Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

575. országos ülés 1896. Van azonban még egy más körülmény is, amely miatt a tisztviselők panaszkodnak s ez a szolgálati idő hosszúsága. Magam is tudom, hogy ott, ahol vasúti balesetek történtek és ahol egyes szerencsétlen embereket elgázoltak, azzal állottak elő, — és tényleg a büntető bíróságok fel is mentették az illetőket, — hogy a hosszú szolgálati idő által annyira ki voltak merítve, hogy teljesen képtelenek voltak magukat ébren tartani. A legfőbb bíróságok is képtelenek voltak más ítéletet hozni s azért felmentették azokat az egyéneket, akik több ezer ember életének biztonságára voltak hivatva felügyelni. T. képviselőház! Most képtelen helyzet áll elő, hogy nemcsak — a mi minden más hivatalnál megvan — nincs meghatározva az arány az illetőnek a munkaideje közt és azon idő közt, a melyet a családjánál is tölthet, de náluk egyhuzamban még mindig előfordulnak 34—36 órai szolgálatok. Ez teljes képtelenség, ez teljes barbarizmus. Mert az, hogy nem tudom, egy vagy másfél napi szabadságot adnak neki, az nem kárpótolja őket. Azonkívül felhozzák azt is, hogy a személyzet elégtelen, a mit különben az is bizonyít, hogy ilyen hosszú szolgálatra kényszerítik őket. Ezekben kívántam, t. ház, elmondani azon sérelmeket és kérni a t. miniszter urat, azoknak orvoslására, a miket a vasúti tisztviselői kar folyton hangoztat és a mikre orvoslást nem talált. Már most át kívánok térni azon állapotokra, a mik az állam vasúti igazgatóságnál előfordulnak. A kinek a magyar királyi államvasutak igazgatóságával dolga volt, az ott egy teljesen ferde Baross-rendszert talál. Mert addig, a míg Baross Gábor élt, az ő erélye, egyenessége és hajthatatlansága mindig megtalálta a czélt azon intézkedésekben, a melyeket tett, mindig meg volt győződve arról, ha erélyes lépéseket tesz, azoknak megvan a maga hazafias oka. Itt azonban most, legyen az vagy hatóság, vagy egyes, az államvasút igazgatósága mindenkivel a legképtelenebb, sokszor a legbarbárabb eljárást tanúsítja. És én ezen viszásságokat nemcsak az ő terhükre írom, hanem a miniszter urnak is, a ki körülbelül a gyengeségével és azzal, hogy nem vezeti őket helyes irányban és nem gyakorolja ellenőrzési jogát, szintén egyúttal hibás e tekintetben, hogy az á'lamvasút igazgatóságának eljárása kifogás alá esik. Itt vannak például azon esetek, a melyeket az igazgatóság a fővárossal szemben elkövetett. (Halljuk! Malijuk!) Ha a vasútnak egy darab földre van szüksége, vagy egy hidat akar építeni, egyáltalában nem gondol arra, hogy itt a főváros törvényhatóságával van dolga, hanem fogja magát és egyszerűen elfoglalja. Igen száíuárczíus i-éu, szerdán. ggQ mos ily eset fordult elő és igazán teljesen megszégyenítőnek tartom azt, hogy a vasút igazgatósága daczára annak, hogy nagy jogászhad van a háta megett, bár meglehetősen furcsa ügyészek, magát oly állapotba hozza, hogy sommás visszahelyezés! és kártérítési pereket indítanak ellene. Itt van egy közlemény, a mely egész világosan bizonyítja azt, hogy minő túlkapás az, a mely az igazgatóságnak eljárásában teljesen kifejezésre jut. Itt volt a Rákos pályaudvari vashíd feljárójának kiépítése. Erre nézve egy kormánypárti lap a következőket közöltej: (Olvassa): »Nem az első eset már, hogy a magyar királyi államvasutak igazgatósága a főváros tulajdonjogát korlátozó, sőt sértő eljárást követ. Eme eljárások a törvényhatósági közgyűlésen is már többször szóba kerültek és a legutóbb el is határozta a közgyűlés, hogy ezentúl hasonló esetekben semmiféle elnézést nem tanúsít a tanács az államvasutak igazgatóságával szemben és a legszigorúbb eszközöket alkalmazza jogainak megvédése, illetve orvoslása érdekében. Egy ilyen eset áll most fenn a rákos! pályaudvaron épülő vashíd feljárói ügyében. A magyar királyi államvasutak igazgatósága ugyanis a rákosi pályaudvaron egy a székes főváros tulajdonát képező területen a közúti vashídhoz feljárókat épít, a mely terűlet azonban az államvasutaknak sem használatra addig át nem engedtetett, de még csak lépéseket sem tett ez iránt az igazgatóság. A tulajdonjog ilyetén ignorálását, jobban mondva megsértését már aztán a tanács is megsokalta és szigorú utasítással felhívta a tiszti ügyészséget, hogy a megtorlás és a sommás visszahelyezés iránt az eljárást haladéktalanul indítsa meg és erről azonnal tegyen jelentést, sőt építésrendőri kihágás miatt is tegyen jelentést.« T. ház! Nem egyedüli eseí ez. Nekem is vannak tapasztalataim az igazgatósággal szemben, hogy ott határtalan, basáskodó, fejetlen és embertelen eljárás dívik és én igen kérem a miniszter urat a törvényhozás szine előtt, kegyeskedjék több figyelmet fordítani ezekre a dolgokra, mert igazán egészen felháborító mit sok tekintetben tapasztalunk. így például, t. ház, én nem tudom elmulasztani azt az erkölcsi kötelességet, hogy ezt az óriási perlekedést mániát szóvá ne tegyem. Nem sikerült ugyan beszereznem az adatokat a magyar királyi államvasutak igazgatóságától, de sikerűit saját járásbíróságától s abból kitűnik, hogy boldoggal-boldogtalannal a leggorombábban folytatja a perlekedést. (Felkiáltások a jobboldalon: dfrtért!) Nemcsak 8 írtért, hanem 4 írtért, sőt 25 krért is folytatja. Egyetlen egy járásbíróság előtt Budapesten egyedül 616 pere van folyamatban. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem is beszélek a