Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-576
576. országos ülés 1896. márczins 5-én, csütörtökön. 405 igazolnia kellett az ő álláspontját! Ha ő azt mondja, hogy a szolnoki, az apatiui magánhajósokkal nem lehet politikát csinálni, gőzösük pedig nincs: ennek is a kormány az oka. Itt volt a Szapáry Gyula-féle gőzös; ez a Tiszán a kotrási munkálatoknál volt alkalmazva. Ezt az állam pár évvel ezelőtt a Nicholson czégtől 100.000 írtért megvette. S az állam minden hirdetés és árlejtés nélkül eladta a Duna gozliajózási-társaságnák potom 60 — 70.000 írtért. Pedig e hajó 100.000 írtba került és két pontonja és két vasúszálya vau, melyek együttes értéke több mint 150.000 írt. Nem tudom megítélni, megéri-e, de kifogásolom a kormány eljárását, hogy nemzeti vagyonról mint magánvagyonról intézkedik. (Élénk helyeslés balfelől) Tessék árlejtést kiírni, nem pedig kéz alatt eladni, nurt ehhez legalább is a gyanú indieziumai fűződnek. (Úgy van! balfelől.) Beöthy Ákos: Panama mindenütt! Vízen és szárazon! (Élénk derültség balfelől.) Hock János: Én tényekkel állok a ház elé; vonja le azokból kiki ítéletét. Lukács Béla t. képviselő úr azzal mentette a dunai folyamhajózási társaság szükségességét, hogy a magyar közgazdasági érdekeket kell szolgálnunk s fejlett iparunknak, czukor-, széu- és lisztkivitelünknek magyar vállalattal kell rendelkeznie. És mi történt? Alig, hogy a Duna-folyamhajózási társaság tervezetét felállítják, még mielőtt felállították volna, megkötötték a kartellt a szabadalmazott Dunagőzhajózási társasággal. Nem úgy áll tehát a tétel, a mint azt Lukács Béla képviselő úr elmondotta. El fogom mondani, hogy miképen áll. (Halljuk! Halljuk!) Baross Gá^ior örökségét átvette Lukács Béla és akkor a magyar hajózási társulat felállításának szükségét propagálták a lapok, beszéltek róla, mint nemzeti vívmányról, a túloldalon is. Akkoriban Lukács Béla képviselő úr, mint miniszter, nem akart Összeütköközésbe jutni egy hatalmas érdekcsoporttal: a Dunagőzhajózási társasággal s részvényeseivel, tehát megkísérlette a forgalmat megosztani, hogy legyen egy szab. dunagőzhajózási magyar, és egy osztrák forgalmi osztály. A magyar osztálynak Budapesten lenne a székhelye és itt azután csinál vízi közlekedési politikát. De én nem tudom, hogy micsoda nehézségek merültek fel; ezekre nem is akarok kiterjeszkedni, mert pozitív adataim nincsenek, de tény, hogy egyszerre Lukács Béla a szabadalmazott Dunagőzhajózási társaságot megfenyegette, ha bizonyos feltételekre rá nem áll, fel fog állítani egy magyar gőzhajózási társaságot. Ez egy fenyegetés volt, egy kihúzott kard a levegőben, egy szárnya-szegett madár vergődése, amely repülni nem tud; mert Lukács Béla, mikor rövid idü múlva Bécsbe ment, a lapokban elterjedt az a hír, hogy állása megingott. Ott azonban Lukács azt az informácziót kapta, ha már te obiigóban vagy és fel kell állítanod egy magyar folyamhajózást, ám tedd meg, de tessék előbb kartellt kötni a szabadalmazott Dimagőzhajózási társasággal! Te emanczipálni akarod a forgalmat a Duna-gőzhajózási társaság alól, akkor tessék biztosítékot adni, hogy a forgalom egy része a Duna-gőzhajózási társaságnak biztosíttassák, így nem ölte ugyan meg a magyar dunagőzbajózást, de biztosította miniszteri székét a magyar magnnhajósoknak pedig az érdekei tönkre voltak téve, Én nagyra becsülöm Lukács Béla képviselő úr tehetségét, de ennyit egy nemzet érte nem fizethet. (Élénk tetszés a baloldalon.) Azt mondja Lukács Béla képviselő úr, hogy nekünk már csak azért^ is szükségünk volt felállítani egy magyar folyamhajózát, mert volt egy hajóparkunk az alsó Dunán és annak évi fentartása. 400.000 frtba került, a mi kidobott pénz volt. Engem pedig megvádol, hogy nem voltam igazságos és tárgyilagos, mert nem hoztam fel, hogy a magyar állam 400.000 frtot fizetett ki a hajópark fentartására, holott a bérbeadással, ez a teher elesik. Hát, először is azt kérdem, ki állította fel ezt a hajóparkot, a mely egy fél millió veszteséggel dolgozik ? Nem a t. magyar kormány ? És akkor, a midőn egy ilyen vállalat, a mely fél millió veszteséggel dolozik, a budgetben fenn nem tartható, kell egy más vállalatot szubvenczionálni. Hogy megszabaduljunk az egyik tehertől, fizessünk egy más vállalatnak, hogy ezt tőlünk átvegye? Ha teher volt az a 400.000 írt, arróí megfeledkeztek, hogy ezzel szemben bemutassák a bevételeket is, mert a 400.000 frt kiadással szemben bizonyára bevételi összeg is szerepel a budgetben. De, még ha nem is szerepelne, 1,500.000 Írtba került az a hajópark, miért nem tetszett eladni ? Miért kellett oly feltételek mellett bérbe adni, titkos szerződéssel, hogy évi 10,000 frtot fizet érte a Dunagőzhajózási társaság, a reparaezionális költségeket pedig viseli a magyar állam és a reparáczió többe kerül, mint a mennyiért bérbe adták. (Úgy van! Vgy van! a bal- és szélsőbalon.) Hiszen tudomásom van róla, hogy ezt a 1,500.000 frtot érő hajóparkot 50 vagy 60 ezer írtért bérbe is adhatták volna. Itt ürügyre van szükség, a mivel eltakarják a Szubvencziót és a titkos ^kedvezményeket és odaállítják az országgyűlés színe elé, hogy mivel 400.000 frtnyi kiadással jár a hajópark, azért kell ráfizetnünk, hogy valaki azt tőlünk bérbe veg}e. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.)
