Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-560
560. országos ülés 1890. február 15-én, szombaton. 17 nívója évről-évre hanyatlik, felületesebb és köriynyelmtíbb lesz. Természetes kifolyása ez ennek az egyetemi rendszernek. A német egyetemeken, a melyek közül néhányat ismertem, egészen más szellem uralkodik. Ott az egyetemi tanár nem tartja egyedüli kötelességének, hogy prelegáljon, hanem igyekszik összeköttetésbe jönni a hallgatóival, szemináriumokat tart, a maga családi körébe estélyekre meghívja őket, igyekszik a szellemi hatást átvinni a társadalmi életbe is. Egészen másképen is tekinti az a német ifjú az egyetemeket, mint a hogy tekintik nálunk. Azt hiszem, ennek egyrészt oka az, hogy a fővárosban van elhelyezve az egyetem, és a vidéki intézetek tervszerűen, mesterségesen vannak megnyomorítva. A harmadik egyetem felállítását azért tartanám snükségesnek, hogy a nemesebb verseny kifejlődjék az egyetemek közt. Több tudománykedvelő tanárnak volna alkalma magát irodalmilag és előadások által is kitüntetni, és viszont az ifjúságnak módja lenne, szerényebb külső társadalmi viszonyok közt is az egyetemi képzettséget magának megszerezni. Azonban azt hiszem, hogy ez most egyáltalában nem égető kérdés és nincs is kilátás rá, hogy 1897-ben, vagy a legközelebbi évek alatt erre költségvetést szavazzunk meg. Miután azonban mégis felvetettetett a kérdés, azon óhajtásomat fejezem ki, — s ebben válaszolok Hoek János t. képviselőtársamnak, a ki azt mondja, hogy egészen más szempontból ítélem meg a dolgot — ha elérkezik az idő, hogy Magyarországnak módja és szüksége lesz egy harmadik egyetemet felállítani, a méltányosság és az okosság kívánja, hogy azt a magyar alföldön állítsuk fel. Azután már nekem mindegy, hogy melyik városban állítsuk fel, akár Debreczenben, akár Szegeden, akár Aradon, akár Pécsett, csak hogy az az ifjúság, a mely az egyetemre gyülekezik, magyar nemzeti hatásnak, érzésnek legyen alávetve. Mert a mi nemzeti érzésünknek, felfogásunknak és irodalmunknak épen az äz alaphibája, hogy az ifjúkort a magyar körííibelűl olyan környezetben tölti, a hol mindenféle kozmopolita hatásnak van kitéve, csak a magyart nem érzi. Pozsonyban láthat német, szláv népet, érezheti Bécsnek közvetlen befolyását, de magyar népet, magyar gondolkodást, észjárást, jellemet és érzést nem találhat. Hasonlóképea van, fájdalom, Budapesten is. Itt is tapasztal az az ifjú mindenfélét, de igazi magyarságot eltanulni nem fog és lehetetlen is tanulnia. Innen árad ki azután az egész országra, az egész ország irodalmára és gondolkozásmódjára az a kozmopolita észjárás és kozmopolita nyelv, melyet a tőről metszett magyaros gondolkozású ember nem is ért, nem is tud vele érezni. Ennek én részemről nagy akadályát nem KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. látnám abban, a mit Hortoványi t. képviselőtársam felhozott, hogy egy helyen sincs annyi előkészület az egyetem felállításához, mint Pozsonyban. Hiszen ón azt hiszem,'' hogy ugyanannyi anyagot megkapna a leendő egyetem Debreczenben is, ugyanazt meg lehetne csinálni Szegeden is, Aradon is. Hiszen a midőn például az egyetemet Budára hozták, semmi esetre sem volt annyi anyag hozzá, mint a mennyit lehetne most Debreczenben vagy Szegeden adni. És épen azért, mert a deczentralizáczióra már az egyetemen is nagy szükség van, ha elérkezik az idő, a magyar városokat ajánlanám a t. képviselőház figyelmébe. Meg volt pendítve, — és ezt én részemről igen fontos kérdésnek tartom, — hogy a bécsi orvosi egyetemen igen sok magyarországi ifjú szerzi meg diplomáját. Ezt nagy hibának, nagy bajnak tartom magyar nemzeti szempontból. Ha valaki a magyar egyetemet elkerülve egyenesen a bécsi egyetemre kerül, s egész orvosi képzettségét ott nyeri, igen természetes, hogy akkor a német nyelvet, német tudományt, német szellemet fogja megszeretni, magasztalni, és egé?z élete folyamán az iránt érez rokonszenvet; s minthogy Bécsnek és Budapestnek versenye kihat az ifjúságra is, természetes, hogy az a bécsi lenézi a budapesti egyetemet, a magyar orvosi szakirodalmat, s így a mikor azután visszatelepszik az a bécsi egyetemen orvosi oklevelet nyert egyén Magyarországba, akkor is azt a német irodalmat fogja ápolni, ä németet tartja tekintélynek, s hiába érintkezik közvetlenül a magyar néppel, a magyar intelligencziával, egész életén át, gondolkozásában látni fogjuk rajta azt, hogy ő nem vonzódik a magyar tudományhoz, ő nem szereti a magyar irodalmat, az ő eszejárása és gondolkozása nincsen mi hozzánk kötve, hanem minden vágyával Bécs felé fog gravitálni és a német irodalomhoz. Ez nekünk óriási veszteség nem csak az által, hogy így a budapesti egyetemnek sokkal kevesebb a növendéke, hanem főleg az által, hogy intelligeneziánkban nincs kifejtve az a vonzódás a magyar irodalom iránt, és nincs meg a magyar szakirodalomnak az a fogyasztóközönsége, a mely megvolna akkor, ha minden orvosunk magyar egyetemen képezte volna magát, és nem lévén fogyasztóközönség, nem lehet oly élénk és oly nagy terjedelmű az orvosi irodalom. Ha így azután minden részét ifjúságunknak más-más egyetemen nevelik, egyátalán nem csoda, ha nincsen már meg a magyar intelligencziánál az az erős nemzeti szellem és nemzeti érzés, s ebből a szempontból mondtam én Hock János t. képviselőtársamnak, hogy nem helyeselhetem, ha a budapesti egyetemen kizárólag latinul tanítják a hittani tantárgyakat, 3