Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

5(51. országos ülés 1896, :. február 17-én, hétfíin. 38 párhuzamos előadások a magyar magánjogból meg is tartathassanak. Nagy figyelemmel olvastam el a miniszter úr beszédét, nem volt szerencsém azon az ülé­sen jelen lehetni, de mert nem elég világos, kérem, tegyen határozott nyilatkozatot arra nézve, hogy ezen tanszék betöltését a jelzett határidőn belül eszközölni fogja, a miben aztán teljesen megnyugodhatnánk. Egy argumentumot óhajtok még megérinteni, tudniillik azt, a mit a miniszter úr nem a szombati, hanem előbbeni beszédében hangoztatott, hogy nincs kellőleg gondoskodva a tanári szukkreszezen­cziáról. Ez egy circulus vitiosus, ha evvel argu­mentálunk a tanszékek szaporítása ellen. Emlékeztetem a t. miniszter urat, ő nem fog annyira visszaemlékezni, mint én, mert jóval fiatalabb, volt idő az egyetemen, mikor a jogi fakultás keretéhen 6 tanár látta el a 8 féléves tanfolyamot. Az egyetemi oktatásra akkor be­folyást gyakorló tényezők azzal akadályozták meg új tanszékek felállítását, hogy miért állít­sunk fel több tanszéket, mikor nincs tanári szukkresxczenczia. A mikor azután egyes reform­miniszterek ezen akadályokon magukat túltéve, a tanszékeket szervezni és szaporítani kezdték, mindig akadt ezekre megfelelő tanerő, és a t. miniszter úr maga is elismeri, hogy vannak az egyetemen kiváló tanerők is. Ennek folytán, ha ezen argumentáczióval jönnek, vagy ha ily argu­mentáczió akár a tanári kar kebeléből eredne is, a mit azonban nem hihetek, azzal a tanári kar saját működését dezavuálná, saját működését ítélné el vele, ha nem képes az igényeknek megfelelő nemzedéket nevelni, ha azt hiszi, hogy ő utána az özönvíz következik és már haladásra többé kilátás nincs, akkor megakad minden tudományos fejlődésünk, ha utódaink rajtunk túl nem tesznek; hiszen minden tanárnak arra kell törekednie, hogy ha az ifjúban kiváló tehetséget íedez fel, ez a tudományt tovább fejleszthesse, különben bezárhatjuk az összes tanintézeteket, és ez elítélése volna Magyarország egész jogász­közönségének, valamint a jogakadémiák műkö­désének is, ha, azt mondanók, hogy a jogaka­démiákon nincsenek megfelelő erők, a melyeket felhozhassunk a budapesti egyetemre; (Igaz! Úgy van ! balfelöl.) akkor zárjuk be azokat az akadémiákat, ha pedig ott megfelelnek, szűkebb keretek közé szorítva, akkor itt is tevékeny­ségük szabadabb fejlődést nyerhetvén, tudják majd magukat érvényesíteni a tudomány előmozdítása körűi. (Igás! Úgy van! halfelöl.) E tekintetben iga­zolhatja a t. miniszter úr álláspontom helyességét, a midőn e részben kiállíthatom a bizonyítványt jogi karunknak arra nézve is, hogy a mikor tan­székek betöltéséről volt szó, épen nem volt annyira elfogult, hogyha voltak kiválóbb erők más élet­KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. pályákon, azok befogadása elől elzárkózott volna. Hiszen maga a t. miniszter úr is, mint kiváló jogtudós, más pályáról hivatott meg a budapesti egyetemre s többen is vannak, a kik ugyan nem a tanári pályán kezdték meg működésüket, mégis kitűnően beváltak. Ismétlem tehát, hogy az egész jogászközönségünk és a jogakadémiák működésének elítélése volna, ha azt mondanók, hogy nincsenek alkalmas erők az illető tan­székek betöltésére. Ha ilyen aggodalmakkal akadályozzuk meg újabb tanszékek felállítását, akkor hogy lehet a jogakadémiák tanári kará­nak működésétől üdvös eredményt és tőlük meg­felelő munkakedvet várni, ha örökre arra van­nak kárhoztatva, hogy azon kisebb intézeteknél maradjanak, a melyeknél nincsen jövőjük, ha az egyetemi tanszékekre való előmenetelek útja el van zárva. (Élénk helyeslés halfelöl.) Ezzel, t. ház, áttérek az általam érintett harmadik kérdésre, tudniillik a jogi tan- és vizsgálati rendszer átalakításának kérdésére. Engedje meg a t. ház, hogy itt csak rövi­den, csak fővonásokban szólhassak, mert lesz módom és alkalmam e tárgyban nézeteimet bővebben kifejtenem s lesz mód tisztázni e kérdést, a mikor a jogi tan- és vizsgálati rend­szer reformja törvényjavaslat alakjában fog a ház előtt feküdni és a ház azt tárgyalni fogja; mégis szükségesnek tartom a t. miniszter úr tájékozása szempontjából, hogy nézeteimet leg­alább fővonásokban kifejtsem e tekintetben is. Mielőtt ezt tenném, egy kérést akarok m@st előre bocsátani, bár ez nem a jelen tárgyalásra vonatkozik. A miniszter úr, a ki eddig is azt mutatta, hogy az oktatási kérdéseket nem tekinti párt­kérdésnek, ne zárkózzék el sem a közoktatás­ügyi bizottságban, sem itt a házban a helyes kapaczitáczió elől. Magam is azt tartom, hogy jogásznak erős meggyőződése kell, hogy legyen, lehet, hogy meggyőződése oly erős, hogy nem lehet kapaczitácziónak helye, de pusztán Eecht­habereiból ragaszkodni egyes nézetekhez, melyek­kel szemben az ellenargumentáczió képes kimu­tatni, hogy a másik eszme a helyesebb, nagyon kérem, ne méltóztassék ily eszmének a javas­latba felvétele elől elzárkózni. Ezek előrebocsátása után azzal kezdem én is, a mit e részben Holló Lajos t. képviselő­társam szombaton mondott, hogy az egyetemi tan- és vizsgálati rendszer átalakítása tárgyá­ban azt, vájjon legyen-e kötelező a doktorátus vagy nem, nagyon másodrangú kérdésnek tartom annak daczára, hogy tudom, hogy a jogi kar több­sége, sőt majdnem kevés kivétellel mondhatnám valamennyi tagja a kötelező doktorátus fentartá­sához ragaszkodik. Meg is mondom, hogy miért. Azért, mert kétségtelen, hogy a kötelező dokto­5

Next

/
Oldalképek
Tartalom