Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-560
SflO. országos ülés 1896. február 15-én, szombaton. Wí Elnök: Közöltetni fog a pénzügyminiszter árral. Molnár Antal jegyző: Vajay István! Vajay István: T. ház .'Méltóztassék megengedni, hogy előterjesztendő interpelläcziómat pár szóval megindokolhassam. Összes szellem-erkölcsi javaink közt a legmagasztosabb az isteni gondviselés által természeti módon belénk öltött hit és vallásosság, mely egyedül képes az élet viharában lelkünknek vigaszt biztosítani, mely egyedül képes a szívnek égi békét nyújtani, mely a fájó szív vérző sebeire egyedül képes balzsamot csepegtetni és gyógyító írt adni. Ezen hit kincse növekszik a hittel egyező élet és a kegyszerek gyakori használása által, fogy a hittel ellenkező élet és a hitetlenekkel való gyakori társalgás és érintkezés által. (Derültség.) így állván a dolog .... (Mozgás és derültség a szélső hálóidálon.) Bocsánatot kérek, ez nem olyan nevetni való; legfölebb azoknak, a kik ehhez nem értenek, s a kiket én őszintén sajnálok és szánok. T. ház! így állván a dolog, törvényhozói kötelességemnek tartok minden olyan alkalmat megszüntetni, mely képes édes hazánk drága reménységének, ifjúságunknak, habár csak részben is, hitkincsét veszélyeztetni. Ebből kifolyólag van szerencsém a következő interpellácziót előterjeszteni: (Olvassa.) »Interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: »Tekintettel azon élénk és közvetlen befolyásra, melyet a tanár szellemi, erkölcsi, gondolat- és érzületvilága tanítványaira gyakorol; tekintettel továbbá a hithű és vallásos szülők érthető nyugtalanságára, kik egy, a vailási kételyt és felekezetnélkííliséget nyíltan valló tanár vezetése alatt álló gyermekeik vallásos érzülete és mindennél drágább hitkincsének elveszthetése miatt méltán és jogosan aggódnak; habár az állami törvény meg is engedi a fele kezetnélkííliséget, niégis kérdem a t. kultuszminiszter urat, van-e tudomása arról, hogy Posch Jenő, szolnoki állami főgimnáziumi tanár, indító okúi azt hozván föl, hogy semmiféle vallásban nem hisz, a szolnoki római katholikus plébánián bejelentette, hogy felekezetnélkíílivé lesz?__ Összeegyeztethetőnek tartja-e a t. miniszter úr a magyar állam keresztény jellegével az állami tanintézeti tanárok felekezetnélkííliséget? Szándékozik-e a t. kultuszminiszter úr az aggódó szülők megnyugtatása s a gimnáziumi ifjúság hitkincsének megóvása czéljából haladéktalanul intézkedni, s az illető tanárt oly munkakörbe áttenni, hol az ifjúság szellemerkölcsi világára romboló hatást nem gyakorolhat ?« Kérem interpelläcziómat közölni a t. kultuszminiszter úrral. (Helyeslés a bal- és szélső hátoldalon.) Elnök: Közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter iirral. Molnár Antal jegyző: Hortoványi József S Hortoványi József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Napok óta a főrendiházi tagok kinevezése körül (Zaj. Halljuk I Halljuk!) oly hirek jöttek forgalomba, sőt a sajtóban is napvilágot láttak, hogy én azon állás méltóságával megegyeztethetó'nek nem tartom, sőt épen annak érdekében kívánom, hogy ez ügyben mielőbb világosság legyen. Kívánom, hogy illetékes helyről mondják meg, igaz-e hogy ezen állásokért illetéktelenül magasabb díjak fizettetnek? Nem akarom a t. ház türelmét — az idő' későre járván — hosszas bevezetéssel fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) Egyszerűen a következő interpellácziót vagyok bátor intézni a miniszterelnök úrhoz és a belügyminiszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Tekintve, hogy az újabban kinevezett főrendiházi tagok kitüntetése alkalmából közhírként forgott az, hogy a kinevezettek e kitüntetések ellenében a kormány, illetve a szabadelvű párt pénztára részére nagyobb pénzösszegeket fizettek, tekintve, hogy a » Budapesti Hírlap* folyó évi február 13-iki számában egy ily kinevezési lajstromot is közöl a kitüntetések árjegyzékével, tekintve végre, hogy ez állás méltósága megköveteli azt, hogy e hírek, ha azok kellő alappal nem bírnak, haladéktalanul illetékes helyről megczáfoltassanak, kérdem ennélfogva a miniszterelnök urat: 1. való-e az, hogy a miniszterelnök úr kormánya alatt főrendi tagokká kinevezett urak ezen kitüntetésért akár a kormány, akár a szabadelvű párt rendelkezésére, vagy bármily ezélra közvetve, vagy közvetlenül akár előre, akár utólag a szabályszertíleg megállapított taksán kívül fizettek volna; 2. való-e különösen az, hogy a »Budapesti Hirlap« folyó évi február hó 13-iki számában felsorolt: Vigyázó Sándor gróf 400.000, Harkányi Frigyes báró 200.000, Harkányi Károly báró 200.000, Solymossy László báró 300.000, Bohus testvérek bárók 200.000 forintot fizettek volna, illetőleg tőlök a fentebb említett ezélra ily összegek elfogadva lettek volna. 3. Ha a kitüntetések ilyen külön díjak mellett adatnak, hol kezeltetnek e pénzek, mire lesznek azok fordítva és hol számoltatnak el?« Kérem interpellácziómat közölni a miniszterelnök és a belügyminiszter urakkal.
