Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-576
416 576. országos ülés 1896. márczius 5-én, csütörtökön. vasutak igazgatóságának magatartását s kiemelte, hogy magatartásában basáskodási hajlamot szo kott tanúsítani s túlkapásokat szokott elkövetni, (Igaz! Úgy van! a baloldalon) és hogy különösen jellemzi az igazgatóságot a perlekedési mánia T. ház! Én azt tudom, hogy az igazgatóság a maga részéről is megtesz mindent és e tekintetben magam is Őrködöm a fölött, hogy a közönséggel szemben az udvariasság határain belül és korlátai közt maradjanak, (Helyeslés jobbfelöl) és én úgy vagyok értesülve, hogy, az igazgatóság igyekszik ebbeli feladatának megfelelni. Nagyon kérem a t. képviselő urat és mindenkit, ha azt tapasztalná, hogy az igazgatóság nem az udvariasság szabályainak megfelelően jár el, hanem basáskodik és túlkapásosokat müvei, szíveskedjenek engem arról értesíteni és én mindenesetre orvosolni fogom a helyzetet, de semmiesetre sem konczedálhatonTazt, hogy minden konkrét adat megjelölése nélkül váddal illessenek olyanoka*, a kik itt a házban magukat nem védelmezhetik. (Helyeslés jobbfelöl. Mogzás a szélső baloldalon.) A mi a perlekedési mániát illeti, én nem tudom rossz néven venni azoktól a közegektől, a kik állampénzeket kezelnek, hogyha e kezelésnél minden áron iparkodnak az állam érdekeit megvédelmezni, (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balon.) Én azt tapasztaltam igen sok esetben, hogy különösen oly kártérítési esetekben, a midőn az illető felek nem lépnek fel túlzott követelésekkel, az egyesség az államvasutak és a felek között a leggyakrabban meg szokott történni, csak ott nem szokott az egyesség létrejönni, ha a feleknek túlzott követeléseik vannak, mi rendesen a olyankor történik", mikor a felek ügyvéd kíséretében jelennek meg. Ilyenkor természetesen az államvasutak nem képesek a követeléseket teljesíteni és nem marad más hátra, mint az ügy eldöntését bíróságra bízni. (Helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: A jogi szakosztály is ügyvédek bői áll! Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : Nem is akarok kifogást tenni az ellen, hogy a felek ügyvédekkel jelennek meg, csak fölemlítettem, hogy legnagyobbrészt az ilyen esetekben nem jön létre az egyesség. Simonfay János t. képviselő úr rámutatott egy hiányra, mely a mi közlekedési eszközeink hálózatában előfordul és a mi iránt én vele teljesen egy nézeten vagyok. T. i. kimutatta azt, hogy a Dunán Budapesttől Újvidékig nincs egyetlen egy vasúti híd sem, mely a közlekedést a két part közt közvetítené. Én magam is elismerem, hogy ez oly hiány, melyen előbbutóbb mindenesetre segíteni kell. Hogy ez eddig nem történt, az részben a financziális körülményekben találja okát, azonban épen i azáltal, hogy most nagyobb beruházások és befektetések létesítése czéljából egy nagyobb hitelműveletet szándékozik a kormány keresztülvinni, fog abba a helyzetbe jönni, hogy ezen a bajon, a menynyire csak lehet, segítsen, még pedig oly módon, hogy első sorban legalább egy vasúti híd felépítését vegye kilátásba. Vájjon ez a híd Basa és Báttaszék közt fog-e kiépülni, vagy Gombos és Bogoséva közt, az még bővebb megfontolás tárgyát képezi; de abban az irányban megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy maga a kormány is szükségesnek tartja, hogy ezen a nagy területen egy vasúti híd építtessék, mely a közlekedést a két part közt eszközli. Szalay Károly t. képviselőtársam felhozta azt, hogy a személydíjszabásban eszközölt módosítások következtében a publikumnak az a része, mely a közelfekvő helyekre szeret utazni, bizonyos mértékben meg fog károsodni, a menynyiben a szomszédos forgalom díjtételei ezentxil bizonyos relácziókban magasabbak lesznek és azon óhajának adott kifejezést, hogy azon kedvezmények, melyeket a vidéki városok köriili szomszédos forgalomra nézve bejelentettem, az egész vonalon alkalmazásba jöjjenek. Bátor voltam előterjeszteni azokat az okokat, melyek engem arra vezettek, hogy a szomszédos díjszabásnak bizonyos mértékben való reformálását szükségesnek tartom, nemcsak financziális szempontból, hanem az igazság és méltányosság szempontjából is. Részben az eddig létezett szomszédos forgalmi díjszabásoknak lehetett tulajdonítani azt a túltengést, mely a szállított személyek számából a szomszédos forgalomra esett, a mennyiben a szomszédos forgalmat igénybe vevő személyek száma csaknem nagyobb volt, mint az összes többi vasúti relácziókban a személyek száma. Ebből sok baj és kellemetlenség származott; az a baj, hogy az illető vonatok nem voltak annyi kocsival ellátva, hogy a szomszédos forgalmat igénybe vevő személyek nagy számát befogadják; másrészt pedig azzal az a kellemetlenség is össze volt kötve, hogy ha azok számára bizonyos kocsikat csatoltak a vonathoz, az első vagy a második állomás után azok a kocsik kiürültek és a vonatnak üres kocsikat kellett tovább szállítania. Ebből a szempontból kiindulva tartom czélszerűnek és szükségesnek, hogy a szomszéd forgalmi díjszabás módosítást szenvedjen. De kivételt a magam részéről is szükségesnek látok; a hol az ország, nemzetgazdasági élete gyorsabban lüktet, hol a gazdasági érdekek egyes czentrumok, egyes vidéki városok körül csoportosulnak, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ott, a hol az ilyen városok a környékbeli népnek munkát, elfoglalt-
