magyar pénzintézetek érdekeinek belső becse, hogyha mi azt halljuk, hogy órákra, csizmákra, nyáron berakott téli bundákra, télen berakott nyári esőköpenyekre, pénztári jegyeket fognak a kormány engedelméből kibocsátani ? (Zaj a szélső balol lalon.) Hisz a pénztári jegyek szolid alapokon és pedig olyan alapokon nyugvó hitellel kell, hogy bírjanak, amely hitel megtámadhatatlan. Hová jutunk el, hogyha Magyarországnak pénzintézeteiről azt mondhatják, hogy ezüst kanalakra, villákra, késekre és ki tudja, micsoda más házi bútorokra bocsát ki egy intézet pénztári jegyeket, még pedig nem valami szegény vidéki, elnyomorodott takarékpénztár, hanem egy fővárosi intézet, ép az állam engedélyezése alapján. Engedjen meg a t. ház, ha mi Magyarország hiteléletének fenn akarjuk kifelé a tekintélyét tartani, ha a magyar pénzintézetek hitelét meg akarjuk óvni, akkor arra kell ügyelnünk, hogy akár jelzáloglevél?, akár pénztári jegyek oly alapokon ne bocsáttassanak ki, melyek kellő szoliditással nem bírnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És e szempontból a miniszter úrnak ezen engedélyezését semmikép sem tudom helyeselni és óhajtom, nyújtson ezen kérdésben nagyobb világosságot, hogy jobban lássunk, mert nem tűrhetjük el, hogy mikor mi nyári szünidőn va(Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 perczkor.) ;.<!*