Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

440 577. országos ülés 1896. m&rezlns 6-án, pénteken. gánzálogházakban az ékszerek után 15 százalékot, ruha, ágynemű és egyéb ingóságok után pedig 24 százalékot szednek; Ezenkívül a zálogközvetítőköt 2 százalékos közvetítési díj illeti. T. képviselőház! Mikor a törvényhozás meghozta az uzsoratörvényt és abban megállapította azt, hogy a kamatláb 8 százaléknál nagyobb ne legyen, akkor a pénzviszonyok még egészen mások voltak, akkor a 8 százalékos kamat, azt lehet mondani, az uzuális kamat volt, azóta pedig a viszonyok már nagyon megváltoztak s a pénz mostanában sokkal olcsóbb, &gy, hogy azt lehet mondani, hogy már csak nagyon megszorult, vagy nagyon könynyelmű ember lehet az, a ki még 8 százalékot fizet. Mikor tehát viszonyaink ilyenek, akkor azokat a legszegényebb, legkisebb embereket kiszolgáltatjuk a zálogházak tulajdonosainak és ezek közvetítőinek és ezeket hatóságilag feljogosítjuk, hogy 24 százalékot szedjenek e szegény emberektől. A kézi zálogokról szóló 1881-iki törvény értelmében a kereskedelmi miniszter úrnak megvan az a joga, hogy a zálogösszeg után járó kamatot megállapítsa, nem szükséges tehát semmiféle törvényes intézkedés, hanem egy egyszerű miniszteri rendelettel is lehet ez állapoton segíteni. Én tehát nem akarok határozati javaslatot, vagy indítványt benyújtani, hanem egyszerűen arra kérem a t. miniszter urat, hogy lássa be annak szükségét, hogy ezen a bajon segíteni kell, mert ha nem segítünk ezeken a szegény embereken, a kiknek a zálogházak útján való segítésre szükségük van, s ha ezek azt látják, hogy máshol oly emberek a kik könnyű szerrel és egy-egy preczenzmárkával egy részvénytársasági igazgatóság útján csaknem minden fáradság, minden munka nélkül jutnak hozzá a nagy jövedelmekhez, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha pedig hitelre szorulnak, nagyon olcsón tudják azt megszerezni, míg ők, a kikre nézve az a megélhetés kérdése, hogy egynehány forintot szerezzenek maguknak, ily kis összegek után oly óriási kamatot kénytelenek fizetni; ha ezt látják azok a szegény néprétegek, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ha felháborodnak, hogyha e miatt az elégedetlenség egyre terjed. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az okos szocziális politikának első feladata az, hogy ily elégedetlenségre tápot ne adjon, mert annak a helyzetnek további fentartása nem volna egyéb, mint az uzsorának bizonyos formában, hatóságilag való szabadalmazása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mikor e kérésemet a t. kereskedelmi miniszter úrhoz intézem, legyen szabad még egy kérdéssel is fordulnom a t. miniszter úrhoz a ^Budapesti takarékpénztár és az »Országos zálogkölcsön részvénytársaság*, ügyében. (Halljuk! Halljuk!) Úgy tudom, hogy e részvénytársaság a múlt évben változtatta addigi ügykörét és czímét is, a mennyiben azelőtt kézi záiog-kölcsönök adásával és kézi zálog-kölcsönökre való zálogutalvány kibocsátásával nem foglalkozott, újabban pedig ezt is fölvette ügykörébe, és ennek megfelelőleg alapszabályait módosította. Úgy tudom, t. ház hogy ez a részvénytársaság egyúttal bizonyos monopóliumot is nyert, — nem állítom ezt biztosan, — épen azért intézek kérdést a t. kereskedelmi miniszter úrhoz, hogy ez a kérdés tiztáztassék. Ha nem úgy vau, akkor jó; de én úgy tudom, hogy bizonyos monopóliumot nyert ez a részvénytársaság arra, hogy az egész országban kézi a zálogkölcsön-üzleteket kezelje, és pedig, a mint értesülve vagyok, ez a szabadalom 60 esztendőre szól. (Mozgás a szélső baloldalon.) Erre vonatkozólag is kérem a t. miniszter úr felvilágosítását. A tételt nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Neumann Ármin! Neumann Ármin: T. ház! Azt hiszem, hogy azáltal, miszerint ezen intézetnek, a melyről szó van, jogtanácsosa vagyok, nem lehetek feszélyezve abban, hogy miután e tárgyban kérdés intéztetett, és felvilágosítás kéretett, és én teljesen tájékozva vagyok a szóban forgó konczesszió történetéről, a t. ház felvilágosítása czéljából szíves figyelmét rövid időre kikérjem. (Zaj a szélső baloldalon.) Én azon megyőződésben vagyok, hogy az 1881 : XIV. tczikkben kontemplált nagyfontosságú gazdasági czél, nem a törvény organikus hibája folytán, hanem a törvényen kívííl eső körülmények folytán nem volt valósítható. Én első sorban azt találom, hogy azért nem volt ezen törvénynek üdvös hatása, mert az országban hiányzott egy oly hitelszervezet, mely azokat a fontos hiteligényeket, melyekről itt szó van, kielégíteni képes lett volna. Tudjuk azt, hogy pénzintézeteink vagy személyi hitellel, vagy pedig a dologi hitel oly nemével foglalkoznak, mely egészen elüt az 1881: XIV. tcz.ben kifejezésre jutott czéltól. Az egyesek nem oly tőkeerősek, hogy ezen hiteligényeket sikeresen kielégíteni képesek volnának. De ezenfelül nem közönbös az sem, hogy ilyen forrásból meríti például a kisiparos az 8 hiteligényeit, vagy egy más gazdasági osztály. Nézetem szerint csak az asszocziáezió, mely gazdasági életünk más terén is oly nagy lüktető erővel bír, egyedül képes megfelelni annak a czélnak, mely a törvényben kontemplálva volt. Ebből kiindulva, a budapesti takarékpénztár, ezelőtt terézvárosi takarékpénztár egy kimerítő memorandumban