Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-577
577. országos Ölés 1896. berg Gyula t. barátom beterjesztett. (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt kijelentem, hogy t. képviselőtáriam azon kívánságát, hogy a vasúti menetdíjkedvezmények tekintetében a köztörvényhatósági tisztviselők az állami hivatalnokokkal egyforma elbírálásban részesíttessenek, magam részéről is igen helyes, teljesen jogos és méltányos óhajtásnak tartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mi a különbség az állami, és törvényhatósági alkalmazottak közt ? Nem mindakettö ugyancsak az állam érdekeit van hívatva szolgálni? Nem mindakettö egyforma buzgalommal fejti ki azt a tevékenységet, mely a közjóra van irányítva? (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A különbség legföljebb is csak az lehet, hogy míg ugyanazon lelkiismeretes munkásságot a köztörvényhatósági tisztviselők sokkal csekélyebb javadalmazás mellett végzik, (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) addig az állami tisztviselőknek különben is sok tekintetben előnyös helyzetét az állam apró kedvezményekkel is kedvezőbbé iparkodik tenni. Örömömre szolgált hallani az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy elvi kifogást ezen határozati javaslat ellen ő sem emelt, örömömre szolgált hallani, hogy méltányló elismeréssel, mondhatni, megérdemelt elismeréssel nyilatkozott a t. miniszter úr is a törvényhatósági tisztviselői karról, és épen azért, mert elvi kifogása a t. miniszter urnak sincs ezen határozati javaslat ellen, én kérem az igen t. miniszter urat, szíveskedjék ezen kérdést megfontolás tárgyává tenni, és a határozati javaslat elfogadását ne méltóztassék ellenezni, vagy legalább e tekintetben oly értelmű megnyugtató nyilatkozatot kegyeskedjék tenni, hogy ezt a jogos és méltányos óhajtást lehetőleg tekintetbe fogja venni. Különben a magam részéről pártolom Rosenberg Gyula t. barátom határozati javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Balogh Géza jegyző: Molnár Józsiás! Molnár Józsiás: T. ház! Ismeretes tény, hogy nálunk a viczinális vasutak rendszerint túlságosan drágába kerülnek, de hogy vájjon gondolt-e arra az igen t. kereskedelmi miniszter úr, hogy ránk nézve mily károsodás háramlik abból, ha a viczinális vasutak drágábba kerülnek, mint a mennyibe kerűlniök kellene, erről nem lehet nekünk tudomásunk. Pedig, hogyha nekünk a viczinális vasutak drágábba kerülnek, nemcsak az a kárunk van, hogy ez által a szállítás azon a vasúton drágább lesz, hogy a községek hozzájárulásának nagyobbnak kell lennie hanem még az a kárunk is származik, hogy minden egyes ezer forinttal, melylyel a viczinális vasutak építését túlfizetjük, egyszersmind a külmárczíus 6-án, pénteken. 421 földi tőkének fizetendő adóinkat is szaporítjuk, mert mindazok az összegek, melyekkel viczinális vasútaink drágábban építtetnek, drágábban vállaltatnak el, a külföldi tőkepénzesek hasznára és javára esnek, mely illetéktelen nyereményt Isten tudja hány éveken keresztül nékünk a külföldi tőkének adózni kell. (Igás! Ügy van! a bal' és szélső baloldalon.) Már pedig, hogy hány millió forinttal adóztunk már ezen a réven is a külföldi tőkének, hány millió forintot kell ezen a czímen is oknélkül a külföldi tőkének kamatozni, arról hamar fogalmunk lehet, ha összehasonlítjuk a mi vasútaink építési költségeit például Francziaország, és más államok vasútépítési költségeivel: Holott tudjuk, hogy nálunk sem az anyag, sem a munkaerő, sem az élelem semmivel sem drágábbak, legfölebb a vas drágább valamivel, mint a nyugati államokban. Hogy fogalmunk lehessen a vasútépítésnél nálunk divó eljárásról, felemlítek egy sajátságos kis epizódot, (Halljuk! Halljuk!) Egy alkalommal egy régi ismerőssel találkoztam. Lits Gyula: Hogy hívják?! (Derültség.) Molnár Józsiás. Az nem tartozik a dologhoz. Szóba került, hogy ő a legutóbbi időben vasútépítésre is vállkozik. Kérdeztem tőle, hogy nem jár-e ez vagyonának nagy koczkáztatásával ? Barátom azt felelte, hogy egyáltalán nem reszkíroznak semmit. Azt mondotta, a számításokat a következőképen szoktuk megállapítani: a munkálat értékét a jelenlegi legmagasabb árak szerint számítjuk fel, azt azután megduplázzuk s a megduplázásra ráteszünk 20 — 25°/o-kot (Derültség.) és még ilyenformán is megtörténik, hogy százezrekkel vagyuuk olcsóbbak, mint mások. (Derültség.) Szóval a viczinális építés módjának tüzetes és szakszerű tárgyalása kellemes alkalmat szolgáltatott volna nekem arra, hogy bebizonyítsam, mennyire igazam van nekem mindig, midőn azt vitatom, hogy egy kultúrállam terheit csak egy kultúrállam követelményeinek minden irányban megfelelő nemzet viselheti el. Mennyire igazam van akkor, mikor azt mondom, hogy nekünk már csak ezen szempontból is elkerülhetetlen szükségünk volna az önálló vámterületre. A mjg nekünk egy vagyonos jólétben élő iparos és kereskedelmi osztályunk nincsen, míg ebből az osztályból nem kerülnek ki az elegendő számú vállalkozók, valameddig elegendő vállalkozó hiányában nem jöhet létre a szükséges verseny, míg el nem érjük azt, hogy azon tőke, a mely vasútaink kiépítésére szükséges, a belföldről, a belföldi munkaproduktumból kerüljön ki: addig a helyes czél elérve nem lesz. Mert a míg a mi közlekedési eszközeink fejlesztésével közgazdasági viszo-