Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

22 560. országos ülés 189C. február 15-én, szombaton. A kérvényi bizottság javasolja, méltóztassék ezen kérvényt áttenni a képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottsághoz. Elnök: Elfogadja a ház a kérvény-bízottság javaslatát? (Helyeslés.) A ház elfogadja. Molnár Antal jegyző (olvassa) : A temesvári királyi törvényszéki, járásbirósági és ügyészségi kezelő-személyzet, a miskolczi, a kaposvári, a nagyváradi, a nagyszebeni, a karánsebesi, a nagykikindai, a szolnoki, a zalaegerszegi, a debreczeni, a marosvásárhelyi, az eperjesi, a rimaszombati, a soproni, a kassai kir. tábla stb., a zornbori, a beregszászi, a pozsonyi, a veszprémi, a szombathelyi, a nagykanzsai, a miskolczi, a debreczeni, az egri, a nagyszebeni, a treneséni, a munkácsi, a zalaegerszegi, a csíkszeredai, a tordai, a kulai járásbirósági hivatalszolgák és fogházőrök, a kalocsai, a dévai, a győri, a nagyszentmiklósi járásbirósági szolgák és fogházőrök, a nagyszebeni, a szegedi államfogházi őrök, az illával fegyházi fegyőrök, a veszprémi, a gyulai, a lugosi, a mármarosszigeti, az ipolysági, a kaposvári, a debreczeni kir. törvényszéki, járásbirósági és ügyészségi kezelőszemélyzet kérvénye az 1893. évi IV-ik törvényczikk módosítása és összes rendelkezéseinek 1896. évi január hó lén életbeléptetése iránt. Szuhányi Ferencz előadó: T. ház! A kérvényi bizottság javasolja, hogy méltóztassék ezen kérvényeket, tekintettel a házszabályok 195. §-ára, kiadni az igazságügyminiszternek. Elnök: Elfogadja a ház a bizottság javaslatát? (Helyeslés.) A ház a javaslatot elfogadja. Molnár Antal jegyző (olvassa): Hont vármegye kérvénye olcsó marhasó behozatala iránt. Szuhányi Ferencz előadó: T. ház! A felirat előadja, hogy ők már kérték az illető szakminiszter urat ily olcsó marhasó behozata Iára teendő előiutézkedések megtételére, azonban azon választ nyerték, hogy a mig nem sikerűi teljesen denaturálni és emberi használatra élvezhetetlenné tenni a marhasót, addig ily intézkedéseket teuni nem lehet. A felírat most kiemeli, hogy ez óriási kárával jár a magyar mezőgazdák, illetőleg marhatenyésztőknek, s ennélfogva kéri a képviselőházat, hogy tekintet nélkül arra, vájjon sikerül-e a sót teljesen denaturálni vagy sem, méltóztassék intézkedni a só árának leszállítása iránt. A kérvény-bizottság javasolja: méltóztassJk ezen kérvényt a pénz- és földmívelésügyi miniszternek kiadni. Balogh Géza jegyző: Molnár Józsiás! Molnár JÓZSiás : T. ház! Én a kenyér kérdését az emberiség egyik legfontosabb kérdésének tekintem. (Helyeslés.) Az olcsó marhasó kérdése nemcsak azért érdemli meg a mi figyelmünket, mert a sónak az állati testben tudvalevőleg fontos szerepe van, hanem azért is, mert a marhatenyésztőknek a tenyésztést sokkal jövedelmezőbbé teszi s ezáltal keresetüket is megkönnyíti. (Helyeslés. Zaj.) Elnök; Kérem a képviselő urakat, de mind a két oldalon, méltóztassanak halkabban konverzálni. Molnár Józsiás*. Tudvalévő, t. ház, hogy hazánk annyi sóval rendelkezik, hogy ha az összes emberiség a mi hazánk fogyasztására lenne is utalva, még azon esetre is több ezer évre biztosítva lehetünk a legnagyobb valószínűség szerint, hogy sóban fennakadás egyáltalában nem történik és nem történhetik. De azt is tudjuk, hogy nem jöhet egyáltalán közbe, hogy az összes emberiség csak a mi sónkra lenne utalva, de különben is egyáltalán nem lehet ezélunk több ezer évre előre gondoskodni, mert nem tudjuk egyáltalában, hogy több ezer év múlva szüksége lesz-e az állati és emberi szervezetnek sóra, vagy valamely geológiai átalakulás nem söpri-e el az összes emberiséget, és nekünk egyáltalában sóra szükségünk nem lesz. Mindezeket így tudva, t. képviselőház, és tudva azt is, hogy az egyes sóaknáknál az apró hulladék-só egyáltalán semmire sem használható, hanem még annak eltakarítása is költséggel ós fáradsággal jár, és tudva azt, hogy a marhasó forgalomba hozatala által egyáltalában az államháztartás költségvetése a legnagyobb valószínűséggel sújtva nem lehetne, mert minden mesterségesebb denaturalizálása nélkül is azt az állatok részére szükséges sót akkép lehet előállítani, hogy azt bizony magyar gazdaasszony, vagyis olyan ember, a ki a tisztaságot szereti, — már pedig a magyar gazdaasszonyt és a magyar konyhát a tisztaság jellem2Í, — egyáltalában fel nem használhatja, És ha valaki mégis ezt az állatok részére szükséges marhasót felhasználná, attól az embertől, azt hiszem, a t. ház egyetért velem, nem lehetne irigyelni egyáltalában azt a kis károsodást, a mit az állam ezáltal szenvedne, sem azt a kis előnyt, a mit esetleg az által érne el, hogy nem tudnak konyhasót használni, és így marhasó használatára vannak utalva. Azt hiszem, a társadalom ezen osztályától ezt a vissszaélést nem lehet irigyelni. De az is tény, t. ház, hogy ha még azt akarjuk, ha irigyeljük tulajdonképen az illetőktől, hogy esetleg marhasót használnak, ennek eshetőségét a lehető legpompásabban lehet ellenőrizni. Hiszen lehetne a marhasó elárúsítását oly formában is szabályozni, hogy az csak bizonyos megfelelő nagyobb adagokban és csak oly embereknek szolgáltassák ki, a kiknek marhájuk van, és csakis oly arány-