Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

422 577. országos ülés 1896. márczius 6-áu, pénteken. nyainkat emeljük, a míg a nemzet megélhetésének és tovább fejlődésének lehetőségét megadjuk, addig a mai eljárás mellett egyszersmind a külföldön lassanként beadósodunk és külföldre kamatozó terheinket is emeljük. Mindezek daczára, t. ház, nem volt ma szándékom e kérdéssel foglalkozni, mert nem hinném, hogy volna a házban valaki, a ki az önálló vámterületre nézve, és abban a tekintetben, hogy egy kultúrállam terheit csak egy kultúrállam követelményeinek minden irányban megfelelő nemzet viselheti el, velem egy véleményen ne volna. Felszólalásomra tehát csakis az igen t. kereskedelmi miniszter úr tegnapi nyilatkozata adott okot, a melyet Papp Elek és Szalay Károly t. képviselőtársaim felszólalására tett. Papp Elek t, képviselőtársam azon kérésére, hogy gondoskodjék arról, hogy a helyi forgalomnál a vasúti jegyek túldrágák ne legyenek; az igen t. miniszter úr egyszerűen czélszeriínek látta akképen nyilatkozni, hegy minden egyes jelentékenyebb városnál gondoskodva lesz arról, hogy az illető egyének jutányos menettérti jegyeket kaphassanak, hogy az által a részükre a közlekedés ne legyen drágább, mint eddig volt. Az igen t, miniszter úr ezen kijelentésére akkor mindjárt megkérdeztem, hogy csakugyan minden városnál megteszi-e ezen kedvezményt ? Mire a miniszter úr azt felelte, hogy megteszi minden jelentékenyebb forgalmi városnál. Természetes, hogy a jóindulat ezen nyilatkozatból kétségkívül látszik, de nekem az a meggyőződésem, hogy minden jelentékenyebb és jobbforgalmú város közül az emberek kersetképessége egyáltalában nagyobb, mint a kevésbbé jóravaló forgalmú központok közül. Hát hitem szerint nem éppen méltányos oly gazdaságot folytatunk, hogy akkor, mikor Budapest vagy Segéd, vagy bármely nagyobb város környezetében a helyi forgalmat olesóítjuk, akkor talán Gyergyó-SzentMiklóson, vagy egyebütt drágítjuk meg, holott az illető, ottan a kisebb forgalmú helyen azért a 30 krért talán két napig dolgozik míg a központban ugyan azt a 'pénzt, a mennyivel többet kellene fizetnie, talán egy félórai, vagy egyórai munkával érheti el. Azt akarom csak a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy ha már e tekintetben csakugyan intézkedik, legyen olyan szíves, gondolja meg a dolgot és tekintettel arra, hogy a gyengébb forgalmú vidékek épen azért gyengébb forgalmúak, mert szegények, ezen vidékeknek szintén uyújtsa meg a lehetőséget arra, hogy ők szintén azon a kedvezményes áron utazhassanak, a melyen más jobb viszonyok közt levő gazdagabb vidéken lakó egyének utazhatnak. A mit az igen t. miniszter úr Szalay Károly t. képviselőtársamnak a csomagszállító részvénytársaságra vonatkozólag mondott, nem tagadhatom el, ez kissé sajátságosan érintette füleimet. A t. miniszter úr ugyanis kinyilatkoztatta, hogy ez a szállító társaság szubvencziót egyáltalában nem is kért ez az államvasutaknak megfizeti a rendes szállítási díját, a közönségnek pedig hasznos szolgálatot tesz! Erre nézve, mielőtt tovább megyek, engedje meg a t, miniszter úr, nekem is volna egy szerény kérésam, a melylyel én is szintén közszolgálatot teszek, szubvencziót a t. miniszter úrtól egyáltalában nem kérek, s a szállítási díjakat szintén mégfizetem én is az államvasutaknak. Például eszközölje ki nekem a t. miniszter úr, hogy én Erdély hegyeiben, a hol kapom, sót bányászhassak, azt tetszés szerint forgalomba hozhassam. Tessék meggyőződni, hogy ezen eljárás által a publikumnak szintén hasznos szolgálatot teszek, mert olcsóbban fogom adni a sót, a szállítási költséget szintén meg fogom fizetni. No, de már előre gondolom, hogy ezen kérésemnek a miniszter úr avval áll ellen, hogy az állam jövedékét nem csorbíthatjuk! Hát, t. miniszter úr, a kisebb csomag, levél és általában a postaszállítás nem állami jövedék? Hát szabad nekem pl. zárt leveleket akármelyik barátomhoz egyik községből a másikba küldeni? Hiszen, ha teszem, megbüntetnek azért, mert államjövedéki kihágás követtem el: Hát akkor mért engedi meg annak a társaságnak, hogy ez az állam közlekedési eszközeivel postai szállítást eszközölhessen ? Ha csak az az egy érdeme van, hogy ő nem kér szubvencziót, ezt is elismeréssel kell ugyan tudomásul venni, mert hiszen látjuk, a mint Hock János t. képviselőtársam is előadta, hogy a magyar folyamhajózási részvénytársaság ugyancsak busás szubvencziót kért azon óriási szolgálatért, a melyet az országnak a szállítás révén terjeszt. De én is Jíátor voltam a megelőző két ülésben előadni, hogy azok a részvénytársasági malmok, melyek szintén idegen búzákat szállítanak be Romániából és más országokból, szintén meglehetős nagy jutalmat, nagy szubvencziót követelnek. Nem kevesebb ez a szubvenezió, mint hogy megkövetelik az igen t. miniszter úrtól, engedje meg nekik, hogy ne csak az összes magyar földmívelőknek, hanem az osztrák földmívelők is exisztencziáját megbéníthassák. Ezért követelik, hogy ne csak azon malmokat, melyek az ország területén vannak és a nemzet tőkéjével dolgoznak, a nemzetnek hasznos szolgálatokat tesznek, mind tönkretehessék, hanem ráadásul még az osztrák malmokat is. Mert hiába, külföldi részvénytársaság az államtól