Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-576
408 576- országos ülés 1896. márczius 5-én, csütörtökön. hányadát osztjuk meg. Kimutatjuk, hogy mindegyik társaság mennyit szállított, mennyit jövedelmezett ez a szállítás neki és bizonyos kulcs szerint fogjuk megosztani. Ez a kulcs pedig olyan, hogy oly vonalakon, a melyeken nincs forgalmunk, nekünk magasabb, azokon a vonalokon pedig, a hol forgalom van, nekik magasabb, így pl. a Bécs és Budapest közötti forgalomban a magyar államvasút a Duna-folyamhajózással együtt kap 60 százalékot, a szab. Dunagőzhajózási társaság 40 százalékot, azután a boszniai szilvaíz szállításnál kapunk 75 százalékot, a Dunagőzhajózási társaság 25 százalékot, azután a verciorovai és szerb forgalomnál pedig 50 százalékot kap az egyik, 50 százalékot kap a másik. Mikor ezt a kartellt megkötötte a képviselő úr, még a Duna-folyamhajózás felállítva nem is volt, s mégis, mikor később az egyezményt a Dunafolyamhajózással megkötötte a miniszter úr, ama egyezségnek harmadik pontjában azt mondja: »Hogy ha a magyar államvasút kívülük más társasággal fog kartellt kötni, vagy bárminő forgalmi viszonylatba lép, akkor 20 százalék részesedést fog nekik nyújtani.* Tehát, képviselő úr, éhben az egyezményben úgyszólván félre van vezetve a ház, mert ebben az egyezményben biztosíttatik a Duna-folyamlmjózásnak, hogy majd jövőre, ha kötnek szerződést, 20 százalékot kapnak. És a mikor ezt megírta a t. képviselő úr, akkor a kartell már meg volt és már akkor tudta, hogy a Dunahajózással megkötötte a forgalmi szerződést. De most jön a lényeges pont, a mire felhívom a ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Minő kulcs szerint osztja el a Dunagőzhajózási társaság és a magyar államvasutak közt a kartellből bejövő jövedelmet ? (Halljuk!) A szerint osztja el, hogy az első vonalon a Duna-folyamhajózás kap 20 százalékot, a második vonalon, a Verciorovai és szerb vonalon, a mely nem jövedelmez, ott szintén 20 százalékot; de egy póthatározmányt kötött az alapítókkal az akkori miniszter úr és azt mondja: »Én ezt a 20 százalékot pausaléban vettem meg és adok érte 50.000 forintot 20 éven keresztül. »Tehát újabb egy milliót; és ezt az újabb egy milliót odaadja úgy, hogy az 50.000 forint évi pausaléval váltja meg a magyar államvasút a darabárúkra a forgalmat. Kijelenti, hogy ez a részesedése a Dunahajózásnak a kartellegyezmény lejárásával is biztosíttatik, akár megszűnik, akár nem, tehát 20 évre egy millió forintot biztosít neki, még ha a kartellt a Dunagőzhajózási társaság felbontja is. (Mozgás. Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Hisz ez Panama!) T. ház! Hogy ez ajándék, azt nemcsak ezen póthatározmány mutatja, melyet az alapítókkal írt alá a miniszter úr megbízottja, hanem a forgalmi statiszka is. Mutassa meg nekem a képviselő úr, hány métermázsát forgalmazott és fuvarozott darabárúkban ezen vonalakon a folyamhajózási társaság? Egyetlenegy métermázsát sem, mert darabárú-fel vételre még be sincs rendezve. Nem szállított egy szemet, egy métermázsát sem s kap ezért évenkint 50.000 frtot. Lukáts Gyula: Mi ez? Trinkgeld ? (Derültség a szélső baloldalon.) Hock János: Nem. Pausalé. (Derültség a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Ismétlem, t. ház, kap ezért 50.000 frtot. Terjeszsze be a háznak a képviselő úr a kartellegyezmény alapján kötött elszámolást, mutassa ki, hogy mennyi rész jutott ebből a magyar államvasútnak, hány rész jutott ebből a kartelljövedelemből a Dunagőzhajózási társaságnak? Az egész nem fog kitenni 50.000 frtot, a mi a magyar államvasútnak jutott s önök a 20 százalékját megváltották előre 50.000 frton. De, t. ház, itt van a harmadik pont, amelyre szintén felhívom a ház b. figyelmét. (Halljuk !) Azt mondja: »A vízi utak mellett fekvő vidéki malmoknak Budapestre és Bécsbe irányuló lisztforgalmából a m. kir. államvasutakat és a »Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaságot* együttesen megillető 50 százalékból az utóbbi társulat részesedése helyett szintén pausalét kap, újabb 6000 frtot a kartellegyezmény egész tartamára«. (Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) A képviselő úr egy magyar folyamhajózást akart szerezni, hogy a magyar gazdasági érdekeket magyar intézménynyel propagálja, hogy a vidéken fellendítse az ipart és a kis existencziának érdekeit képviselje egy osztrák társulattal szemben. És mi az első teendője? Az, hogy annak a kis malomipart kiszolgáltatta épúgy, mint a magánhajózást és annak tönkretételére kartellt köt a dunagőzhajózási társasággal. A miért az állam évenkint egy félmilliót fizet és m.gy áldozatokat hoz, azt arra használta fel, hogy a magyar magángőzhajózást megülje. Ezek bizonyítékok, t. képviselő úr és ha méltóztatik kívánni, átadom rendelkezésére. Igaz, hogy a t. képviselő úr a múltkor szavaimra hivatkozván, azzal vágott vissza, a mikor én Őszintén beismertem, hogy minden kérdéshez és részlethez a szakértelem tekiutélyérel nem szólhatok : »Meglátszik«. Csak az a különbség t. képviselő úr, hogy én nem ambiczionáloin a szakértelmet és milliókra menő kárt nem okoztam az államnak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ellenben a miniszter úr azon helyen, melyen felelősséggel tartozott, a szakértelemnek nem valami nagy qualitásáról adott bizonyságot, mikor ezen dolgokat itt beterjesztette. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Még egy
