Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

577. országos Ölés 1896. berg Gyula t. barátom beterjesztett. (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt kijelentem, hogy t. kép­viselőtáriam azon kívánságát, hogy a vasúti menetdíjkedvezmények tekintetében a köztörvény­hatósági tisztviselők az állami hivatalnokokkal egyforma elbírálásban részesíttessenek, magam részéről is igen helyes, teljesen jogos és mél­tányos óhajtásnak tartom. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Mi a különbség az állami, és törvény­hatósági alkalmazottak közt ? Nem mindakettö ugyancsak az állam érdekeit van hívatva szol­gálni? Nem mindakettö egyforma buzgalommal fejti ki azt a tevékenységet, mely a közjóra van irányítva? (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A különbség legföljebb is csak az lehet, hogy míg ugyanazon lelkiismeretes munkásságot a köztörvényhatósági tisztviselők sokkal csekélyebb javadalmazás mellett végzik, (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) addig az állami tisztviselőknek különben is sok tekintetben előnyös helyzetét az állam apró kedvezményekkel is kedvezőbbé iparkodik tenni. Örömömre szolgált hallani az igen t. keres­kedelemügyi miniszter úrtól, hogy elvi kifogást ezen határozati javaslat ellen ő sem emelt, örö­mömre szolgált hallani, hogy méltányló elis­meréssel, mondhatni, megérdemelt elismeréssel nyilatkozott a t. miniszter úr is a törvényható­sági tisztviselői karról, és épen azért, mert elvi kifogása a t. miniszter urnak sincs ezen hatá­rozati javaslat ellen, én kérem az igen t. mi­niszter urat, szíveskedjék ezen kérdést meg­fontolás tárgyává tenni, és a határozati javaslat elfogadását ne méltóztassék ellenezni, vagy leg­alább e tekintetben oly értelmű megnyugtató nyilatkozatot kegyeskedjék tenni, hogy ezt a jogos és méltányos óhajtást lehetőleg tekintetbe fogja venni. Különben a magam részéről pártolom Ro­senberg Gyula t. barátom határozati javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Balogh Géza jegyző: Molnár Józsiás! Molnár Józsiás: T. ház! Ismeretes tény, hogy nálunk a viczinális vasutak rendszerint túlságosan drágába kerülnek, de hogy vájjon gondolt-e arra az igen t. kereskedelmi miniszter úr, hogy ránk nézve mily károsodás háramlik abból, ha a viczinális vasutak drágábba kerül­nek, mint a mennyibe kerűlniök kellene, erről nem lehet nekünk tudomásunk. Pedig, hogyha nekünk a viczinális vasutak drágábba kerülnek, nemcsak az a kárunk van, hogy ez által a szállítás azon a vasúton drágább lesz, hogy a községek hozzájárulásának nagyobbnak kell lennie hanem még az a kárunk is származik, hogy minden egyes ezer forinttal, melylyel a viczinális vasutak építését túlfizetjük, egyszersmind a kül­márczíus 6-án, pénteken. 421 földi tőkének fizetendő adóinkat is szaporítjuk, mert mindazok az összegek, melyekkel vicziná­lis vasútaink drágábban építtetnek, drágábban vállaltatnak el, a külföldi tőkepénzesek hasznára és javára esnek, mely illetéktelen nyereményt Isten tudja hány éveken keresztül nékünk a külföldi tőkének adózni kell. (Igás! Ügy van! a bal' és szélső baloldalon.) Már pedig, hogy hány millió forinttal adóztunk már ezen a réven is a külföldi tőkének, hány millió forintot kell ezen a czímen is oknélkül a külföldi tőkének kama­tozni, arról hamar fogalmunk lehet, ha össze­hasonlítjuk a mi vasútaink építési költségeit például Francziaország, és más államok vasút­építési költségeivel: Holott tudjuk, hogy nálunk sem az anyag, sem a munkaerő, sem az élelem semmivel sem drágábbak, legfölebb a vas drá­gább valamivel, mint a nyugati államokban. Hogy fogalmunk lehessen a vasútépítésnél nálunk divó eljárásról, felemlítek egy sajátságos kis epizódot, (Halljuk! Halljuk!) Egy alkalommal egy régi ismerőssel talál­koztam. Lits Gyula: Hogy hívják?! (Derültség.) Molnár Józsiás. Az nem tartozik a dolog­hoz. Szóba került, hogy ő a legutóbbi időben vasútépítésre is vállkozik. Kérdeztem tőle, hogy nem jár-e ez vagyonának nagy koczkáztatásával ? Barátom azt felelte, hogy egyáltalán nem resz­kíroznak semmit. Azt mondotta, a számításokat a következőképen szoktuk megállapítani: a munkálat értékét a jelenlegi legmagasabb árak szerint számítjuk fel, azt azután megduplázzuk s a megduplázásra ráteszünk 20 — 25°/o-kot (Derültség.) és még ilyenformán is megtörténik, hogy százezrekkel vagyuuk olcsóbbak, mint mások. (Derültség.) Szóval a viczinális építés módjának tüzetes és szakszerű tárgyalása kel­lemes alkalmat szolgáltatott volna nekem arra, hogy bebizonyítsam, mennyire igazam van nekem mindig, midőn azt vitatom, hogy egy kultúr­állam terheit csak egy kultúrállam követel­ményeinek minden irányban megfelelő nemzet viselheti el. Mennyire igazam van akkor, mikor azt mondom, hogy nekünk már csak ezen szem­pontból is elkerülhetetlen szükségünk volna az önálló vámterületre. A mjg nekünk egy vagyo­nos jólétben élő iparos és kereskedelmi osz­tályunk nincsen, míg ebből az osztályból nem kerülnek ki az elegendő számú vállalkozók, vala­meddig elegendő vállalkozó hiányában nem jöhet létre a szükséges verseny, míg el nem érjük azt, hogy azon tőke, a mely vasútaink kiépíté­sére szükséges, a belföldről, a belföldi munka­produktumból kerüljön ki: addig a helyes czél elérve nem lesz. Mert a míg a mi közlekedési eszközeink fejlesztésével közgazdasági viszo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom