Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

26 560. országos ülés 18#ft. február 15-én, szombaton. hozás feladata lesz minden eszközt felkarolni arra, hogy állattenyésztésünk minél nagyobb arányokat vehessen. (Helyeslés.) Ezen eszközök közé számítom, t. ház, azt is, hogy a marhasó ügyének czélszerü megoldását sikerüljön megtalálnunk. (Helyeslés.) Méltóztattak hallani, hogy Ausztriában nemrég e részben egy törvény alkottatott az alapon, hogy az állattenyésztők részére 500.000 métermázsa só bocsáttatott öt forintnyi árban rendelkezésre. Hogy azonban visszaélések ne történjenek, ez a törvény annyi korlátozó intézkedéshez köttetett, hogy az, eredményében gyakorlatiatlannak bizonyált. Tudniillik az első évben csak körülbelül 20°/o, a következő évben pedig csak eirca 10°/o vétetett igénybe. Az osztrák kormány is látja már, hogy azon ezélt, melyet szem előtt tartott, alig érte el, s különösen nem érte el azon czélt, hogy a kisebb állattenyésztőkön is segítve legyen, mert a mi igénybe vétetett is az 500.000 métermázsából, az is inkább a nagyobb állattenyésztők által vétetett igénybe, a kisebb gazdák pedig alig jelentkeztek. Ausztriában e részben most tanácskozások folynak, hogy miképen lehetne a ezél elérését sikeresebben biztosítani. Én már is intézkedtem az iránt, hogy ezen tanácskozásokat mi is figyelemmel kisérjttk, hogy esetleg azokat saját érdekünkben is hasznosíthassuk. De van egy másik oldala is a dolognak, tudniillik a denaturabzálás kérdése. Mint már igen tisztelt kollegám a pénzügyminiszter úr méltóztatott jelezni, a denaturálás kérdésében a íöldmívelésügyi minisztériumban kísérletek történtek, (Halljuk!) s jelenthetem a t. háznak, hogy ezen kísérletek igen előrehaladott stádiumban vannak. Egy szép tanulmány is készült e részben, és én ezen tanulmányt nemcsak a pénzügyminiszter úrral szándékozom közölni, hanem iparkodni fogok, hogy ezen tanulmány azoknak is, a kiket az közvetlenül érdekel, tudniillik az ország gazdaközönségének hozzáférhetővé tétessék. Különben az a véleményem, hogy lehetetlen lesz kitérnünk az elől, hogy állattenyésztésünk emelése érdekében messzebb menő intézkedéseket ne tegyünk. Nemcsak a kormány általában, hanem az igen tisztelt pénzügyminiszter úr is, kifejlett közgazdasági érzékkel bír, és én meg vagyok győződve, hogy ha akár a fenforgó kérdésben valamely gyakorlati értékű megoldási módozatot találnunk sikerűi, akár állattenyésztésünk emelése érdekében egyéb czélravezető javaslatokkal jövök, úgy nemcsak minisztertársaim, hanem a törvényhozás támogatására is számíthatok. Kérem, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani ? (Senki sem!) Senkisem kivan. Ennélfogva e kérvény felett a vitát bezárom. Maga a bizottság propozicziója, hogy tudniillik a kérvény a földmívelési és pénzügyi minisztereknek adassék ki, nem volt egy oldalról sem megtámadva. Ezt tehát mint a ház határozatát kimondom. És itt kérem, zárjuk be a kérvények tárgyalását, mert három interpelíáczió van bejelentve. (Helyeslés.) Ennélfogva a kérvények tárgyalása jövő szombatra halasztatik. (Helyeslés.) Következnek az interpellácziók. Perczel Béni jegyző: Kemény Pál! Kemény Pál: T. képviselőház! (Halljuk!) Az idő előrehaladottsága miatt igen röviden csak egy pár szóval akarom jelezni interpelláezióm tárgyát. Nevezetesen az italmérési engedélyek kiadása tárgyában 1896. január elsejével azon helyzet állott elő, hogy igen sok községben a kizárólagos ítalmérési jogosultság megszűnt. A volt italmérők, kik a kizárólagos italmérésre feljogosítva voltak szerződéses viszonyban, új engedélyért folyamodván, kérvényeik nem a pénzügyigazgatóság által intéztettek el, hanem közvetlenül a pénzügyminiszterhez terjesztettek fel. Én a sok oldalról jövő panasznak engedve, interpellícziómban a pénzügyminiszter urnak figyelmét e kérdésre óhajtván felhívni, ezennel felolvasom interpelláczióm szövegét: (Olvassa.) »Az 1888 : XXXV. tcz. megállapítja azon feltételeket és előnyöket, a melyek mellett a pénzügyigazgatóságok az italmérési engedélyek kiadására kötelezvék. Minthogy a kizárólagos ital mérési jogosultság Í896. január elején legtöbb helyen megszűnt, s a volt italmérők új engedélyért folyamodván, a pénzügyigazgatóságok kérvényüket érdemleges elintézés nélkül a pénzügyminisztériumhoz terjesztik fel, hol daczára annak, hogy a kérvények kellő módon felszerelve vannak, heteken át nem intéztetnek el, s ez által sok száz család üzletében megakasztatván foglalkozás nélkül vesztegel, másrészről a fogyasztási adót jóhiszeműleg kibérelt községek is italmérők hiányában nagy károkat szenvednek, — tekintve, hogy a pénzügyigazgatóságok ezen jogkörének megkerülése s a feleknek a minisztériumtól oknélkűí való függésbe hozása nemcsak törvénytelen, de a képviselőválasztások közeledvén, könnyen félreértésekre is adhat okot, — mindezek folytán kérdem a a t. pénzügyminiszter úrtól: 1. Van-e tudomása e dolgokról s ha igen, mivel indokolja a pénzügyigazgatóságok e jogkörének megcsonkítását? 2. Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy ott, hol a törvényes előfeltételek fenforognak, a felek italmérési engedélyeiket már a pénzügyigazgatóságtól közvetlen megszerezhessék?* (Helyeslét a szélső baloldalon.)