Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

577. országos Blés 1896. márczius (í-án, pénteken. 423 ennél kevesebb szubvenezióval meg sem elégedhetnék. Épen ezért csak ennyi elnézést követelnek. És, ngy látszik, már odáig jutottunk, — és ez nagyon sajnos, — hogy sok külföldi tőkével alakúit részvénytársaság feljogosítva "érzi magát arra, hogy mindent kiirtson, a mi az országban magyar vállalat, mert azoknak jogait az államnak és a kormánynak egyáltalában respektálnia, kell (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon,) T. képviselőház! A posta jövedelme a nemzetnek ép olyan jövedelmét képezi, mint a só, vagy a bélyeg. Ebből kifolyólag, ha megengedjük egy részvénytársaságnak azt, hogy postacsomagokat szállítson az állam postajövedékének megcsorbításával és rovására, abból az következik, bogy holnap-holnapután engedjük meg egy másik részvénytársaságunk, hogy bélyegeket nyomtasson. Ezek után már csak az hiányzik, hogy postabélyegeket és okmány bélyegeket nyomathasson egy részvénytársaság, (ügy van! a szélső baloldalon!) Annyira el van-e foglalva postánk, hogy egyáltalában nem győzné a szállításokat ? Határozottan mondhatom, bogy nincs. Nincsenek-e nekünk embereink, a kik szívesen vállalnának a postánál hivatalt ? Igen szomorú és igen sajnos, hogy nagyon is sokan vannak; mert épen az általam már többször jelzett közgazdasági politika következtében odáig jutottunk, hogy saját nemzetünk, saját fajunk legtöbbjeinek nem adunk alkalmat arra, bogy kenyerét tisztességes munkával megkereshesse, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert rájuk engedjük zúdítani a fejlett osztrák ipar versenyét! Épen ezért, mindenki, a ki csak élni akar, igyekszik a postánál, vagy vasútnál vagy másutt, bárminemű állást keresni. Részemről elmondhatom, hogy napról-napra kapom a leveleket, a melyekben arra kérnek: eszközöljem ki nekik bár csak azt, hogy valamely postahivatalnál csak mint gyakornokok is fel vettessenek. Tehát kapnánk mi arra embereket. A postát is lehetne fejleszteni, sőt ez szükséges is lenne. Hanem a helyett, hogy ezt tennők, inkább megengedjük, hogy, habár nem is teljesen, de kétségkívül külföldi tőkéből alakuló részvénytársaság az ő 350.000 írtjával a mi postaforgalmunkat megkárosítsa, ezáltal is a külföldi tőke jövedelmét nálunk szaporítsuk. T. ház! Többször láttam itt Budapest utezáin az »Első magyar csomagszállító részvénytársaságinak kocsijait, de őszintén szólva, azt hittem, hogy ennek a csomagszállító részvénytársaságnak nem is lehet más hivatása, mint az, hogy a csomagokat továbbítás végett a vasúthoz kiszállítsa; de arra, hogy az az ország egész területén postai funkcziót végezzen, még csak gondolni sem mertein volna. Őszintén bevallom, hogy nem ismerem közelebbről ezen részvénytársaságnak szervezeti czélját stb., hanem annyi már bizonyos, és annyit már elképzelek, hogy az osztrák postai küldeményeket a magyar állam postáközlekedése díjtalanul tovább szállítja, ama küldeményeket pedig, a melyeket mi küldünk Ausztriába, szállíthatja ezen csomagszállító részvénytársaság, — és szállítja is minden bizonynyal; ilyen formán természetesen az államháztartás károsítva van. Az igen t. miniszter úrnak — ha szerencsém lehetne hozzá, Jde talán így is meghallja —• elmondanám azt is, hogy" a helyett, hogy a helyi forgalomnál a Ili. osztályú 10—20 krajczáros jegyeknél akar takarékoskodni és ez úton óhajtja az állam jövedelmét néhány százezer forinttal szaporítani, inkább figyelmet fordíthatna a postacsomag-szállító vállalkozásra, és ezt karolná fel, mert itt egy csomagnál 20—50 krajczár, sőt ennél is jóval több nyeresége van a vállalatnak, és tekintette] a csomagok nagy számára, ezen az úton bőven kárpótolhatná azt a jövedelmet, melyet vesztene akkor, ha ama szegény vidéki községek szomszédos forgalmában a szállítási díjat fel nem emelné. Ezeket akartam a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Lukács Béla! Lukács Béla: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) hngem két felszólalás késztet arra, hogy részt vegyek a szőnyegen forgó tételnek tárgyalásában, két felszólalás, melyeket a tegnapi napon hallottunk. Az egyik Szalay Károly t. képviselő úr felszólalása, raelylyel a magam részéről igen röviden végezhetek, a ki a dombóvári vasút ügyét hozta elő. Erre vonatkozólag azon felvilágosítások után, melyeket a kereskedelmi miniszter úr már megadott, részemről csak arra a megjegyzésre szorítkozom, melyet megtenni, azt hiszem, mint volt miniszternek kötelességem, hogy t. i. azon idő alatt, a míg én kereskedelmi miniszter voltam, Festetich Andor gr. mint földinívelésügyi miniszter soha én velem ezen tárgyban sem hivatalosan, sem privát úton nem érintkezett-;; soha, semmi módon ezen vasút létesítésére befolyást gyakorolni meg sem kísérlett,., mondom, sem hivatalos, sem privát úton. Ezt kijelenteni kötelességemnek tartottam. Áttérek,! t. ház, Hock János képviselő úrtegnapi felszólal ki ismét a Dunafolyamhajózásnak az ügyét hozta elő és annak kapcsán különösen az én eljárásomat bírálta. Hát a t. képviselő úr való és nem való