Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

576. országos ülés 1896. márczíus 5-én, csütörtök©]). 415 építési tőkének több mint 65 százaléka fedeztessék elsőbbségi részvényekkel. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Miután már felszólaltam, legyen megengedve, hogy reflexióimat megtegyem a többi észrevételekre is,"melyek a vita folyamán az állaruvasútakra vonatkozólag felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban Várady Károly t. képviselő úrnak kívánok válaszolni azon megjegyzéseire,melyeket a vasúti tisztviselők helyzetére teít. Mindenek előtt kiemelem azt, hogy a vasúti tisztviselők helyzete sem az egyéb vasútaknái alkalmazásban levő egyénekkel szemben nem rosszabb, sőt tovább megyek, még nem is rosszabb, de előnyösebb, mint azou tisztviselőknek helyzete, a kik más állami ágazatokban vannak alkalmazva. Bátor vagyok ezen állításom illusztrálására felhozni azt, hogy az államvasutak tisztviselői bizonyos osztályokba, fizetési fokozatokba vannak besorozva, azl., 2.,3.,4., 5.,6. fizetési osztályokba. Ha összehasonlítjuk ezen fizetési osztályokkal az állami tisztviselők fizetési osztályait, a kik körűlbelől hasonló rangban vannak, azt találjuk, hogy az államvasút! tisztviselők fizetése sokkal előnyösebb, mint az egyéb állami tisztviselők fizetése. Itt van a főfelügyelők fizetése három fizetési fokozatban : 3600, 3400, 3200 forint; ez az állás megfelel az osztálytanácsosok állásának és rangjának, és az osztálytanácsosok fizetése 3000 és 2500 forintban vau megállapítva. A felügyelők fizetése, kik a titkárokkal körűlbelől egyrangúak, 2800, 2500, 2200 fit, a titkároké 2400, 2200, 2000 forint és így tovább. A legalsóbb állam vasúti tisztviselőknek a fizetése 800, 700, 600 forintban van megállapítva, az állami tisztviselők fizetése 700, 600, 500 forintban. Tehát minden tekintetben, a mi a fizetést illeti, kedvezőbb helyzetben vannak az államvasúti tisztviselők, mint az állami tisztviselők. Hogy ha még kozzáveszszük azt is, t. képviselőház, hogy még a nyugdíjazási szabályaik is sokkal kedvezőbbek, mert nyugdíjra való igényük már meg van a 36-ik szolgálati év betöltésekor is, míg az állami tisztviselőknek 40 évig kell szolgálniok, tekintve mindezeket, egyáltalán nem lehet mondani, hogy az államvasúti tisztviselők anyagi helyzete valami mostohán van megállapítva. Téves a képviselő úr azon állítása is, mintha az államvasúti tisztviselőknek nem volna szolgálati pragmatikájuk. Igenis van, még pedig 1887-től fogva. Ebben nemcsak az államvasúti tisztviselők kötelességei vannak pontosan körülírva, hanem jogaik is teljes preczizitással vannak megállapítva. Szabályozva van ebben az is, mily esetekben szabad valakit a szolgálatból elbocsátani; szabályozva van a fegyelmi eljárás, még pedig annyiban is biztosítékot nyújtva a tisztviselőknek, hogy azon bízottság határozata ellen, mely hivatva van fegyelmi eljárásukban dönteni, felfolyamodással élhetnek a minisztériumhoz. Felhozta a t, képviselő úr, hogy az előléptetési rendszer igen kedvezőtlen, és hogy e részben igen kiterjedt protekcziót gyakorolnak. Igazságosan a legnehezebben megoldandó kérdés, hogy milyen legyen az előléptetés; mert nem lehet kizárólag abból a szempontból kiindulni, hogy az előléptetés tisztán a sorrend szerint történjék^ de másrészt elhibázott rendszer lenne az is, hogy mindenki csak tehetsége és qualifikácziója szerint menjen előre és egyáltalán ne tekintsünk sorrendre. Azt hiszem, legczélszertíbb a jól megfontolt középút: az tudniillik, ha az előléptetés rendesen sorrend szerint történik, de ott, a hol valamely tisztviselő különös tehetségei és qualifikácziója ezt megérdemlik, nem zárjuk ki a soronkivííli előléptetést sem. E szempontokat szoktam alkalmazni az előléptetésnél. Nem áll, mintha rendkivtílí protekezió gyakoroltatnék, s kivált nem áll a t. képviselő úrnak az a megjegyzése, hogy itt bizonyos vizitkártyák szoktak irányadók lenni arra nézve, hogy ki mikor lépjen elő. Hogy ez nem áll, a t. képviselő úr is tapasztalatból tudja. Sok részről történtek előttem panaszok e tekintetben, hogy az ilyen vizitkáityákat teljes mértékben soha sem szoktam figyelembe venni. Azt is mondta a t. képviselő úr, hogy a szolgálati időre nézve nincsenek olyan szabályok, melyek megakadályoznák, hogy valaki a túlkimerííltségig igénybe ne vétessék ; lehet eset, hogy valaki 34—36 óráig is szolgálatot teljesít. De erre nézve megjegyzem, hogy az ily esetek az illetők kérelmére történnek, miután az ily szolgálattal kiiométerpénzek vannak összekötve; hogy mentül több kilométerpénzben részesüljön az illető, azért szokta kérni, hogy mentül tovább maradjon szolgálatban. A dolog különben szabályozva lett és e tekintetben a múlt évekhez képest tetemes haladás mutatkozik. A múlt időkben nagy részben oka annak, hogy egyes egyének ily túlságos időn keresztül tartattak a szolgálatban, az a körülmény volt, hogy az államvasutak hálózatának kiterjesztésével arányban nem állott a tisztviselők száma. E tekintetben évről-évre iparkodtunk a bajon segíteni; méltóztassanak meggyőződni az idei indokolásból is, hogy az alkalmazottak száma folyton szaporíttatik, és hogy az arány az alkalmazottak száma s a vasúti hálózat kilemétorhossza közt évről-évre kedvezőbb lesz. Ez úton sikerült, t. ház, elérni azt is, hogy túlságos időn keresztül a szolgálatban senki ne tartassák, és hogy az, a mint már említettem, csak kivételkép fordul elő, a midőn az illető maga kéri. A t. képviselő úr felemlítette még az állam-