Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

.'• 561. országos ülés 1896. február 17-én, hétfőn. a kérdés kellő megoldását, de az egyetemi központi épület kiépítését össze akarja kötni a többi egyetemi építkezésekkel, jelesül a még szükséges klinikai, sőt még a József-műegyetem építkezésének kérdésével is és ezekre nézve külön törvényjavaslatot akar beterjeszteni. T. ház! Én, a ki elismeréssel vagyok a t. miniszter úr ügybuzgalma és jóakarata iránt, — nagyon sajnálom, hogy még sem látom benne a kellő erélyes elhatározást és hogy nyilatkozataival teljesen nem érthetek egyet, mert hiszen a központi egyetem kiépítésének kérdésével a t. miniszter úr már tisztában van, a minek igen örülök, de úgy tudom, tisztában volt vele már az utolsó budgettárgyalás alkalmával is, és ha tisztában volt, nem tudok sürgősebb építkezést az egyetem keretében, mint ép a központi egyetem kiépítését. Mert a t. miniszter úr, a ki köztünk mint tanár buzgón működött s a kit szívesen is láttunk magunk közt, leginkább érezhette, mily nagy baj a lokalitás hiánya, hogy sem vizsgálati, sem olyan nagyságú tantermeink nincsenek, melyekbe az ifjúság elférne, hanem azokból kiszorul, a mi tarthatatlan állapot. Mert bocsánatot kérek, ha tantermeink legnagyobbika háromszáz hallgatóra van berendezve, és az is csak úgy, hogy nem ülhetnek, hanem zsúfoltan, állva kénytelenek a tanár előadásait hallgatni és egyes, az első és másodéveseknek előadó tanárok előadásaira kilenczszáz és annál több hallgató van beírva és igy a hallgatóknak alig egy harmada fér be a tanterembe, ez tarthatatlan állapot. A vizsgálati termek hiányán ágy ahogy ideiglenes kisegítővel tudunk segíteni, de a tantermek hiányán annyira nem tudunk segíteni, hogy én már a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával azt a kérést intéztem épen a jogi oktatás érdekében a miniszter úrhoz, hogy ha nem tudja gyorsan kiépíteni a központi épületet, gondoskodjék legalább megfelelő bérhelyiségekről, hogy a jelen tanév folyamán azokat már használhassuk. Hogy mennyire szükség van erre, az kitűnik abból, hogy a beírott hallgatóknak csak egy töredéke, nem is a fele fér a tantermekbe. És ne tessék gondolni, hogy ez csak az elsőés másodéves hallgatóknál van igy, a kik 800— 900-on felül vannak egy-egy tárgyra beírva, de a harmad- és negyedéveseknél is, a kik 500-on felül vannak beiratkozva egy tárgyra, így áll a dolog, mert a tantermekben, a hol ezek az előadások tartatnak, összezsúfolva is 200—250 hallgatónál több nem fér be, tehát itt is csak egy töredéke az ifjúságnak jut az előadások hallgatásához. (Úgy van! balfelöl.) Nem is szólok arról, hogy az egyetemnek annyi idő óta nincs külön díszterme a díszülésekre, és nem akarok szólani arról sem, hogy mily szégyenletes lesz a millénium alkalmával, hogy ha külföldi tudósok és tanárok majd látni akarják az egyetemi épületeket, s a központi épületnek csak a meredező falait fogják szemlélni. Ha a t. miniszter úr hallotta volna — mint nekem alkalmam volt hallani — egy Brünnben állomásozó közös hadseregbeli ezredes kifakadásait, ki pár hét előtt lejött unokaöcscsének orvosi promócziójára, hogy az első magyaregyetemben hogyan lehet a promóczió ezéljára egy olyan termet alkalmazni, a mely a közönség befogadására abszolúte elégtelen, és melyben ép ezért a tolongás kiállhatatlan. S miután abszolúte nem szükséges, hogy ezen kérdés összeköttessék a többi építkezések, még kevésbbé a politechnika építkezésének kérdésével, melylyel még a miniszter úr maga is, mint mondotta, nincs tisztában, hogy a mostani épületet bővítse-e ki, vagy újat építsen-e, nagyon kérem, hogy a gyorsítás szempontjából ezen összekapcsoláshoz ne ragaszkodjék és ha már elmulasztottuk, hogy a milleniumra meglegyen a központi épület, ajándékozza meg legalább az egyetemet azzal, és mutassuk meg a külföldnek legalább azt, hogy a központi egyetem építését legalább az alapkő letételével megkezdettük. Ezt a miniszter úr igen könnyen megteheti, mert ily egyes építkezés eszközléséhez külön törvényjavaslatra nincs szüksége. Ha a t. miniszter úr a minisztertanácsban azon egész sxílylyal, mely egyéniségét és kiválóságát megilleti, fellépett volna, hogy a beruházási kiadásokat ne csökkentsék a múlt évihez képest, — hiszen 130.000 forintnál nagyobb a csökkenés a beruházások czíménél a tavalyihoz képest, — ha a miniszter úr ragaszkodott volna ahhoz, hogy ellenkezőleg a beruházások tételét 70.000 forinttal emeljék a jelen évre, akkor 200.000 forint jutott volna a központi épületre és az építkezést azonnal meg lehetett volna kezdeni, mert hiszen az ily költségek utólag, évekre szétosztva szoktak kiegyenlíttetui. Ezt igen sajnálom, hogy nem történt és csatlakozom Bánó József t. képviselőtársamnak más irányban kifejezett azon óhajához, hogy a kulturális igények kielégítésénél lépjen fel a miniszter úr több erélylyel és vesse latba egyéniségének teljes súlyát a minisztertanácsban. (Helyeslés balfelöl.) Nemrég volt szerencsém jelezni, hogy más minisztérium kebelében mily felesleges állások szervezésére is van pénz és én azt hiszem, ha a t. miniszter úr kellő erélylyel fog fellépni, ennek meglesz az eredménye, annál inkább, mert az érzék megvan benne és ő legjobban érzi át ennek szükségét, mert saját tapasztalatából láthatta mindezeket.