Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

436 577. országos ülés 1896. raárczius 6-án, pénteken. működésük iránt, s én is teljesen indokoltnak látnám azt, hogy a kedvezményekben is bizonyos paritás állíttassék helyre köztük és a többi állami tisztviselő között. Épen azért, megmondtam azt is, hogy ha arról volna szó, hogy most újabb kedvezményeket akarunk létesíteni, semmi esetre sem tartanám helyesnek azt, hogy ezen kedvezmények alól a törvényhatósági tisztviselők kivétessenek. De, t. ház, én tökéletesen helyeslem azt a felfogást, a melynek Horánszky képviselő úr adott kifejezést, és midőn arra kérném az igen t. indítványtevőt, hogy jelenlegi indítványát legyen szíves visszavonni, a magam részéről megígérem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozván, törekedni fogok oly módot találni, hogy a paritás ezen a téren is a törvényhatósági tisztviselők és az államtisztviselők közt tökéletesen helyre legyen állítva, (Helyeslés.) és je tekintetben eljárásomról a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával fogom a t. házat tájékoztatni. (Helyeslés.) Most, minthogy ily szempontból fogom fel a dolgot, kérem a képviselő urat, legyen szíves és vonja vissza határozati javaslatát. (Helyeslés.) Rosenberg Gyula: T. ház! (Élénk felkiáltások a szélső"báloldalon: Ne vonja vissza!) A t. miniszter úrnak épen most hallott nyilatkozatát olykép értelmezem, hogy ő maga is belátja azt, hogy az a disparitás, mely a közigazgatási és az államtisztviselők közt a menetkedvezményekre vonatkozólag fennáll, jogosiílatlan s hogy ezen segíteni fog. Ebben az értelemben visszavonom határozati javaslatomat (Zaj és derültség a szélső baloldalon.) és kérem a t. miniszter urat, hogy az erre vonatkozó intézkedést, a lehető rövid idő alatt megtenni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Kemény Pál: T. ház! A szőnyegen levő határozati javaslat oly méltányos alapon nyugszik, hogy ámbár Eosenberg Gyula t. képviselő társam kijelentette, hogy a határozati javaslatot semmi körülmények közt vissza nem vonja és most mégis visszavonta, én ezt a határozati javaslatot magamévá teszem és kérem a házat, hogy azt szintén elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: T. ház! Kérek csendet. Következik a szavazás Először a tételt teszem fel, azután a határozati javaslatot. Maga a tétel, 24,296.000 forint személyi járandóságok czímén nem támadtatott meg, azt tehát, — úgy gondolom, — a ház megszavazza. (Helyeslés.) Most következik a határozati javaslat. Kívánja a ház, hogy az felolvastassák ? (Nem I) A kik tehát a határozati javaslatot, melyet Kemény Pál képviselő úr magáévá tett, elfogadják, kérem álljanak fel. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsőbalon; Többség!) Tessék helyöket elfoglalni. Most kérem azokat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. Megtörténik. Felkiáltások : Többség ! Kisebbség !) Kérem, a megszámlálást szükségesnek tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni és Balogh Géza jegyző urak meg fogják számlálni a szavazatokat. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Kérek csendet! Kérem azokat, (Halljuk! Halljuk!) a kik a határozati javaslatot elfogadják, hogy szakaszonként álljanak fel. (Megtörténik. A jegyzők számlálják a szavazókat. Zaj.) Csendet kérek! Most kérem azokat, a kik nem fogadják el a határozati javaslatot, hogy szakaszonként álljanak fel. (Megtörténik. A jegyzők számlálják a szavazókat.) A szavazás eredménye az, hogy a határozati javaslatot elfogadta 63, és nem fogadta el 83. Ennélfogva a határozati javaslatot a ház nem fogadta el. Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. Következik ? Schóber Ernő jegyző (olvassa): Dologi kiadások 3,611.820 forint. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa); Rendes fentartási és üzemi kiadások 25,674.000 forint. Lánczy Leó! Lánczy Leó: T. képviselőház! Engedje meg a t. ház, hogy e tételnél szóba hozzak egy olyan ügyet, a mely a hajózási kérdéssel kapcsolatban áll. A modern Magyarország közgazdasági politikájának egyik vezérelvét immár évtizedek óta és még ma is, azon különös gond képezi, a melylyel nemzeti államférfiaink és az alkotmányos kormányok a főváros kereskedelmi és ipari érdekeit mindig felkarolták, képezte azon működés, a melyet kifejtettek a végből, hogy a főváros, mint kereskedelmi és ipari emporium, minél nagyobb fejlődésnek induljon és természetadta helyzetét külföldi verseny törekvésekkel szemben mindjobban biztosítsa és érvényesítse. Hisz ez természetes is, mert a főváros kiválóan kereskedelmi jellege következtében volt képes mai jelentőségére szert tenni, valamint hogy gazdasági felvirúlása képesítette a múltban és fogja képesíteni a jövőben is arra, hogy az ország kulturális góczpontjává forrva, nemzeti érdekeinknek hatalmas eszköze, egy a magyar állam szervezetének és társadalmi életének ütereje gyanánt működhessék. A fővárosnak ezen közgazdasági felvirágoztatása tényleg a legjobb nemzeti politikának is bizonyult és méltán hivatkozhatom rá, hogy Széchenyi István óta valamennyi vezető államférfiaink működése azon nyomon járt, hogy az országnak összes gazdasági intézményei összhang-