Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

575. országos ülés 1896. márczins 4-én, szerdán. 3T1 tételeket adja meg, még akkor sem volnék azon helyzetben, hogy ennek a kormánynak a törvényjavaslatot megszavazzam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A tapasztalatok, a beigazolt tények akkora tömege áll ezen álláspont bizonyítása mellett, a melyekből önként következik az, hogy a kormány azt a helyet, melyet elfoglal, a közérdeknek, az ország érdekének megfelelőleg betölteni nem képes és különösen nem képes arra, hogy a reá váró nagy feladatokat úgy oldja meg, hogy azok az ország létérdekére nézve hasznosak, az ország fejlődésére alkalmasak lehessenek. (Tetszés és helyeslés a szélső haloldalon.) T. képviselőház! Mindezen indokok itt más alkalmakkor felhozattak s a midőn én ezekből esak néhányra kívánok rámutatni; meg kell jegyeznem hogy én hasznosnak és szükségesnek tartom azt, hogy itt a parlamentben minden dicséretet nyerjen, a mi jó és hasznos a közügyre, de mindig elítéltessék az, a mi elítélendő, (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) mert szükségesnek és kívánatosnak tartom hogy a törvényhozás terméből menjen át a köztudatba az: mi történik itt, akár a pártok, akár a kormány részéről, hogy megalkotható legyen egy egészséges, igaz közvélemény. (Tetszés, helyeslés a szélső baloldalon) Különösen szükségesnek tartom ezt akkor, a midőn azt látjuk, hogy azon feladattal és kötelességteljesítéssel szemben, a melyet itt az ellenzék ellenőrzési jogánál fogva gyakorol, közönséges kortesfogással a közvélemény előtt megrágalmaztatik azzal, hogy útját állja a kormány sikeres, értékes tevékenységének. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mielőtt, t. képviselőház, azon röviden előadandó néhány indokra térnék át, a mely nem a pártállásomból folyó bizalmatlanságot indokolja, hanem a felhatalmazási törvény gyakorlati figyelembevételénél is tiltó indokot képez előttem, habár nem függ össze szorosan a tárgygyal, szükségesnek tartom, hogy Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak tegnap itt egész nyíltan és őszintén tett kijelentéseire néhány szóval reflektáljak. (Bálijuk! Halljuk.') Úgy ő, mint magam is, azok közé tartoztunk, kik az egyházpolitikai javaslatok tárgyalásánál azon nézetben (Zaj. Elnök csenget.) és hitben voltunk, hogy daczára annak, hogy a kormány, a mely azokat a javaslatokat keresztülvinni vállalkozott, velünk nem egy alapon állt, azt ezen törekvésében támogatnunk kell. Magam is azon hitben voltam, hogy az általános közkormányzatban egy egészségesebb, a szabad el vtíség követelményeinek jobban megfelelő irány fog uralomra lépni, és épen úgy, mint Komjáthy t. képviselőtársamnak, magamnak is szomorúan kell bevalla• nom, hogy e hitünkben nagyon csalódtunk (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és igazuk volt azoknak, kik a támogatást megtagadták azon indokból, hogy nem egyéb ezen liberális fellendülése a kormánynak és pártjának, mint egy erős eszköz a megingott hatalom fentartására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát. t. ház, nem akarok azzal sem foglalkozni, vájjon ezen eljárásunk taktikailag, vagy politikailag helyes volt-e, vagy nem volt helyes: talán a politikai eredménynyel meg lehetünk elégedve, hogy ezen szükséges és hasznos javaslatokból törvény lett; de, t. ház, a továbbhaladáshoz, a liberális haladáshoz, az igazságosabb, a tisztább kormányzathoz kötött illúziónkkal minden esetre szegényebbek lettünk és azon tapasztalattal és tanúságtétellel gazdagabbak, hogy ha a rendszer meg nem változik az ország kormányzatában, meddő kísérlet bármely tehetséges kormánynak úgy eljárnia, amint azt az ország valódi közérdeke megkívánja. (Igaz I Úgy van a szélső' baloldalon.) És ha, t. ház, taktikai hiba lehetett a kormányt meg nem buktatni, — mert akkor talán a rendszer is vele bukott volna, — midőn a mathematikai számerő ezen az oldalon volt, úgy én abban a nézetben vagyok — és itt csak egyéni nézetet mondok, — hog}

7 nekünk mi is mindéi törvényes eszközt igénybe kell vennünk, meg kell kisértenünk arra nézve hogy a kormánynak helyénmaradása lehetetlenné tétessék. (Élénk helyeslés a szélsőhalon. Egyhang balfelöl: Már késő!) Nem volna késő, de erre kitérni nem akarok. Megtörtént, t, ház, hogy erősebb kifejezéssel ne éljek, az a furcsaság, hogy ép az önök részérői nagynak nevezett minisztérium, melynek képességei iránt mi is minden tisztelettel voltunk, kíméletlen módon elsepertetett felülről akkor, midőn az alkotmányos élet prinezípiumai és fogalmai szerint uralkodnia, megerősödnie kellett volna, és így szétoszlott a közvélemény s a mi azon illúziónk is. hogy az ország ügyei vitelében egy igazságosabb, a közérdekre hasznosabb, egy a mi érdekeinknek megfelelőbb kormányzati irány jusson érvényre. És én meg vagyok győződve, hogy azon lemondási pohárban, mely az előző kormánynak felülről odanyújtatott, nem a legkisebb ürömcsepp az, hogy önök jöttek helyére, nem a legkisebb ürömcsepp volt tapasztalniuk azt, hogy a hátuk mögött ülő párt őket sem meg nem védte, de megvédeni meg sem kísérletté, és nem utolsó ürömcsepp az, ha önöknek most azt kell tapasztalniok, hogy a mai kormányt behozták ugyan a miniszteri székekbe, de onnan kivinni még önök sem tudnák (Élénk derültség és tetszés a'szélső baloldalon. Egy hang: Nem is akarják.) De, t. ház, én, ki ritkán szoktam igénybe 47*