Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-568

568. országos ülés 1896. február 25-én, kedden. 215 gyár kis malmok is, de mondjuk őszintén, a cseh és osztrák kis malmok is; nem hallgatott rájuk senki. És most mennyire sajátságos az, hogy a Lajthán túl ugyanazok az emberek törnek ki hevesebben az őrlési engedélylyel való eljárás körüli visszaélés miatt, a kik annak idején valutarendezésünk alkalmával is ugyancsak heveskedtek. Pedig, a mint már beszédem elején elmondottam, azoknak az embereknek, illetőleg Ausztriának a búza vámmentes behozatalából is, részben az iparosoknak, részben magának az államnak haszna van. A valuta-rendezésnél pláne az osztrákoknak károsodását össze sem lehet hasonlítani a mienkkel és mégis ők zúgnak, mialatt mi a hozsannákat zengettük. Mert az osztrákoknak tudvalevőleg nemcsak adósságuk, hanem tőkéjük is van. Bécsnek Pozsonytól kezdve végig Magyarország minden városában ha egyebe nem is, legalább a kereskedőknél van bizonyos követelése. Eszerint tehát ha ők adósságaik értékét folebb emelték, akkor egyszersmind a követelések értékét is fölebb emelték. De hát ugyan mit emeltünk mi fel? Hol voltak a mi pénzeink, hol a mi követeléseink, ki kárpótolhatja a mi veszteségeinket? Senki. Ezen megjegyzésemre természetesen azt fogják mondani, hogy Lueger és az ő társai antiszemiták és ebből a szempontból zajonganak. Hát, t. ház, antiszemita volnék-e én? Nem hiszem, hogy valaki tőlem egyetlen szót is hallott volna, a melylyel a zsidókat tisztességes eljárással szerzett vagyonukért kárhoztattam volna. Mert épen ellenkezőleg sokszor példaképen hivatkoztam az ő szorgalmukra, kitartásukra. Hát a mi valutánkat a szemiták rendezték talán! Vagy a mi búzaőrlési engedélyünket szintén az izraeliták csinálták volna? Hiszen azok legtöbbjének épen annyi része van benne, mint nekem. Hiszen az az izraelita kereskedő, vagy nem tudom miféle foglalkozású ember nem folyhatott be abba, hogy a kormány 1879-ben betiltotta az ezüst szabad kiveretését. Vagy pedig befolyhattak, hogy engedjék be a nagy malmoknak a búzát ? Higyje meg a t. ház, e tekintetben nincs különbség nemzetiségek közt. Ha pl. ma akármelyik legjobb tíz magyar gabnakereskedőnck, vagy németnek, vagy francziának, vagy szásznak megengednék, hogy nekik szabad behozniok Magyarország területére vámmentesen a búzát, akkor, mikor mindenki másnak 1 forint 50 kr. vámot kell fizetnie, bizony elfogadná, akár német, akár zsidó, akár franczia lenne is az illető. Az üzletemberek e tekintetben egyformák, a hol egyszer alkalom nyílik tisztességes eszközökkel üzletet csinálni, ott csinálnak. Én ezért sem egyiket, sem másikat el nem ítélem. T. ház! Ismétlem, a mit eddig elmondottam. Ha nemzetünk számára egy jövő ezer évet akarunk biztosítani, akkor termelő képességünket múlhatlanúl azon mérvre kell felemelnünk, hogy egyrészt kamatterheiuket elhordozhassuk, másrészt kereskedelmi mérlegünket egyensúlyba helyezzük. Termelő képességünk oly mérvű fokozását, hogy ne csak kamatterheiuket viselhessük el, hanem kereskedelmi mérlegünk egyensúlyát is rendbehozhassuk, csak a földmívelés terén elérni képesek nem vagyunk, hanem szükséges, hogy iparunkat is fejleszszük. Iparunkat pedig közös vámterületen kellő mérvben fejleszteni abszolúte lehetetlen. Ha jól emlékszem, gr. Apponyi Albert t. képviselő úr tegnap oly kifejezést használt, és tudom többen is félnek attól, hogy a közös vámterület megszűnése és az önálló vámterület felállítása bizonyos rázkódtatásökat szülhet. De vájjon, t. ház, a honfoglalás nem járt megrázkódtatással, vagy mikor jött a török, tatár s mindenféle ellenség és azok ellen meg kellett védenünk hazánkat, az nem járt megrázkódtatással? Most is ép abban a helyzetben vagyunk. Ha nem akarunk közgazdaságilag teljesen tönkremenni, ha nem akarjuk, hogy Saját fajunk ez ország területéről lassan-lassan elzülljék és kivándoroljon, az esetre meg kell adni lehetőségét annak, hogy ez a faj itt esisztálhasson; ilyen nagy feladattal szemben pedig nem szabad semminemű rázkódtatágtól megijednünk, hanem mindent fel kell használnunk arra, hogy fajunk megmaradhutását és exisztencziáját biztosítsuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De t. ház, nemcsak azért van nekünk szükségünk önálló vámterületre, hogy kereskedelmi mérlegünket egyensúlyba hozzuk, hanem azért, hogy iparunk fejlesztése által mi is megfelelhessünk egy kultur-nemzet minden követelményeinek, hogy a földmívelő és iparos osztály helyzetének javítása által mi is kellő számú intelligens, vagyonos iparos és földmívelő középosztályra tehessünk szert, mert ezek hiányában egy kultúrállam követelményeinek nem felelhetünk meg. T. ház! A nemzetgazdászati tudományok elméleti és gyakorlati ismerete egy egész emberéletet vesz igénybe. Ha mi azokkal az úgynevezett merkantilistákkal, a kiknek a kellő műveltség elsajátításán kivűl még atyjuk és nagyatyjuk is folytonosan és állandóan csak nemzetgazdasági dolgok tanulmányozásával, koinbiuácziójával foglalkozott, ha ezen gyakorlati emberekkel szemben mi jövőre is csak műkedvelő nemzetgazdászokat állítunk, azon esetben gyöződjttuk meg róla, hiába száll ránk az istennek bármi néven nevezendő áldása, mert