Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

372 575, országos Ülés 1896. uiárcztns 4-én, szerdán. venni a ház figyelmét, nem is akarok áttérni mindazon részletekre és körülményekre, a melyeket itt raegszívlelésűl elő kellene hoznom, hanem áttérek arra, hogy pártállásomtól eltekintve, melyre nézve a konzequencziákat teljesen aláírom azok tekintetében, a miket Komjáthy t. képviselő társam felhozott, gyakorlati szempontból sem érdemli meg ezen kormány azt a bizalmat, hogy neki a normális kormányzáshoz szükséges feltételeket is megadjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon). Ha valaki objektíve figyelemmel kiséri, t. képviselőház, közéletünket, nem tagadhatja el azt, hogy egy bizonyos rideg egoizmus uralkodik a kormányzati ág minden terén. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Nem magasabb ideák, nem nagyobb eszmék s nem korszerű szükséges alkotások (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) foglalják el a t. kormány tevékenységét (Ú,y van! Ügy van! a szélső baloldalon), lianem felállítja minden téren, mint az utak mellé a sorompofákat, a xsic volo, sic jubeo« elvét; ez alatt görnyedeznek önök odaát és ennek a kárát érzi meg az ország. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, láttunk mi Magyarországon választásokat. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen a választások máshol is így szoktak történni, a hol erőszak, megtévesztés és törvénysértés uralkodik, de felhívom, t. képviselőház, önök közül bármelyik nyugodtan, objektíve bíráló képviselőtársamnak kritikáját arra, hogy volt-e eset rá, hogy Magyarország alkotmányos életében a durva erőszak, a polgárok politikai, személyi és egyéni jogainak lábbal tiprása, (Igaz! a szélső baloldalon) az a czinikus makacsság nyilvánult volna-e, mint nyilvánult a nyitrai, stomfai és girálti választásoknál, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) és azt kérdem, t. ház, az itt ülő büntető jogászoktól, hogy van-e nagyobb ösztön bűnös cselekvények elkövetésére, van-e korruptabb irány az ilyenek fejlesztésére, mint az, ha azt látja a közönség, ha azt látják az illetők maguk, hogy senkinek még hajaszála sem görbül meg azok miatt ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, lehet-e ezen esetekben avval védekezni, hogy ez nem a kormánynak cselekménye? Az egész felelősséget neki kell érte viselnie. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem csinálta, csináltatta; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha nem csináltatta, tűri, de nem üldözi. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, nevetségessé lesz akkor ezen országban minden politikai jog. Minek ámítjuk, minek hitegetjük mi akkor a közönséget, a népet azzal, hogy itten szabad választás van, itt a népből folyó parlament dolgozik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez legegyszerűbb módja annak, megszűntetni egyáltalában a valódi politikai életet egy országban, mert nem abban rejlik a hiba és rejlik a mulasztás főlényege, hogy ilyenek megtörténnek, hanem abban, hogy ilyenek meg nem toroltatnak, (Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt az illetők úgyszólván czinikus felsemvevéssel vehetik az egész feljajdulást, a mely a parlamentben, sajtóban és közvéleményben történik, sőt talán a markukat tartják a megérdemelt jutalomért. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor, t. képviselőház, itten a választási lajstromok meghamisításáról szóltunk, azt az ellenvetést tették, hogy tessék bizonyítékokat hozni, midőn szórványosan bizonyítékok hozattak, az vettetett ellen, hogy ezen egyes esetekből az általánosságra nem lehet következtetni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor az ország minden részéről szavahihető tisztességes férfiak álltak fel ezt bizonyítani, akkor mi marad hátra, mint az egyszerű leíagadás (Úgy van! a szélső baloldalon.) és midőn önök egyrészt azzal akarnak maguknak prozelitákat teremteni, hogy ezen ország az 1867-es alapon anyagilag, szellemileg nagyban fejlődött és kénytelenek másrészt konstatálni, hogy a választók száma megfogyott, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor, t. képviselőház, nagyon nyilvánvaló dolog az, hogy a letagadás, a meg nem torlás a kormány (Igaz! a szélső baloldalon.) legkönnyebb, de egyúttal a legvétkesebb fegyvere. (Úgy van/ Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük, t. képviselőház, milyen magatartást tanúsított a kormány a zágrábi eset alkalmával ! Megszerezte-e ennek az országnak, a magyar »nemzeti eszmének azt a legprimitívebb elégtételt, a melyet egy legkisebb állam idegen állammal szemben, tehát nem társországgal szemben, legalább megszerezni megkísért? Ott van a t. belügyminiszter úr, beteken keresztül támadták; heteken keresztül szemére vetették azt, hogy nem respektálva jogokat, a törvényt, önkénytíleg intézkedik a polgárok szabadságáról, a mint Budapesten is panaszolták, az autonóm jogok figyelmen kívül hagyásával; és akkor, t. képviselőház, ez a belügyminiszter űr azt hirdeti úton és útfélen, hogy ő az autonómiának igaz barátja. Mindezek tények, t. ház, melyek nemcsak a bizalmatlanságot, de az aggodalmat is, erősebben indokolják. De ha ezek nem volnának is, t. ház, tekintsük csak a lefolyt napok eseményeit, tekintsük azt, hogy mi történik itt egy oly fontos kértlés előestéjén, melynek helyes megoldása Magyarország közgazdasági életére nézve talán soha elhatározóbb nem volt, mint ma. A t. kormány figyelmeztetve lett, hogy Ausztriában azok az elemek, azok a pártok, azok a testületek, melyek egymással mindig véres harczban állnak, úgyszólván, egye-