Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

560. országos ülés 1896. február 15-én, szombaton. íh nak büszkesége, hát első sorban is ezt fogják fölkeresni. Hogy vezesse most ifjúságunk idegen kollégáját egyetemünk üres tűzfalához, ahhoz *az éktelen helyhez, a hol kakao-hirdetmények és más ilyen reklám-dolgok vannak kiragasztva? Ez a látvány nem fog nagy tudományos épülésére, sem nagy lelki megnyugvására szolgálni annak a külföldi ifjúságnak. Tudom, hogy az egyetemi hallgatók ez irányban egy memorandumot terjesztettek a miniszter úrhoz. Tegyenek meg legalább annyit, hogy külsőleg uniformizálják, vakolják és fessék legalább be azt a tűzfalat, hogy ne legyen olyan kirívó és dísztelen. Ezt akartam a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) Hévizy János jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Csupán néhány szóval akarok Várady Károly t. képviselőtársam határozati javaslatához pártolóiag hozzászólani. (Halljuk ! Halljuk!) Talán nem volt még a magyar jogtudománynak korszaka, a melyben a par excellence magyar jogászvilág oly kevés magyar jogtudománynyal lett volna felruházva, mint épen a mai korban. Oly nagy mértékben el van hanyagolva a magyar jogászvilág magyar jellegű', nemzeti irányú képessége, a minőt egy par excellence jogász nemzetnél, mint a magyar nemzet, valóban csak bámulni, csodálni lehet. Verbőczy nemzedéke a mai korban oda jutott, hogy egész jogtudományunk üres komplikácziókbói áll, melyeket külföldi jogászok müveiből egyes törekvő egyéniségek fordítanak és kompilálnak; abból áll, hogy üzleti szempontból mennél nagyobb tömege a jogászoknak egyszerűen kommentátorává válik a kiadott törvényeknek, a melyeket ezer meg ezer számra dobnak a piaczra, czélúl tűzve ki, hogy abból mennél nagyobb nyereséget szerezzenek; áll nagyban és egészben vévé abból, — nem mondom, hogy egyes kiváló kivételek ne léteznének, — hogy egyes egyéniségek stréber-szellemmel törekednek egyes tudomány-ágaknak látszatát magára ölteni, hogy e látszólagos tudománynyal a kormánynál esetleg valami befolyásos állást érhessenek el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben a három irányban van ma a magyar jogirodalom és jogtudomány fejlesztve, de a nagy nemzeti jogtudomány magyar alapokon, magyar jogtörténeti alapokon, annak a nemzeti viszonyok alapján való fejlesztése és mívelése teljes mértékben el van hanyagolva. (Igaz! balfelöl.) Azt, hogy mikor a büntető törvénykönyvet kellett megalkotni, abba a magyar nemzeti szellem, a magyar géniusz, a magyar történelmi felfogás lett volna bele vezetve, sehol sem találjuk, hanem igenis nagymérvű nemzetközi jogtudomány lett abba belevéve, s ez a magyar nemzet büntető jogi szellemét talán évtizedekre, talán egy évszázadra is elnyomja és megbénítja. Ott van kidolgozás alatt a magyar magánjog. Évtizedeken keresztül nem találják meg annak megalkotóját, mert az a nevelés, melyet a magyar jogász-közönség képzésére évtizedek óta fordítanak, megboszúlja magát, mert oly generácziót nem produkált, mely a magyar magánjognak szerves nemzeti alapon való előkészítését évtizedek munkája alatt produkálni tudná, A nemzeti jogintézmények közül kiemelem például a családjogot és örökjogot, hol semmiféle nemzet a világon meg nem tűri, hogy más művelt nemzetek jogaiból kompilálják azokat, hanem önmagának kell azt megalkotnia, azokból a családi és Örökösödési viszonyokból, melyek közt egy nemzet él (Helyeslés a szélső báloldalon.) és melynek felfogásával, jogi konzervatív, vagy nem konzervatív gondolkozásával megegyezik a jogintézmények azon berendezése, melyet a nemzet megkíván úgy család- mint örökjogában. Ezeket nemzeti szellem nélkül, nemzeti jogtudomány nélkül elérni, művelni, rendezni, teljes lehetetlen. És ha én keresem az okát annafk, a mi ezt előidézi, a legkíméletlenebb, a legelitélőbb véleményt kell nyilvánítom arról a művelési módról, melylyel a magyar jogtudományt ma az egyetemen kultiválják, A lehető legnagyobb mértékben súlyt helyeznek a római jogra, más internacziouális jogoknak állítanak tanszéket, a mennyi esak keli, nem kiméivé ezreket és százezreket; de a magyar magánjog művelése annyira elhanyagolt állapotban van, hogy szégyenére válik e nemzetnek, hogy évtizedeken keresztül elsülyesztette ezen tudományág művelését. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kereskedelmi, a váltó-, a csődjognak párhuzamos katedrákat állítottak fel; a magyar magánjogot annak egyetlenegy művelőjére bízták, a ki szerintem nem is teljes mértékben tölti be ezt az állást, mert semmi körülmények közt nem járul ahhoz, hogy a magyar jogtudomány a kellő nívóra emeltessék és kellő mértékben fejlesztessék. Azt akarják, hogy a jogász-nemzedékünk nemzetközi szellemben át legyen transzformálva, hogy egész vérmérsékletünk a német filozófia és jogtudomány alapjára helyezkedjék ? Hát nem akarjuk magunkból kifejleszteni azt az őserőt, a középkort uraló nagy magyar jogászi felfogást, mely az egész nemzetnek kiváló sajátsága volt egy félezredéven keresztül? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A budapesti egyetemen az úgynevezett történelmi fejlődés alapján katedrákat állítanak fel mindenkinek, kit tanszékkel meg akarnak jutalmazni. Midőn akad olyan egyén, kinek számára kellett a történelmi