Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-568

568. országos ülés 1896. február 2S-én, kedden. 217 ismét és ismét emlegetett valuta, malmok és őrlési kedvezmények ügyével a háznak már annyiszor volt alkalma foglalkozni pro és kontra, (Mozgás a szélső baloldalon.) annyira meg lett az világítva, hogy a mint ő nem tudott új világosságot önteni ezen kérdésekre, úgy részemről sem tudnék ellenérveket a felhozottakon kivtíl már felhozni. Különben is t. képviselőtársam beszéde azt a benyomást tette rám, hogy míg annak nagy részében állandóan a saját malmában őrölt, voltaképen mégis más malomban őrölt, mint a hol kellett volna, (Mozgás a szélső baloldalon.) é% oly kérdésekkel foglalkozott, melyek szorosan ide, ezen költségvetés tárgyalásához, legalább ezúttal nem tartoznak. T. ház! A kereskedelmi tárcza közgazdasági életünk annyi ágazatát öleli fel, hogy az erre vonatkozó költségvetés tárgyalása alkalmából a nagyfontosságú kérdések egész sorozata kínálkozik a tárgyalás, megvitatás és a kritika alapjául, különösen most, midőn ezen kérdésekhez még az Ausztriával való kiegyezésnek nagyfontosságú kérdése is járul. Én, t. ház, a vita keretéből ezen hatalmas arányaival kiemelkedő kérdéssel ezúttal csak annyiban kívánok foglalkozni, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő úr tegnap benyújtott határozati javaslatával szemben kívánom jelezni a saját egyéni felfogásomat és álláspontomat. (Halljuk/ Halljuk!) Előrebocsátom, hogy én gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk hozzá méltó, emelkedett, kiválóan objektív beszédének motívumaival, azokból levont következtetésekkel, eltekintve a korábbi kormányok eljárásának elítélésétől, egyetértek; az általa elfoglalt álláspontot, mely nagyban és egészben a kormány álláspontja is, a magam részéről helyeslem. Mindennek daczára azonban az általa benyújtott határozati javaslatot teljesen szükségtelennek és feleslegesnek tartom. Megindokolom röviden azt is, hogy miért. Eltekintve, t. ház, attól, hogy én időelőttinek látom azt az aggodalmat, hogy ezek a kiegyezési tárgyalások hazánk közgazdasági érdekeit kielégítő módon sikerre nem vezetnének, ettől eltekintve, én azt, a mire gróf Apponyi Albert képviselő úr határozati javaslatában a kormányt utasítani kívánja, hogy tudniillik ezen tárgyalások sikertelensége esetére tegye meg a kormány az előkészítő lépéseket arra, hogy minden kétségen kivííl álló önrendelkezési jogunk a tárgyalás sikertelenségének esetén minden akadály nélkül érvénybe léphessen, én ezt a kormány állásából és a helyzetből folyó oly kötelességének tartom, melyet minden külön utasítás nélkül is teljesítenie kell. E feltevést még cs.ik a politikai bizalom kérdésének sem tekintem. Mert a politikai előrelátásnak azt a KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. mértékét, hogy ily következményekkel az ügyek élén álló kormány számoljon, hogy az eshetőségekre az előkészületeket megtegye, én még ama padokról sem tudnám egy kormánytól megtagadni, annál kevésbbé tagadom meg ezekről a padokról, mert hiszen mi bizalommal viseltetünk e kormány iránt. Ezen megjegyzés után, t. ház, áttérek felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára: a kisipar ügyére. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a szőnyegen levő nagyfontosságú kérdések mellett ezzel kívánok foglalkozni, ennek indoka egyrészt az, hogy én eme nagy kérdések mellett is a kisipar kérdését nem kevésbbé fontosnak és nagynak tekintem. Indokom továbbá erre az, hogy úgy a t. előadó úr, mint a t. kereskedelemügyi miniszter úr felszólalásában a kisipar kérdésével, különösen pedig a kereskedelmi miniszter behatóan foglalkoztak. Bevonván tehát e szerint a vita keretébe a kisipar kérdését, azt hiszem, nem lesz időszerűtlen és alkalomszeríítlen, ha azokra részemről megadom a visszhangot. A t. előadó úr beszédében hangsúlyozta az iparfejlesztés akcziójának nemcsak továbbfejlesztését, hanem még fokozását is, sürgette a kisipar tervszerű és következetes támogatását, és különösen figyelmébe ajánlotta a miniszter urnak a legnagyobb előzékenységet a kisiparnak nyújtandó segély tekintetében. A t. miniszter úr felemlítette, hogy a kisiparnak nyújtandó dotáczió a költségvetésben nagyon szerény, másrészről hangsúlyozta különösen a kisiparnak mostoha helyzetét és oda konkludáít, hogy az iparfejlesztés szempontjából nemcsak meg kell tartani az eddig követeti irányt, hanem még messzebb menő intézkedéseket is kell tenui; elismerte a maga részéről is, hogy a kisipar sorsa sokkal mostohább viszonyok közt van, mint a nagyiparé; kifejtette, hogy a kisipar támogatására irányuló akcziónak három irányban kell tovább folynia, és pedig a szakképzettség emelése, a hitelképesség fokozása és a kisiparnak gépekkel való támogatása tekintetében; foglalkozott ezenkivííl az ipari szakiskolák állandósításának és államosításának, valamint szaporításának kérdésével is; szóval beszédében a kisipar egész terére kiterjeszkedett. Már magában az a körülmény, hogy úgy az előadó, mint az igen tisztelt miniszter úr szükségesnek látták a kisipar érdekében eddig folyt akcziónak nemcsak folytatását, hanem fokozását is: mutatja azt, hogy kisiparunk csakugyan nehéz, súlyos, válságos helyzetben van; de igazolja ezt a kisiparos osztályúak hangosan megnyilatkozó elégedetlensége, igazolják a kisiparos osztály körében mindinkább tért hódító szoczialisztikus törekvések is. Köztudo28