Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

388 575. országos ülés 1896. márczius 4-én, szerdán. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Dologi kiadások 198.600 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Szakoktatás. Személyi járandóságok 24.780 frt. Elnök: Megszavaztatok. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Dologi kiadások 13 168 frt. Összes kiadás 351.634 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Bevétel 280.265 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Magyar királyi államvasutak. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 8. czím. Rendes bevételek: V. fejezet, 8. czím. Személyi járandóságok 24,296.555 frt. Balogh Géza jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! A magyar királyi államvasutak tételénél két irányban kívánok felszólalni. Egyrészt a tisztviselők helyzetét kívánom szóvá tenni, másrészt azokat a basáskodásokat és botrányos állapotokat, melyeket a magyar királyi államvasutak igazgatósága úgy a hatóságokkal, mint tisztviselőkkel, közönséggel és egyesekkel szemben elkövet. (Halljuk! Halljuk l) A mi a tisztviselők helyzetét illeti, ez folytonos panaszkodás tárgya. A ki figyelemmel kíséri a lapokat, láthatja, hogy úgyszólván minden nap még a kormánypárti lapok is rovatot tartanak fenn, mely a tisztviselők sérelmeit folytonosan hangoztatja, ismétli, részletezi. Mindezen hírlapi felszólalások daczára én, ki ez ügyeket figyelemmel kísérem, a legkisebb mozzanatot sem találtam, mely mutatná, hogy a kormány a tisztviselők helyzetén javítani, azt méltányosabbá tenni igyekeznék. Ezen hírlapi közlemények — de magamnak is van tudomásom róla — kifogások alá veszik azt, hogy a tiszviselők szolgálati pragmatikája nincs megállapítva. Mindnyájan tudjuk, — hiszen nincs a képviselőháznak tagja, ki a vasúti közlekedést igénybe ne venné, — hogy azoknak kötelességei halomszám vannak megállapítva, ellenben jogaik semmi tekintetben rendszerbe gyűjtve nincsenek. Az illető tisztviselők első sorban azt panaszolják, hogy a magyar államvasutaknál a minden tisztességes szolgálati viszony meJlőzhetlen előfeltételét képező szolgálati pragmatika, mely az alkalmazottak részére nemcsak a kötelességeket szabja meg, de a jogokat is, még ma sincs; az alkalmazott ki van szolgáltatva feljebbvalója önkényének stb. Minthogy az ott d/vó előléptetési rendszer, mint erre beszédein későbbi folyamán rá fogok térni, teljesen helytelen és durván sérti a vasúti hivatalnokok jogait, én azt tartom, hogy a t. miniszter úr, kell, hogy gondot vessen a legközelebbi jövőben arra,,hogy a vasúti tisztviselők jogait, úgy, mint ez más művelt államokban is van, rendszerbe foglalja biztosítsa, s ezzel a több ezerre menő tisztviselői kart megnyugtassa. De ez csak a sérelmek egyike. A másik sérelem, melyet ők felhoznak, — bizonyára a miniszter úrnak is van tudomása róla — az, hogy az államvasutaknál az alsóbb fokú állások nem biztosíthatják a megélhetést. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A felső fokban igen szép, dús fizetésű állások vannak, ellenben az alsóbb fokú hivatalnok, aki sokszor 24—36 óráig egyhuzamban van hivatalban a legnagyobb felelősség mellett, 4—600 írttal elégíttetik ki és folytonos nyomornak van kitéve, mert az teljes képtelenség, hogy egy hivatalnok, pláne ha nős, 5—600 írtból meg tudjon élni, e mellett a legnagyobb felelősséget viselje és kötelességét híven teljesítse. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez tehát a második kérésem, a melyet a tisztikar sérelme tekintetében felhozni bátor vagyok, kérve a miniszter urat, hogy alapos megvitatás és megfontolás tárgyává tegye azt, hogy vájjon az a fizetésmegállapítás, amely ma érvényben van, a viszonyoknak és követelményeknek megfelel-e, vagy helyes-e a tisztikarnak azon zúgolódása és kifogása, hogy az a megélhetést teljesen lehetetlenné teszi. Ami azonban a legnagyobb elégületlenséget kelti a m. kir. államvasutak tisztviselői között, az azon körülmény, hogy az előléptetések teljesen rendszertelenül és igazságtalanul történnek. Ők ugyanis azt mondják, hogy míg másutt fordul elő kivétel, addig náluk a kivétel valóságos rendszer; mert ha náluk pl. egy esztendőben, vagy egy alkalommal 120 tisztviselőt előléptetnek, akkor a ranglistában, amit nagy titokban tartanak, a 64-ik már nem lép elő. 120 közül tehát 48 —50-et vagy többet is, akit protegáluak, előléptetnek, a többieket pedig mellőzik. Ez is tehát nagy sérelem a tisztikarra nézve s erre nézve is hosszú közlemények jelentek meg a sajtóban, kritizálva azokat az állapotokat, hogy miként teljesítik az államvasutaknál az előléptetést. Azt mondják, ha előléptetések történnek, berendelnek üzletvezetőket, ezek összeülnek, van egy nagy halmaz vizitkártya, akkor előléptetik a protegáltat és 120 közül már a hatvannegyediket mellőzik és behoznak 50 olyan embert, aki nem odavaló; minthogy tehát ezen sérelmeket szakközlönyökben hozzák fel, szükségesnek tartanám, hogy úgy, mint a katonaságnál és minden más hivatalnál, tegye közzé a miniszter úr a szolgálati sorrendet, mert ők azt mondják, hogy ezt azért tartják teljesen titokban, hogy az illető hivatalnok elő ne állhasson és a maga igazait ne követelhesse. Ez tehát a harmadik kérdés, amit fel akartam ememlíteni.