Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

394 570. országos ülés 1896.inárci'üs 5-én, esiitörtökön. hatályának az 1896. évi május hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 1048, 1049,) harmadszori olvasása. Schóber Ernő jegyző: (Olvassa.) Elnök : Megszavazza-e a ház a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban ? (Igen!) A ház megszavazta. Átküldetik a főrendiháznak tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik a kereskedelmi tárcza költségvetésének (írom. 985) folytatólagos tárgyalása. Balogh Géza jegyző: Simonfay János ! Simonfay János: T. ház! (Zaj.) Elnök: Kérek csendet itt a jobboldalon. Simonfay János: T. ház! Az államvasutak egységesített központi kezelőségének czélszerűtlenségére, . . . (Zaj. Elnök csenget.) és vasúti politikánk (Zaj jóbbfelöl. Elnök csenget.) Elnök : Kérek itt a jobboldalon csendet! Simonfay János: .. .némely hibáira már előttem ezen oldalról felszólalt képviselőtársaim megtették megjegyzéseiket és észrevételeiket. Én tehát a magam részéről ezekkel foglalkozni nem kívánok. Azonban vasúti közlekedésünknek és közforgalmunknak egy oly lényeges hibájára kívánok ezúttal rámutatni s a t. háznak és a t. kereskedelmi miniszter úrnak figyelmét felhívni, a mely ez alkalommal felemlítve nem lett, pedig egy nagy vidék forgalmát és közgazdasági érdekét érinti s mondhatom országos érdeket képvisel. (Halljuk! Halljuk!) Általános elméleti és gyakorlati szabály, t. ház, . . . (Zaj s mozgás a jobboldalon, Elnök ssenget. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A ki nem akar meghallgatni, menjen ki a folyosóra. így nem lehet beszélni. (Halljuk! Halljuk !) Általános elméleti és gyakorlati szabály t. ház. hogy minden közforgalmi s közlekedési politikának a czélja s rendeltetése az, hogy a lehető legrövidebb utat választva, a közforgalom számára a közlekedést gyorsabbá s olcsóbbá tegye s ez által a közgazdaságnak mennél nagyobb hasznára szolgáljon, Ámde ez csak úgy következhetik be nálunk, hogyha vasúti hálózatainkat és azoknak összeköttetését mindenütt az országban ennek a kívánalomnak megfelelőieg építjük és egészítjük ki a közszükség érdekében. Azért nem tudom eléggé hibáztatni azon mulasztást, hogy ezen általános szabálynak megfelelőleg vasúti hálózataink, s ezek összeköttetésének és kiépítésének sem iránya, sem módja, sem pedig egymásutánja a mai napig megállapítva nincs, holott a helyes közlekedési és közforgalmi politikának, a mely közgazdaságunk szolgálatára hívatott, ez volna, nézetem szerint, legelső feladata. Hiszen ha volna ilyen tervezetünk, a mely vasúti hálózatunkat s azok összeköttetését irányítja és megállapítja, akkor nem történhetett volna meg az, hogy míg Budapesttől fölfelé a Duna innenső és túlsó részét már három vasúti állandó híd köti össze, addig Budapesttől lefelé a KözépDunán egyetlen vasúti híd sincs. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt nem azért említem fel, mintha rosszalnám, hogy a Duna felső részén lévő vidék már bárom vasúti hidat kapott, hanem ezzel csak konstatálni kívánom azt, hogy a Duna alsó részét teljesen elhanyagolták, közgazdasági és közforgalmi érdekeit mellőzték. Ez szerintem az a, hiba, melyet ez által szükségesnek tartottam, s melyen mielőbb segíteni kell, ha ezen nagy vidék közgazdasági és közforgalmi érdekei iránt igazságosak akarunk lenni. Hogy ezen érdekek mily nagy fontossággal bírnak, e tekintetben utalok a vasúti térképre, a melyről látható,, hogy Budapesttől Újvidékig, tehát 420 kim. hosszúságban a Duna két partján lévő vasúti hálózatunkat egyetlen egy vasúti híd sem csatolja össze. Négy vasúti vonal az innenső és a túlsó részen mintegy zsákutczában ér véget a Dunánál. Nem lehet összeköttetésnek tekinteni azt a vasúti gőzkompot, mely az Alföldről rövid vonatokkal közlekedő tört vonalat Gombos és Erdődnél összeköti, miután ezen gőzkomp működése télen a Duna jege által hosszú időre akadályozva van, az év egyéb szakaiban pedig majd a vízáradás, mnjd a vízapadás, illetőleg vízhiány miatt működése szünetei, vagy legalább is kétségessé válik. Az Ujvidék-péterváradi vonal pedig eltekintve attól, hogy 420 kmternyi távolságra van Budapesttől, budapest—belgrádi vonalban fekszik, egészen más irányt szolgál és nem mozdítja elő azt a vasúti forgalmat, mely a tengerre és viszont irányúi, sőt az Újvidékről Szegedre való közlekedés is csak nagy nehézségekkel és késedelemmel jár. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezekből következik, hogy az Erdélyből és Magyarország déli részeiből nyugat felé vagy tenger felé menő árúczikkek és utasok kénytelenek felmenni Budapestre vagy Újvidékre, hogy ezen kerülő úton juthassanak czélhoz. Hogy ezen vasúti forgalom az utazásra és az árúszállításra nézve mily mérvű nehézséggel, késedelemmel és fáradsággal jár, ennek igazolásául hivatkozom a fiumei ipar- és kereskedelmi kamara egy előterjesztésére, a melyben ez okadatolva ki van mutatva s a mely előterjesztésben az iparkamara arra a következtetésre jut, hogy a déli részek vasúti hálózatának a Duna két partján állandó é« szilárd szerkezetű összeköttetéssel kellene bírnia. Egyúttal meg is jelöli azt a két partot, a hol ezen öszszeköttetésnek létesülnie kellene. E két part egyike Baja-Báttaszék között, másika pedig