Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-560
18 560. országos ülés 1886. febrnár lS-én, szombaton. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) mert — ő rá magára hivatkozom — hiszen ő maga beismeri, hogy a vidéki szemináriumokban csak néhány tantárgyat tanítanak latinul, vallási akadálya tehát a dolognak nincsen; ha lehet ott a vidéken, miért ne lehetne Budapesten? Az már nem dogmatikai kérdés, hogy a dogmatikát, az erkölcstant, vagy a szenlírás-magyarázatot micsoda nyelven tanulja a leendő lelkész, hanem az, hogy hogyan tanálja meg. Én nem mondom azt, hogy ne tanítsák meg neki tökéletesen a latin nyelvet; bár mindenkit megtaníthatnának egy-egy kultúrnyelvre; hanem tanítsák őt egyúttal a magyar nyelvre is, mert az a római katholikus lelkész nemesak lelkész lesz, és nemcsak a római katholikus egyháznak tagia és hivatalnoka, de legyen magyar hazafi is, s ha ő megszokja, hogy tisztán és egyedül latin nyelven tanulja azt a tudományt, itt megint arra a következtetésre jutok: hát akkor ki fogja fejleszteni a magyar hittaui irodalmat, ki fogja vásárolni akkor a magyar hittani irodalomnak könyveit, s akkor hogyan lehet bevinni a római katholikus papságba a magyar hazafias szellemet, ha egyszer egyedül csak római katholikus lelkésznek érzi magát, (Egy hang a szélső baloldalon: Annak született!) A mely tehetség és a mely érzés az emberrel veleszületik, még az mindig rászorul arra, hogy azt ápolják is. Madarász József: És ne ferdítsék el! Veres József: Ha, t. képviselőház, orvosaink nagy részét nevelik Bécsben, ha lelkészeink nagy részét tanítják latin nyelven, a magyar irodalom ápolása és pártolása nélkül katonatisztjeinket nevelik német nyelven . . . Ugron Zoltán: Ez a fő! Veres József: hát mi marad az intelíigencziából nekünk? — És valamint nem lehet mentenünk azt, hogy a katonatisztet német nyelven nevelik, pedig azoknak is a hivatalos közlekedési nyelvük a német, épúgy nem lehet menteni azt, hogy a római katholikus lelkészek tannyelve csak latin. Én arra kérném a t. közoktatásügyi miniszter urat, hogy a bécsi orvosi egyetemen (Zaj! Elnök csenget.) tanuló magyarországi illetőségű orvosnövendékekre valami szabályrendelettel legye nélkülözhetetlenné azt, hogy legalább egy pár évig Magyarországon legyenek kénytelenek tölteni, hogy ők is ki legyenek téve a magyar nemzet és a magyar ifjúság hatásának. Az oklevelek nosztrifikálásával hozza őket abba a helyzetbe, hogy ne kerülhessék el a magyar nemzetet, hogy ők a magyar közszellem hatása alá legalább rövid ideig kerüljenek, és ők is a magyar nemzet testének élő részévé válhassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És minthogy ennek a magyar nemzeti szellemnek ápolását minden téren óhajtom nemzeti, politikai és irodalmi szempontból, ép azért óhajtanám ezt is, a mit Várady t. képviselőtársam előhozott, mert az is a magyar nemzeti érdeknek felel meg, hogy a magyar magánjogra nézve a második tanszéket mentől előbb állítsák fel, hogy így az egyetem is szolgáljon úgy, mint a középiskolák az igaz magyar nemzeti tudományosságnak és a magyar nemzeti érdekeknek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Eljővén az idő, mikor a kérvények tárgyalására át kell térni, a költségvetés tárgyalását megszakítjuk, de a kérvények tárgyalása előtt méltóztatnak még a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy a t. ház a kérvények tárgyalásához óhajt fogni, igen röviden akarok csak nyilatkozni bizonyos lényeges észrevételekre, a melyeket nem hagyhatok szó nélkül addig sem, a míg folytatjuk a tárgyalást. (Halljuk!) Hortoványi t. képviselő úr tiltakozását jelentette be az ellen, hogy a m. kir. tudományegyetemi alap"»2. rovat. Bevétel« czímén be van illesztve a budgetbe. Ezen tiltakozással szemben ki kell jelentenem, hogy a beállítása ennek a tételnek nem prejudikál az egyetemi alapok jogi természetének, de viszont az Ő felszólalása sem prejudikál annak, hogy az egyetem állami intézmény, a melyet a 48-ik törvényhozás a vallás- és közoktatásügyi miniszter fen hatóságé alá rendelt. Ezt tartozom ezen tiltakozással szemben kijelenteni. (Helyeslés.) A másik, a mit felhozott, az, hogy az egyetemen helyszűke miatt nem férnek el, és így tovább az egyetemi építkezésről szólt. Mindezekről a dolgokról én bevezető beszédemben, a melyet a közoktatásügyi kérdésekről tartottam, kimerítőbben szóltam, és egyúttal jeleztem azt, hogy a pénzügyminiszter úrral tárgyalásokat folytatok és magában a budget indokolásában kifejtettem azt, hogy az egyetem építéséről külön törvényjavaslatot szándékozom előterjeszteni; kijelentettem azt is, hogy ezen építkezést egész körvonalaiban kell bemutatni, nem pedig egyes elszigetelt, sporadikus építkezési törvényjavaslatokkal állani elő. (Általános helyeslés.) A harmadik egyetem kérdését is fölvetette a t. képviselő úr, már megjelölve a székhelyet is, a hol az legyen, a mely vitában később más képviselő urak által ismét más székhely tártatátott alkalmasnak. Én, t. képviselőház, a harmadik egyetem eszméjét természetesen pártolom. Csak örülök rajta, ha mentől több tudományos
