Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-560
500. országos ülés 1SÍM>. fe központ létesül Magyarországon, niivel nagy szükségünk van arra, 'hogy Magyarországban tudományos élet legyen és a tudomány felvirágozzék. De azzal a köteles őszinteséggel, a melylyel a parlament előtt mindig nyilatkozni szoktam, ki kell jelentenem, hogy a legközelebbi budgetben én még a harmadik egyetemről egyáltalában nem tehetek előterjesztést; nem pedig azért, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a két egyetemen, a budapesti és kolozsvári egyetemen annyi a hiány, annyi sok millió beruházásra van szükség, hogy ez idő szerint e tekintetben a törvényhozás elé konkrét törvényjavaslattal nem léphetek. (Általános helyeslés.) Igenis az e, i zmével foglalkozom, és eljön az idő, midőn az eszmét életképesen megvalósítjuk. Az eszmét elejteni nem szabad, mert egy oly népes ország, mint Magyarország, két egyetemmel be nem érheti. Áttérek, t. ház, Várady Károly t. képviselő úr beszédében néhány pontra, melyet válasz nélkül nem hagyhatok. Mindenekelőtt a klinika hiányára hivta fel figyelmemet. Múltkori beszédemben szintén nyilatkoztam arra nézve, hogy a klinikai hiányok igen nagyok, sőt tovább megyek: a kolozsvári Karolinakórházban levő klinikai állapotokat egyenesen botrányosoknak jeleztem, méltóztassanak tehát elhinni, hogy nekem első sorban érdekem, hogy ez állapotok megszüntetésére mielőbb intézkedések tétessenek. Egy határozati javaslatot terjesztett elő t. képviselőtársam a második magyar magánjogi tanszék felállítása végett. En, t. ház, nagyon meg vagyok annak szükségességéről és hasznáról győződve, hogy egyetemünkön a második magánjogi tanszék feláílíttassék, és t. hivatali elődöm, gróf Csáky Albin, erre nézve ha nem is határozottan, de mindenesetre ígéretet tett. De akár tett, akár nem, ily Ígéretet t. hivatalbeli elődöm, én a második magyar magánjogi tanszéket feltétlenül szükségesnek tartom, és eziránt az 1897-iki budgetben meg is teszem előterjesztésemet, de nem zárkózom el attól sem, mivel ez esetleg a jelenlegi budget keretében módomban van, s biztosra veszem, hogy a ház meg fogja szavazni ezt a tanszéket, már ez év őszén be is fogom tölteni, mert ha t. képviselőtársam halkhangú beszédéből egy hallásra jól vettem ki, határozati javaslatában már i896-ra óbajtja a tanszék betöltését. Ily körülmények között talán határozati javaslatát vissza is vonhatja a t. képviselő úr. Csak azt akarom ennél a kérdésnél me gj e gyezui, miután Holló Lajos t. képviselő úr is azt mondta, hogy rosszul van ellátva a magyar magánjogi tanszék a budapesti egyetemen, épen a nemzeti irány szempontjából, hogy a magyar magánjog rendes tanára, Zsögöd Benő, bruár 15-ón, szombaton. }Q és épen ő képviseli legnagyobb mértékben a magyar nemzeti jogirodalmi irányt, kinek minden egyes működéséről el merem mondani, hogy par excelleuee igazi nemzeti szellem vezeti. Nem tudora tehát akkor, mily irányban kívánja a t. képviselő úr a magánjogot mívelni? A magyar magánjog jogosított tanára, Herczegh Mihály, szintén magyar nemzeti szellemben tradálja a magyar magánjogot, és ha talán hivatali elődöm nem tartotta eddig szükségesnek a második magyar magánjogi tanszék felállítását, az volt az oka, hogy a jogosított tanár úr szintén majdnem minden fél évben előadta a magyar magánjogot, tehát parallel előadások voltak. A magam részérő! ismételten kijelentem, szükségesnek tartom, hogy rendes második tanszéke legyen a magyar magánjognak. Azt akarom még megjegyezni mellékesen, a t. kéuviselő urak utaltak arra, hogy tudnom kell, hogy Francziaoszágban a Cöde képezi a tanítás bevezető tananyagot, és ehhez fűzött Várady képviselő úr több jogoktatási észrevételt Minálunk, t. ház, a pandekta képezte mindig, vagy kell, hogy képezze a magánjogi műveltség alapját, és fogja képezni addig, míg magyar magánjogi kodifikáczió nem lesz. Sokkal nehezebb a történeti alapon kifejlődött magyar magánjogot bevezető tananyagul előadni az ifjúságnak, és esak elszigetelten proponálják is azt az egyetemen ehhez gyakorlatban értő egyének, liogy a történeti magyar magánjoggal kezdjük a tanítást. Férhet ehhez is szó. Lehet esetleg kodifikáczió nélkül is alapbevezető tantárgygyá tenni. De sokkal könnyebb ez ott, a hol koűifikáczió már van, mint Francziaországban, a hol a Códe egy század óta úgyszólván az egész jogélet központja. De ki kell nyilatkoztatnom, azt nem helyeselhetem, ha a magyar magánjog javára egyik-másik tanszékről oly kicsinylőleg tetszik szólni Várady képviselő urnak, például, hogy minek a nemzetközi jog, mely legfeljebb csak néhány diplomatának való. T. ház! Ügy látszik a t. képviselő úr egészen elfeledkezik a nemzetközi magánjogról, pedig azt hiszem, gyakorlati, ügyvédi praxisában előfordul a jogok összeütközésének nagy problémája, a melyet csak a nemzetközi jog alapján lehet elintézni, s a melyre minden ügyvédnek, kinek külföldön összeköttetései vannak, néikülözhetleu szüksége: van. És én azt tapasztaltam, hogy Magyarországon a jogi műveltségnek egyik legnagyobb hiánya a nemzetközi magánjog nem ismerése. Az igazságügyminiszterium nemzetközi osztályában kezdenek az oda bejáró fiatal emberek kissé tájékozódni a nemzetközi jogban, és magam is tapasztaltam, hogy ott kellett megtanulnom a tárgyat. Ezen diszcziplina, bár kitűnő képviselője volt az utóbbi években, nem 3*
