Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-568

214 568. országos ülés 1896 február 25-én, kedden. Amerikában stb., angol egyeseknek roppant jövedelmező gyáraik, állattenyésztésük stb. Tiszta jövedelme, az angol tőkének összes jövedelme, az angol kereskedelmi hajóknak összes jöve­delme, mind befolyik, az angol kereskedelmi mérleg hiányának pótlására. Tudvalevőleg éven­kínt 120—126 millió font sterling, illetve a mi pénzünk szerint körülbelül 1400—1500 millió forint körül ingadozik; de ezen kereskedelmi mérleg-hiányt az angol magánosoknak a gyar­matokból befolyó jövedelme, a hajók jövedelme, a tőkepénzek kamatjövedelme annyira fedezi, hogy Angliának évenkint, 20 éven keresztül, átlag több mint 1200 millió forint plussa ma­rad ezen hiány fedezése után is, s már nincs messze az idő, a midőn ezen többlet a 2800 milliót eléri. Ilyen formán könnyű Angliának az egyensúlyt fentartani. És ilyen formán, vagy ebhez hasonló módon áll Németország is. Nekünk, t. ház, sem külföldi gyarmataink nincsenek, sem külföldön elhelyezett tőkéink nincsenek, hanem ellenkezőleg a külföld összes hitelezőinek mi tartozunk. Nekünk tehát, ha kereskedelmi mérlegünket is egyensúlyba akarjuk hozni, első és legfőbb kötelességünk, hogy termelési képességünket a haza határain belül fokozzuk. (Úgy van! bal­felől.) Kereskedelmi mérlegünket csak a föld­mívelés terén elérhető termelőképesség fokozása útján egyensúlyba nem hozhatjuk ; hanem, csak ha a 80 krajczáros kiló gyapjú helyett 6 forin­tos kiló posztót és a 12 forintos köbméter pompás fenyődeszka helyett pár száz forintot érő bútorokat készítünk és azokat kiállítjuk, csak így fogjuk kereskedelmi mérlegünket egyen­súlyba hozhatni, másképen, csak földmívelésünkkel nem fogjuk utolérhetni soha. (Eelyeslés bal­felől.) Termelési képességünk fokozására föld­mívelési-, kereskedelmi- és pénzügyminisztereink együttes, hathatós támogatására volna feltét­lenül Szükségünk; de a mint látjuk, a föld­mívelésügyi miniszter elnézi, hogy évekea át a magyar búzaárak mesterséges elnyomása által a magyar gazdaközönség milliókig megkárosíttas­sék. A kereskedelemügyi miniszter elnézi, hogy az ország összes malomtulajdonosai tisz­tességesen, véres verejtékkel szerzett, vagy őseiktől örökölt vagyonuktól illetéktelen, jog­talan verseny által megfosztassanak. (Ügy van! balfelöl.) Igen tisztelt pénzügyminisztériumunk pedig 1879-ben betiltotta az ezüst szabad ki­veretését magánosok részére és ez által összes terményeink árát lenyomta, lejebb szállította; mert, méltóztassanak kegyes figyelemmel meg­ajándékozni, t. ház, nagyon fontos lesz, a mit most mondok. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék meggyőződni róla, hogy bú­zánknak ezen alacsony ára nem egyedül a világ túltermelésének eredménye; erre nagy mérték­ben befolyt valuta-rendezésünk is, az, hogy pénzünk értékét feljebb emeltük. Pulszky Ágost t. képviselőtársam azt mondotta, hogy állításom paradoxon; nos, én felkérem őt, itt a ház előtt, egy üzlet megkötésére, hogy győződjék meg róla, hogy biz a mi búzánk ára ma sem volna hét forint, ha mi nem valutáztunk volna. Én a 7 forint 30 krajczáros 80 kilós bú­záért felajánlok 9 forintot azon pénzből, a melyet mi 1879 előtt bírtunk, míg az ezüst szabad kiveretése meg nem tiltatott, s előre megmondom, hogy nekem ezen üzletnél még egy ezres tiszta hasznom lesz, daczára annak, hogy iy2 forinttal többet fizetek a búzáért, mint a mai piaczi ár; azt az ezer forint tiszta hasznot majd lesz módom jótékony czélokra odaadni, de ezen üzletet azért szeretném itt a ház előtt megkötni, (Derültség.) mert ez nagyon tanul­ságos lenne; mert nemcsak Pulszky Ágoston győződnék meg róla, hogy tulajdonképen nekem igazam volt és van abban, hogy a terményeknek az árait is a valuta-rendezés körüli járatlanságunk­kal szorítottuk le, hanem meggyőződnék egy­szersmind az egész ország, az egész nemzet is, mert ezen üzlet útján megtudná, hogy íme Pulszky Ágost még a 9 forintos búzánál is veszíthetett csinos összeget. De nemcsak Pulszky, hanem a nemzet maga is meggyőződnék a valuta-rendezés káros műveletéről, miért talán akkor föltehető, hogy a jövőben a nemzet sokkal óvatosabb lenne s talán a kormány is óvatosabb lenne és nem ugornának bele min­den dologba olyan könnyen, mint beleugrott 1879-ben az ezüst szabad kiveretés betiltá­sába és későbben a további eljárásba. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Bizony, sajátságos a mi helyzetünk, t. ház ! 1879-ben, midőn még alkalmunk lett volna arra, hogy legalább jövőre elhárítsuk a károsodást, a melyet a nemzet az 1879-iki gondatlanság miatt eddig szenvedett, részemről tőiéin telhető­leg megtettem mindent, pártkörünkben, úgy mint itt az országházban, hogy a nemzet figyel­mét felébreszszem, hogy reparáljuk ki 1879-ben elkövetett hibánkat; valutánkat szabályozzuk törvényesen, ne csináljunk olyan magas relácziót stb., és mit értem el vele ? Nagyon szerencsés­nek érezbéftem magamat, ha egy-egy kép­viselőtársam pár pillanatra kegyes volt mosoly­gás nélkül meghallgatni. (Ttts$é* és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez volt összes ta­nulmányozásom és fáradozásom sikere. Éveken keresztül hiába való volt, t. ház, a gazdák folsóhajtása, jajgatása, hogy ők káro­sodnak : siket fülekre találtak, nem hallgatott rájuk senki. Hasonló fogadtatásban részesültek a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom