Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

576. országos ülés 1896. márczíus 5-én, csütörtök©]). 415 építési tőkének több mint 65 százaléka fedeztessék elsőbbségi részvényekkel. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Miután már felszólaltam, legyen megengedve, hogy reflexióimat megtegyem a többi észrevételekre is,"melyek a vita folyamán az állaruvasútakra vonatkozólag felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban Várady Károly t. képviselő úr­nak kívánok válaszolni azon megjegyzéseire,melye­ket a vasúti tisztviselők helyzetére teít. Mindenek előtt kiemelem azt, hogy a vasúti tisztviselők helyzete sem az egyéb vasútaknái alkalmazás­ban levő egyénekkel szemben nem rosszabb, sőt tovább megyek, még nem is rosszabb, de előnyösebb, mint azou tisztviselőknek helyzete, a kik más állami ágazatokban vannak alkal­mazva. Bátor vagyok ezen állításom illusztrálására felhozni azt, hogy az államvasutak tisztviselői bizo­nyos osztályokba, fizetési fokozatokba vannak be­sorozva, azl., 2.,3.,4., 5.,6. fizetési osztályokba. Ha összehasonlítjuk ezen fizetési osztályokkal az állami tisztviselők fizetési osztályait, a kik körűlbelől hasonló rangban vannak, azt találjuk, hogy az államvasút! tisztviselők fizetése sokkal előnyösebb, mint az egyéb állami tisztviselők fizetése. Itt van a főfelügyelők fizetése három fizetési fokozatban : 3600, 3400, 3200 forint; ez az állás megfelel az osztálytanácsosok állá­sának és rangjának, és az osztálytanácsosok fizetése 3000 és 2500 forintban vau megálla­pítva. A felügyelők fizetése, kik a titkárokkal körűlbelől egyrangúak, 2800, 2500, 2200 fit, a titkároké 2400, 2200, 2000 forint és így tovább. A legalsóbb állam vasúti tisztviselőknek a fizetése 800, 700, 600 forintban van meg­állapítva, az állami tisztviselők fizetése 700, 600, 500 forintban. Tehát minden tekintetben, a mi a fizetést illeti, kedvezőbb helyzetben vannak az államvasúti tisztviselők, mint az állami tiszt­viselők. Hogy ha még kozzáveszszük azt is, t. képviselőház, hogy még a nyugdíjazási szabá­lyaik is sokkal kedvezőbbek, mert nyugdíjra való igényük már meg van a 36-ik szolgálati év betöltésekor is, míg az állami tisztviselőknek 40 évig kell szolgálniok, tekintve mindezeket, egyáltalán nem lehet mondani, hogy az állam­vasúti tisztviselők anyagi helyzete valami mos­tohán van megállapítva. Téves a képviselő úr azon állítása is, mintha az államvasúti tisztviselőknek nem volna szol­gálati pragmatikájuk. Igenis van, még pedig 1887-től fogva. Ebben nemcsak az államvasúti tisztviselők kötelességei vannak pontosan körül­írva, hanem jogaik is teljes preczizitással van­nak megállapítva. Szabályozva van ebben az is, mily esetekben szabad valakit a szolgálatból elbocsátani; szabályozva van a fegyelmi eljárás, még pedig annyiban is biztosítékot nyújtva a tiszt­viselőknek, hogy azon bízottság határozata ellen, mely hivatva van fegyelmi eljárásukban dönteni, felfolyamodással élhetnek a minisztériumhoz. Felhozta a t, képviselő úr, hogy az előlép­tetési rendszer igen kedvezőtlen, és hogy e részben igen kiterjedt protekcziót gyakorolnak. Igazságosan a legnehezebben megoldandó kér­dés, hogy milyen legyen az előléptetés; mert nem lehet kizárólag abból a szempontból kiindulni, hogy az előléptetés tisztán a sorrend szerint történjék^ de másrészt elhibázott rendszer lenne az is, hogy mindenki csak tehetsége és qualifikácziója szerint menjen előre és egyáltalán ne tekintsünk sorrendre. Azt hiszem, legczél­szertíbb a jól megfontolt középút: az tudniillik, ha az előléptetés rendesen sorrend szerint tör­ténik, de ott, a hol valamely tisztviselő különös tehetségei és qualifikácziója ezt megérdemlik, nem zárjuk ki a soronkivííli előléptetést sem. E szempontokat szoktam alkalmazni az előlép­tetésnél. Nem áll, mintha rendkivtílí protekezió gyakoroltatnék, s kivált nem áll a t. képviselő úrnak az a megjegyzése, hogy itt bizonyos vizitkártyák szoktak irányadók lenni arra nézve, hogy ki mikor lépjen elő. Hogy ez nem áll, a t. képviselő úr is tapasztalatból tudja. Sok részről történtek előttem panaszok e tekintetben, hogy az ilyen vizitkáityákat teljes mértékben soha sem szoktam figyelembe venni. Azt is mondta a t. képviselő úr, hogy a szolgálati időre nézve nincsenek olyan szabályok, melyek megakadályoznák, hogy valaki a túl­kimerííltségig igénybe ne vétessék ; lehet eset, hogy valaki 34—36 óráig is szolgálatot teljesít. De erre nézve megjegyzem, hogy az ily esetek az illetők kérelmére történnek, miután az ily szolgálattal kiiométerpénzek vannak összekötve; hogy mentül több kilométerpénzben részesüljön az illető, azért szokta kérni, hogy mentül tovább maradjon szolgálatban. A dolog különben sza­bályozva lett és e tekintetben a múlt évekhez képest tetemes haladás mutatkozik. A múlt időkben nagy részben oka annak, hogy egyes egyének ily túlságos időn keresztül tartattak a szolgálatban, az a körülmény volt, hogy az államvasutak hálózatának kiterjesztésével arány­ban nem állott a tisztviselők száma. E tekin­tetben évről-évre iparkodtunk a bajon segíteni; méltóztassanak meggyőződni az idei indokolásból is, hogy az alkalmazottak száma folyton sza­poríttatik, és hogy az arány az alkalmazottak száma s a vasúti hálózat kilemétorhossza közt évről-évre kedvezőbb lesz. Ez úton sikerült, t. ház, elérni azt is, hogy túlságos időn keresz­tül a szolgálatban senki ne tartassák, és hogy az, a mint már említettem, csak kivételkép fordul elő, a midőn az illető maga kéri. A t. képviselő úr felemlítette még az állam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom