Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

404 576. országos ülés 1896 márczius 5-én, csütörtökön. nagyszabású magyar hajózást és ezáltal a kereskedelmet, főleg közlekedési ügyeinkben a magyar függetlenségnek biztosítékát kívánta megadni Ezt tehát mi nem kifogásoltuk, csak a megalkotás módja ellen szólaltunk fel és én is kifogásaimat azon rendszer ellen emeltem, a melylyel törvényen kivtíl ilyen illegitim kedvezményt adnak egy részvénytársaságnak s ez által elnyomják a felvirágzó magánhajózást és tönkre teszik azt a magánvállalkozást, mely az alföld egyes emporiumaiban ezer és ezerre menő családnak adott tisztességes kenyeret és keresetet. De egy új magyar társaság felállítását nem kifogásolták a magyar magánhajósok sem, hiszenjegy memorandumban, melyeta miniszterhez terjesztettek, szórói-szóra ezt mondják: »Egy perczig sem fogunk megfeledkezni, hogy mi, mint állampolgárok tartozunk a közérdeknek azzal az áldozattal, a melyet tőlünk egy magyar folyamhajózás felállítása megkö vetél.« Továbbá azt mondták: »Ne vegye Nagyméltóságod ezen kijelentésünket szokásos frázisnak, mert a magyar magánhajós hazafiság tekintetében a haza minden polgárával magát legalább is egyenrangúnak tartja; de másrészt be'átták már a magánhajósok, hogy saját érdekeiket hathatósan csak akkor szolgálhatják, ha első sorban saját hazájuk javára működnek és mi egyszerű hajósok, annak tudatára ébredtünk, miszerint a nemzeti jóakarat támogatására van szükségünk, hogy a hajózás terén a művelt államok magas niveaujára emelkedve, saját érdekeink istápolásával magyar nemzeti jellegű hajózást teremtsünk.« Elvileg tehát nem kifogásolták a kormánynak azt a törekvését, hogy egy magyar folyamhajózás alkottassék és teremtessék, sőt memorandumukban nyiltan felhívták arra a miniszter figyelmét, hogy, ha már a kormány magyar folyamhajózást akar teremteni, vegye figyelembe azt a szolgálatra kész elemet, a mely 10—12 millió tőkét képvisel és a mely évszázadok óta egyedül hordozta a magyar lobogót tisztességgel az aldunai tartományokban és ne tegye tönkre a magyar hajósokat, hanem csinálja velük, ne nélkülük és ne ellenük. (Élénk helyeslés balfélől.) Erre a szempontra hívta fel Batthyány Tivadar gróf t. képviselő úr is a ház figyelmét, mikor azt mondta, hogy legalább az új társulatnak magvát képezzék a magyar magánhajósok és ha be tudnak venni egyes társaságokat, mint a győri gőzhajóstársaságot és egyes czégeket, mint a Luczeubacher ez éget, hát méltóztassék az ő hajóállományukat is oda bevenni és ne tegyenek tönkre egy nagy nemzeti vagyont. (Helyeslés balfélől.) Lukács Béli képviselő úr azt mondta: én ezekkel a magánhajósokkal akkor szóba nem állhattam, mert a magánhajózás Magyarországon jelentéktelen és nagyszabású vállalatnál ilyen jelentéktelen tényezővel kombinácziót nem kezdeményezhettem. Hogy ez mennyire légből kapott állítás, statisztikával igazolom. A számok — azt hiszem — nem csalnak. (Halljuk! Halljuk!) 1892-ben az államvasút, a Danagőzhajózás, szóval kocsi és hajó a magánhajósokkal együtt Budapestre szállított 8,880.000 métermázsa gabonát; ebből magánhajósok szállítottak 3,600.000 métermázsát, tehát az összes szállításnak 40 százalékát; negyven százalékát a Dunagőzhajózás és az államvasút konkurencziájával szemben! 1893-ban az Összes szállítás volt 13,235.000 métermázsa ; ebből a magánhajózásé 4,500.000 métermázsa, tehát 35°/o. 1894-ben 12,248.000 métermázsa volt, melyből magánhajózás szállított 4,385.000 métermázsát, tehát 36 százalékot. Nos, kérem, mikor egy magánhajózás ilyen szolgálatokat tesz közgazdasági tekintetekből és 30—40 százalékát szállítja az összes kocsi- és hajószállításnak Budapestre a teherforgalomban, akkor azokról a padokról felállani és azzal menteni egy kormányziati hibát, hogy az jelentéktelen tényező, igazságtalanság! (Helyeslés balról.) Azt is mondta Lukács Béla képviselő úr, hogy ha volt is közöttük egy pár számottevő czég, azokat beolvasztották. Ilyen a győri részvénytársaság, a Luozenbaeher czég és még egy pár magánhajós, kiknek hajóit .megvették. Azt mondta: a magánhajósok közül pedig az Eggenhoffer és Guttentag czégek maradtak csak számottevők, de ezeknek gőzösei is 1859-től 1879-ig épültek és nem használhatók. Ez az adat is szórúí-szóra téves. A Guttentag czég gőzösei egy kimutatás szerint az utolsó 4 évben készültek minden technikai vívmány tekintetbe vételével. Az Eggenhoffer czég 6 gőzöse közül 4-et 1880—90-ig építtettek s két régibb építésűt 1891-ben újjá építtettek; van elég vasúszálya, pontonja és szállító hajója is. Azonkívül egy pár vállalatot a képviselő úr egyszerűen kiközösít, csakhogy neki legyen igaza. Nem veszi tekintetbe a Ferencz-csatorna-gőzhajó-részvénytársaságot, mely megkülömböztetendö a Ferencz-csatorna-vállaíattól, bár ő azt mondta, hogy ennek különleges czéljai vannak. De e részvénytársaság is együtt konkurrál a gabonaszállításian a magánhajósokkal. Ott vannak azután a pancsovai vállalat, Scbwipper, Dénes, Rosmayer, Huber magángőzhajázásai. Ezeket a képviselő úr nem ismeri, mert szüksége van rá, hogy ne ismerje, hogy ezzel állítását erősebbé tegye. Hát akiknek árúszállító hajóik vannak? A Wolfinger és Reich, Szóhner, Freund budapesti magánhajósok, a dunaföldvári, paksi, apatini, szegedi, csongrádi, tolnai hajósok ! Ezek mind semmik, ezek nem léteznek, mert Lukács Béla képviselő urnak látszólag